BÁRSONY ANDRÁS külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Néhány olyan megjegyzéssel szeretnék élni az összefoglalóban, amely, úgy gondolom, részben politikai, részben szerkezeti kérdéseket érint, részben pedig procedurálisakat.

Mindenekelőtt engedjék meg, hogy a végén kezdjem, ami a népszavazási kezdeményezésre vagy az arra irányuló módosító indítványra vonatkozik. Országgyűlési határozattal megváltoztatni az érvényes magyar alkotmányt, nemcsak hogy reménytelen vállalkozás, de a fennálló magyar jogrend szerint nem lehetséges. Már csak azért sem, mert jelen országgyűlési határozat elfogadásához a képviselők 50 százalék plusz 1 főt képviselő szavazatszáma elegendő, miközben népszavazást kiíratni egy ilyen határozattal azt jelentené, hogy a hatályos alkotmány rendelkezéseihez képest egy új cikkelyt kíván valaki bevezetni, miután a hatályos alkotmányunk kizárja, hogy nemzetközi szerződések tekintetében ilyen kezdeményezéssel lehetne élni.

Van egy másik érvem is ebben a vitában, már legalábbis ami a népszavazásra vonatkozik. Képviselő úr jelezte, hogy számtalan országban lesz népszavazás az alkotmány tervezetéről. Ez tényszerűen igaz, bár igazából döntés még jószerével sehol nem született, hanem ezek a viták folynak ebben a pillanatban. Azonban szeretném azt képviselő úr figyelmébe idézni, hogy számtalan olyan országa van a mai Európai Uniónak, beleértve egyébként az alapító atyákat is, akik magában az Unióban való részvételükről eddig még soha nem rendeztek népszavazást. Tehát a népfelség tagadásának elvét azon a Magyar Országgyűlésen és egyébként a bármikori magyar kormányon számon kérni, amely az Unióba való belépéskor ezt egyébként megtette, szemben azokkal az országokkal, amelyek immáron évek, évtizedek óta tagjai az Európai Uniónak, és soha nem vitték ezt oda, azt gondolom, hogy náluk a most kezdeményezett népszavazás legfeljebb csak egy egyenlőségjelet tehet a népfelség elvének alkalmazásában. Mondhatja persze a képviselő úr, hogy nekünk nem őrájuk kell odafigyelni. Ez igaz, de azért ebben a vitában, azt gondolom, ha más országok példájával élünk, akkor ennek a tárgyszerűségétől nem szabad eltérni.

Mindezek mellett azt jelezném, hogy a kormány álláspontja szerint ebben a kérdésben, a szerződés ratifikálásának kérdésében ma Magyarországon alkotmányos lehetőség nincs a népszavazás kiírására. Más kérdés, hogy lehet kezdeményezést tenni, ha valakiben ilyen szándék van, hogy a hatályos magyar alkotmányt és az abból levezetett népszavazásról szóló törvényt megváltoztatni teendő éljen egy javaslattal az Országgyűlés irányában. Ebben az esetben az Országgyűlés majd, még egyszer mondom, akkor is az Országgyűlés dönthet arról, hogy megteszi-e ezt annak érdekében, hogy ebben a kérdésben ki lehessen írni népszavazást. Mi ezt nem támogatnánk. A procedurális indokokat elmondtam, azt gondolom, hogy politikailag a Magyar Köztársaság alkotmányos rendje alapján a köztársaság parlamentjének minden legitimációja megvan ahhoz, hogy ebben a kérdésben döntést hozzon.

(19.40)

Már csak azért is, mert amivel képviselő úr érvelt, hogy tudniillik mi van akkor, ha ezt az alkotmányszerződés-tervezetet legalább egy ország nem ratifikálja; akkor ugyanis valóban az a helyzet áll elő, amit képviselő úr is említett, hogy marad az Unió azon a jogalapon, amelyet a jelenleg érvényes szabályai meghatároznak. Itt tehát nem arról van szó, hogy mi belépjünk vagy ne lépjünk be az Unióba, vagy kilépjünk belőle esetleg, hanem arról, hogy a magunk részéről milyen joganyag alapján, milyen struktúrában képzeljük el az Európai Uniót. Ez pedig, azt gondolom, nem ugyanaz a fajsúlyú kérdés, mint hogy egy ország tagja legyen-e az Európai Uniónak, vagy sem.

Ami mármost a határozati javaslat kiegészítését, ha úgy tetszik, az ajánlás 4-5. pontjában megfogalmazottakat illeti: valóban, magam is jeleztem a négypárti tárgyalások során, hogy az október 10-ei határidő egy olyan határidő, amin nem tudunk egyoldalúan túllépni, nem tud a Magyar Köztársaság kormánya utóbb azzal az igénnyel föllépni, hogy a záróokmányhoz bármit is csatoljon. Meg kell jegyezzem - elhangzottak az akkori vitában, négypártin is és itt a parlament fórumán is -, hogy más országok kívánnak ilyen kiegészítést vagy ha úgy tetszik, különnyilatkozatot csatolni. Miután ma már 11-e van, elmondhatom, hogy a mai napig nincs tudomásunk arról, hogy bármely ország az előzetesen jelzett néhány új csatlakozó ország közül ilyen javaslattal élni kívánt volna, legfőképpen nem éltek a kisebbségekre vonatkozó megfogalmazásokkal.

Vastagh képviselő úr elmondta: valóban az a helyzet, magát az alkotmányos szerződést értelmezni nem lehet nemzeti alapon. Ha pedig az a probléma, amivel egyébként, azt gondolom, elvi alapon is egyet lehet érteni, hogy tudniillik Magyarország mennyire tekinti feladatának a kisebbségi kérdés - idézőjelbe téve - utókezelését, és mennyiben kívánja elérni azt, hogy következő lépések sorozatán keresztül majdan meg lehessen változtatni az európai uniós jogfelfogást és ebből fakadóan a jogot is, akkor azt kell mondjam, hogy arra nincs hatással egy mostani, esetleges különnyilatkozat, sokkal inkább az, hogy küzdjünk azért, hogy akkor, amikor elérkezik az időpont, az európai uniós jogrendszerbe immáron a saját szándékaink szerinti kiterjesztőbb értelmezés belekerüljön. Azt gondolom, hogy erre számtalan lehetőség lesz, hiszen ha az alkotmánytervezetet elfogadja a 25 tagország, akkor ebből egy csomó jogalkotási feladat következik a 25 tagállam számára, éppen az elfogadott alkotmányos szerződés bázisán.

Végül, de nem utolsósorban megismételném azt, amit a négypártin elmondtam, azért, hogy ne legyen félreérthető a kormánynak az az álláspontja, hogy miért nem látja most kivitelezhetőnek az ezen tartalmú javaslatot. Az egyiket, az időkorlátot említettem. A másik, amit említeni szeretnék: akkor is jeleztem, hogy ha a négy párt bármelyik pillanatban képes a parlamentben vagy a parlament keretein kívül egy közös álláspontot kialakítani tartalmilag és érdemileg, akkor ezt bármikor megteheti, politikai nyilatkozat formájában elfogadhatja bármikor az Országgyűlés, akár - ahogy Hörcsik képviselő úr említette - a ratifikációs eljárás során is megteheti, hogy a ratifikációt egy országgyűlési határozat keretében kiegészíti egyfajta értelmezéssel.

Ami miatt a négypártin az elmúlt héten a kormány álláspontja elutasító volt, teljesen egyértelműen az, hogy azt mondtuk az első tárgyaláson, hogy az a tartalmú szöveg nem elfogadható a kormány számára, de egy más szövegről, amely a mi kifogásainkat már figyelembe veszi, tárgyalhatunk tovább. Sajnos, azt kell mondjam a tárgyszerűség kedvéért, hogy mindazok a kifogásolt részek, amelyek egyébként benne vannak a módosító indítványban is, és amelyek megjelentek a négypártin is, benne maradtak az újabb javaslatban, legfeljebb egy paragrafussal még kiegészítette őket a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség.

Ezért én azt gondolom, hogy ez a folyamat nem zárult le abban az értelemben, hogy a ratifikációs eljárás során a Magyar Országgyűlés bármikor elfogadhat ezen tárgyban egy olyan nyilatkozatot, amely egyébként a kérdés érdemében szükséges.

Befejezésül, elnök úr, engedjen meg még egy megjegyzést. Ez pedig arra vonatkozik, hogy mi jelenti a legnagyobb szakmai, jogi és politikai problémát ebben a pillanatban a kisebbségi kérdés kezelése tekintetében az Európai Unió jogrendszerében. Ez pedig az, hogy ugyanakkor a már említett Európai Közösségek Bíróságának joggyakorlata és az európai jogalkotás a kisebbségi kérdések felvetésekor mindig visszahivatkozik az érvényes gyakorlatra a diszkrimináció tekintetében. Azaz az európai jogrendszerben ma igazából kevéssé van jelen a pozitív diszkrimináció elve és gyakorlata, az egyedi ügyekben pedig eddig még mindig olyan bírósági döntés született, amely igazából a diszkriminációt minden formájában elutasította, és nem vette figyelembe egyetlenegy aktuális döntésében sem a pozitív diszkrimináció elemeinek valamifajta megjelenítését. Ebbe a problémába bele fogunk ütközni, és beleütköztünk eddig is minden esetben, amikor a Konvent negatív döntése után a kormányközi konferencián a kisebbségi jogokat fölvetettük. Meggyőződésem szerint ezért került bele ebben a számunkra nem teljességében kielégítő formájában az alkotmányos szerződés preambulumába a kisebbségi kérdés kezelése. Ahhoz képest persze ez sokkal jobb, mint ha egyáltalán nem került volna bele.

Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mindezek fényében én azt kérném a tisztelt Országgyűléstől, hogy az országgyűlési határozati javaslatot változatlan formában fogadja majd el.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu