DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Valóban azt gondolom, hogy ilyen késő este, tíz órakor is mértékadó témát tárgyal a parlament, nem először az elmúlt két évben. Talán sok fontos, meghatározó kérdéskörben kisebb létszámban érdemibb vitát lehet folytatni, bár a hozzászólók száma nem is olyan kevés lesz, ellentétben azzal, amint Gémesi György képviselőtársam ezt említette.

Nézzük meg először is, hogy normális helyzet-e, amit az államtitkár úr idézett, az a törvényi szabályozás, amely a négyévenként szokásos kormányzati struktúra kialakításához kapcsolható, és Wiener György utána ezt még többségi előadóként megerősítette. A példák nem igazából megfelelőek, hiszen a kilencvenes évek törvényhozási rendjében és azt követő gyakorlatban nem volt példa arra, hogy húsz hónappal a rendes választásokat megelőzően a parlament ily mértékben átalakítja a kormányzatot, hogy lemond a miniszterelnök, és egy teljesen új szerkezetet próbál kommunikálni, míg valójában részben a személyeket cseréli, részben pedig meghagyja.

Kormányátalakítások mindig történnek, és ésszerű is, de itt jó néhány konkrét kérdés felvetődik. Tartalmilag is felmerül, hogy végül is mi lesz ennek a kormányzatnak a gazdaságpolitikai centruma. A Pénzügyminisztérium, a Gazdasági Minisztérium, a területfejlesztési minisztérium, amely egy új minisztériumi fogalomrendszer, és amelybe egyébként még idegenforgalom és építésügy is belekerül? Erre most, a felsorolás kapcsán nehéz választ találni, bár nyilvánvalóan mindennap figyeli a gazdaságpolitika ezen rezdüléseit a gazdaság, amelyről annyit beszélünk itt a parlamentben, és a kormányzat oly büszkén szokott is rá hivatkozni, hogy a gazdaságban jól mennek a dolgok. Lehet, hogy a gazdaságban, ahol a piac működik, jól mennek, bár ott is volna bőven mit megnézni, főleg a kis- és középvállalkozói körben. Azonban érdemes külön megnézni, hogy amikor a felmérések során a gazdaság szereplői részéről vetődik fel ez a kérdés, akkor általában a kormányzat, a parlament döntéseinek, illetve szerkezetének és folytatott gyakorlatának a bizonytalanságát, a kiszámíthatatlanságát, a hatékonytalanságát említik, amelyre oly előszeretettel szokott az új-régi kormányzat legutóbb megválasztott miniszterelnöke is hivatkozni.

Bizony, ez az átalakítás - a gazdaságpolitika tekintetében legalábbis nyugodtan mondhatjuk - bizonytalanságot kelt a gazdaság szereplőiben, mert nem látjuk, hogy például egész ágazatok helyzete hogyan fog alakulni, akár az építésügyet tekintjük, akár az idegenforgalomhoz kapcsolódó kérdésköröket. Nehezen is értelmezhető egyébként, hogy miért nem a Gazdasági Minisztériumhoz tartozik, ugyanúgy, mint a többi ágazat, de ennek nyilván megvannak az indokai, de inkább valószínűleg belső indokai vannak, nem szakmai, gazdaságpolitikai indokai - az idegenforgalom tekintetében ezt nyugodtan állíthatom. Az építésügy tekintetében is felvetődnek legalábbis kérdések.

A másik témakör, azt gondolom, amely szintén hosszú ideje kéreti a megoldást, a fogyasztóvédelemhez kapcsolódik. Talán egyetérthetünk, szakmailag én legalábbis azt mondom, helyes felismerés, hogy az a minisztérium, amely az energiaárakat, a telefonszabályozást és az összes nagy szolgáltatáshoz kapcsolódó állami szabályozást adja, valahol annak a fogyasztóvédelmi felügyelete nem helyes. Az egy kérdés viszont, hogy jól érzi-e majd magát ez a terület, hol találja meg a helyét az ifjúság, a sport, a családügy, az esélyegyenlőség, a nemzeti, etnikai kisebbségi ügyek területén.

(22.10)

Itt pedig talán könnyen árva gyerek lehet, hiszen ha a kormányzat valóban olyan mértékben szeretné privatizálni a közügyekben, a közszolgáltatások és a közvagyon tekintetében a bevont külföldi vagy hazai magántőkét, akkor még inkább élesedni fognak azok a kérdések, amelyek egyébként állami szabályozású, állami tulajdonú szervezeteknél kevésbé jelentek meg. A postatörvény védi a postát, tudjuk nagyon jól, hogy milyen kiszolgáltatott az ügyfél ebben a tekintetben, de sorolhatnánk még jó néhány ilyen területet, amelyet, ha valóban fontosnak tekinti a kormányzat, akkor valószínűleg nem ezen a területen kellene elhelyezni. Valószínűleg semmi köze a kisebbségi, etnikai kérdésekhez, bár egyféle esélyegyenlőségnek is nevezhető, bár ez nem esélyegyenlőségi, hanem jó kemény versenyszabályozási kérdés, a közgazdász szakma ezt nem esélyegyenlőségként kezeli, hanem különböző felek erőviszonyaiban való súly-ellensúly kérdésének. A franciáktól lehet tanulni, meg kell nézni, hogy mit csinál most éppen a kormányzat ezekkel a területekkel. Ajánlom figyelmébe a tisztelt kormányzó szervezeteknek.

Nyilván ehhez viszont bátorság is kell, hogy mondjuk, különböző ilyen szervezetek, amelyek gyakorlatilag monopóliumszerűen működnek részben állami közreműködéssel, részben állami segítséggel, valóban a fék szerepét is tudják gyakorolni. Egy esélyegyenlőséggel, ifjúsággal, sporttal vegyesen kezelt terület, legalábbis minimálisan aggályokat vet fel, hogy ezt valóban komolyan gondolja a kormányzat, hogy egy közvagyon kiárusításához elég súlya lesz ennek a minisztériumnak a kormányon belül, illetve ezen belül ennek a területnek. Tehát a szándék, a kimozdítás helyes; ha úgy tetszik, ordítana, ha ez nem történne meg, de hogy valójában ez megfelelő színtérre került-e, az kérdés.

Talán maradjunk a gazdaság területén még egy kicsit: ehhez kötődik a külgazdasági feladatkör áttekintése. Úgy látom, Kovács László búcsúzik, a külgazdaság a helyére kerül. Talán szakemberként mondhatom ezt, hiszen a szakma már régóta szerette volna kiszabadítani ezt a területet a külügy karmai közül, ez egy helyes felismerés. Valóban megmozdíthatja a gazdasági miniszter mozgásterét ebben a tekintetben. Tehát sokkal erőteljesebben számon lehet kérni, ha úgy tetszik, a kormányzati felelősségben is, mint ahogy Csillag miniszter úr állandóan erőteljesen visszautasította az érdekérvényesítő képességét, bár ismereteink szerint azért jól tudta az érdekeit érvényesíteni, csak talán nem biztos, hogy a külgazdaság területén, bár ehhez volt kompetenciája egyébként a korábbi hatásköri törvény szerint is, csak Kovács László, úgy látszik, nem engedte akkor, hogy ezt kellően érvényesítse. Tehát ez egy bevallása, felismerése a dolognak, azt gondolom, hogy ez helyes, ezt nem mint fideszes mondom, hanem egyáltalán mint a területtel foglalkozó szakpolitikus is állíthatom.

Nem akarok minden minisztériumi kérdésre kitérni, bár volnának más területek is - egyházügy és határon túli magyarok ügye -, de miután ezek nem állnak annyira közel az én szakterületemhez, ezt nem vetem fel, bár a határon túli magyarok ügyeiben azért komoly gazdaságpolitikai kérdések is felvetődnek. Ezt hallania kell a kormánynak. Azt gondolom, az, hogy ez meg a Külügyminisztériumhoz kerül, azt tudjuk, hogy a gazdaságra, a gazdasági megfontolásokra eddig sem nagyon volt érzékeny, sokkal inkább diplomáciai megfontolások voltak, márpedig, ha meghallgatjuk a határon túli magyarok felvetéseit, az nagyon sokszor gazdasági természetű, ha úgy tetszik, a pénzről, a munkahelyekről és a lehetőségekről szól; kicsit aggódva figyelem, hogy a határon túli magyarság szempontjából kellő érzékenysége lesz-e a külügyminiszternek.

Bár általában azt szokták mondani, hogy a jó ügyekhez igazából a jó személyek teremtik meg a feltételt, hát ha ezeket a jó személyeket sorra vesszük, akkor nem mindig sikerült a kormánynak eltalálni a szakembereket, mármint szakmabelieket a szakmai tárcák élére tenni. A Gazdasági Minisztériumnál sokszor sikerült ezt nem eltalálni, ennek meg is issza a levét az ország, de ezt majd húsz hónap múlva meg fogja beszélni mindenki a kormánnyal, lesz módja a 8 millió állampolgárnak ebben állást foglalni.

Talán még egy kérdéskört érdemes felvetni, a közpénzügyi államtitkárság megszüntetését. Az indoklás elég lakonikus volt, hiszen nem tért ki az államtitkár úr ennek a kérdéskörére. Mondhatnánk így is az MDF-es képviselőtársammal, hogy ez egy bevallása a helyzetnek, mert megkérdezhetem, hogy ez az államtitkárság nem volt életszerű, esetleg rosszul dolgozott az államtitkár úr, vagy esetleg elszabadult az államtitkár úr, például a vadászatokra gondolva, ahol azért nagyon sok kormányzati politikust talált meg a vizsgálódásaival, és 15 hónap után elkezdett nemcsak az ellenzékkel célzottan foglalkozni, hanem közügyekkel is foglalkozni. Mind a három kérdés nagy kérdés, mert lehet, hogy mind a háromban van igazság. Erre majd érdemes választ adni.

Utolsó kérdés az, amit általában felvetnek az emberek, hogy ettől kisebb lesz-e az állam. Ez egy általános nagy kérdés, ma inkább az a válasz, hogy nem. Azt gondolom, erre a költségvetés vitájánál fogunk kitérni, de azért a felsorolás kapcsán ez a kérdés is el kell hangozzon.

Köszönöm.

Forrás: parlament.hu