POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Képviselő Urak, Hölgyek! Önök tudják, hogy ebben az évben a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség több alkalommal hívta fel az önök figyelmét, a kormánykoalíciót támogató pártok figyelmét arra, hogy az, amit a még meglévő közös vagyonnal önök tesznek, szerintünk helytelen.

Ez év tavaszán javasoltuk, hogy a még közös tulajdonban lévő vagyon kiárusítása, eladása álljon le. Ebbéli szándékunkat több mint egymillió ember személyesen is támogatta. Önök nem figyeltek erre. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Dehogynem!)

A nyár során beterjesztettünk egy törvényjavaslatot, amiben elemenként sorra vettük azokat a meggyőződésünk szerint mindennapjaink biztonságát szolgáló stratégiai cégeket, vagyontárgyakat, amelyeknek a magánosítása, kiárusítása a mindennapjaink biztonságát fenyegetné, kockáztatná. Önök napirendre sem engedték venni ezt a kérdést.

Ezek után kissé visszatetsző, amit ma itt a parlamentben hallunk Draskovics pénzügyminiszter úrtól, hogy ő két és félévnyi kormányzás után készséggel tesz le az asztalra egy, a privatizáció stratégiájára vonatkozó elképzelést, miközben 430 milliárd forintnyi közvagyont árusítottak ki az elmúlt két és fél esztendőben, melynek a nyomát, a beszedett pénz hasznát nemigen érzékelték a magyar választópolgárok.

Egy bizonyos, hogy az a módszer, az a tónus, ahogyan ezt itt a múlt héten Kuncze Gábor frakcióvezető úr felszólalása után a miniszterelnök úr, Gyurcsány Ferenc kezelte, az elszomorító, sőt azt is mondhatnám, ha lenne okunk megsértődni, hogy sértő. De kezdünk már hozzászokni ahhoz, hogy a jelenlegi miniszterelnök mindenféle sértést vág a fejünkhöz. (Zaj, felzúdulás a kormánypártok soraiban.) Nem ez a probléma. (Zaj, közbeszólások a kormánypártok soraiban: Nem vagyunk elég gyengédek?) Nem ez a probléma. A probléma az, tisztelt bekiabáló képviselő urak, hogy Gyurcsány miniszterelnök úr, akinek a programjában, mondjuk, egyszer sem szerepel a “munkásö szó, végre a szájára vette, és csak politikai szitokszóként tudta ezt megtenni. Nem hiszem, hogy helyes lenne vállalkozóként, gyártulajdonosként így beszélni a munkásokról, de hogy politikai értelemben elfogadhatatlan ez a tónus, az bizonyos. (Zaj, felzúdulás a kormánypártok soraiban.) Nem hiszem, hogy előrevinne, ha bárki Kim-Ir-Szen-ezne, Révay József-ezne a Házban. Komolyabb dologról van szó ugyanis, mind közgazdasági tartalmát illetően, mind pedig az emberek véleményét illetően.

A múlt héten napvilágot látott közvélemény-kutatás szerint az emberek 63 százaléka részt venne egy ilyen népszavazáson, amit a Fidesz javasol és kezdeményez. Önöknek mondom, képviselő urak, a parlamenti választáson ugyanezek a polgárok csak 59 százalékban vennének részt. Tehát a közvagyon sorsát illetően fontosabbnak tartják kifejteni a véleményüket személyesen, mint az önök újraválasztását illetően. (Zaj, közbeszólások a kormánypártok soraiban.)

Számos nyilatkozatot hallottunk az elmúlt héten, a miniszterelnök mondta, hogy ők nem akarják privatizálni a Szerencsejáték Rt.-t, sem a postát. Akkor miért vették ki önök a tartósan állami tulajdonú cégek felsorolásából a Szerencsejáték Rt.-t? Akkor miért szerepelt, miért kezdeményezték ezt, és csak MDF-es javaslatra voltak hajlandók visszatenni? Miért szerepelt a költségvetési törvény 85. §-ának (6) bekezdésében két hete is a Szerencsejáték Rt. privatizálásának gondolata? Miért vették ki a Magyar Posta szerepeltetését a stratégiai cégek felsorolása közül? És ez, képviselő úr, most sem szerepel ott, most is privatizációra kész a posta ilyen értelemben.

Nem gondolkodtak azon, képviselő urak, hogy miközben azt mondják, hogy nem akarnak privatizálni, éppen ezen a héten jelentik be, hogy nem hosszabb időre, negyed évszázadra, 25 évre akarják magánkézbe adni, koncessziónak nevezve, a gyorsforgalmi úthálózat szinte egészét? Nem töprengtek el ezen a kérdésen?

A posta privatizációját a magyar emberek 71 százaléka elutasítja; a Magyar Villamos Művek Rt. privatizációját, a drótot a fejünk felett, ennek a privatizációját a magyar emberek 76 százaléka elutasítja. A Nemzeti Tankönyvkiadó privatizációját 67 százalékban utasítják el, és a résztvevők 70 százaléka nemet mondana (Podolák György: Idő! - Zaj, közbeszólások a kormánypártok soraiban.) egy ma megtartandó népszavazáson a közvagyon további kiárusítására. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Forrás: parlament.hu