DR. DRASKOVICS TIBOR pénzügyminiszter, a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelettel köszöntöm az adóügyek iránt érdeklődő országgyűlési képviselők kicsiny, de bizonyosan annál lelkesebb csapatát. (Tállai András: Az biztos!)

Az adótörvények, az azok módosítására vonatkozó javaslat minden kormány névjegye - itt teszi világossá, mit gondol a gazdaságról, mit gondol a társadalomról, hogyan kívánja alakítani a közterheket. Nos, a köztársaság kormánya határozott, egyértelmű, világos névjegyet kíván letenni az ország asztalára; olyan névjegyet, amelyből világos: mi ennek a kormánynak a szándéka.

Ennek a kormánynak, a köztársaság kormányának az a célja, hogy kisebbek legyenek az adók, alacsonyabbak legyenek a közterhek, jusson több levegő a gazdaságnak beruházásra és fejlesztésre. Ennek a kormánynak az a szándéka, hogy az adórendszer nagyobb teljesítményre, több munkahely létrehozására ösztönözzön, segítse, ösztönözze, ha úgy tetszik, kényszerítse ki a beruházások, a jövőt jelentő beruházások gyors növekedését. És ennek a kormánynak az a célja, hogy több munkahely legyen az országban, többen dolgozzanak, többen kereshessenek többet; jobban megérje munkát, kenyeret adni, és jobban megérje munkát keresni, erőfeszítéseket tenni a munkahelyen.

Mindezeket a szándékokat áthatja egy alapvető érték, az igazságosság, a nagyobb igazságosság keresésének szándéka. Több esélyt, több jövedelmet, több támogatást kíván adni a kormány azoknak, akik önhibájukon kívül vagy átmenetileg a saját hibájukból, de nehezebb helyzetben vannak; ösztönzést, támogatást, esélyt, lehetőséget azoknak, akik nehezebb helyzetben vannak, és persze nagyobb, arányosabb részt a közterhekből azoknak, akik több felelősséget, nagyobb anyagi részvételt tudnak vállalni.

Ha világosak a célok, akkor az a teendőm, hogy bizonyítsam: az előterjesztett javaslatok ezeknek a céloknak megfelelnek. Úgy gondolom, hogy az adórendszer - és ez a beterjesztett javaslatból világosan kiderül - minden elemében úgy változik, és csak úgy változik, hogy ezeknek az alapvető céloknak eleget tegyen.

A legnagyobb hatású változást a személyi jövedelemadó rendszerében javasoljuk; mértékbeli és rendszerbeli változtatást egyszerre, annak érdekében, hogy csökkenjen a családok, a munkából jövedelmet szerzők terhelése, növekedjék az ösztönzésük a nagyobb teljesítményre, és egyszerűbbé váljék a személyi jövedelemadózás rendszere. Ezeket a célokat alapvetően az a megoldás szolgálja, ami megszünteti a személyi jövedelemadó-tábla középső kulcsát. Ennek eredményeképpen az adózók kétharmada, mintegy 2 millió 700 ezer adózó immár egyetlen kulcs szerint adózik majd, ha a jövedelme nem haladja meg a másfél millió forintot. Ez egyszerre drasztikus csökkentés, hiszen a 26 százalékos kulcs 18 százalékosra mérséklődik, másrészt jelentős rendszerbeli egyszerűsítés.

Mi ennek a hatása? 100 milliárd forint az államháztartásra; 100 milliárd forint megfoghatatlanul sok pénz, valószínűleg egyetlen családot sem hoz lázba. Az azonban, hogy az átlagkereset szintjén ez évi körülbelül 50 ezer forintot, havi körülbelül 4700 forintot jelent minden adózónak, akinek a jövedelme 125 és körülbelül 200 ezer forint között van, úgy gondolom, nagyon is megfogható. Évi 50 ezer forint: egy olcsóbb mosógép, egy olcsóbb hűtőszekrény, egy közepes színes televízió ára. Ennyivel tud ma a társadalom hozzájárulni ahhoz, hogy ezek a családok - és a számuk több millió -, egy kicsivel jobban éljenek, egy kicsivel érdemesebb legyen nagyobb erőfeszítést tenni a munkavállalásra, nagyobb erőfeszítést tenni a magasabb fizetés megszerzésére.

Ez a rendszer, a bevezetendő új adótábla, természetesen jövedelemnagyságtól függően, kevesebbet ad azoknak, akiknek kevesebb a jövedelmük, 100 ezer forintos jövedelemnél körülbelül 3 ezer forintot, de a jövedelemhez képest természetesen itt is jelentős a megtakarítás, az adómegtakarítás. És természetesen élvezik a megtakarítást azok, akiknek a jövedelme meghaladja a másfél millió forintot, náluk azonban a jövedelem növekedésével arányosan nem nő ez a megtakarítás, következésképpen relatíve egyre kisebb az a többlet, amihez hozzájutnak. Ez világosan kifejezi a szándékot: az átlagosan és annál valamivel kevesebbet keresők adóterhelése mérséklődjék elsősorban.

(9.50)

Elhangzottak az elmúlt hetekben ellenzéki kritikák. Kétségbe vonták ennek az adócsökkentésnek a tényét. Tényekkel elég nehéz vitatkozni, de természetesen erre kísérlet tehető. Én azonban készséggel elismerem: a személyi jövedelemadó-terhelés még mindig több, mint amit a polgárok szívesen látnának; még mindig kevésbé igazságos, mint amit a kormány szívesen látna. De azért ennek révén valamit elérünk: elérjük például azt, hogy a személyi jövedelemadó-terhelés az átlagkereset szintjén legalább arra a szintre csökkenjen, mint 1998-ban, a Horn-kormány által bevezetett adózási szabályok szerint volt, és végre megszabaduljunk attól a tehernövekedéstől, ami '98-2002 között sajnálatosan bekövetkezett.

Van sok más részlet is, ami változik a kormány javaslata szerint - éppen az igazságosság, a méltányosság érdekében - a személyi jövedelemadó-rendszerben. De az egyik alapvető a tábla változása, a másik alapvető hatás pedig a kedvezményrendszer átalakítása.

A kedvezményrendszer sokféle célt szolgál, úgy gondolom, kicsit túlságosan sokféle célt is, egy vonatkozásában azonban sajnos következetes. A magasabb jövedelműek, azok, akik egyébként kevésbé szorulnak rá a közösség támogatására, többet tudnak igénybe venni az adókedvezményekből. A kormány rendszerszerű javaslatot tesz ennek a hatásnak az ellensúlyozására; olyan rendszerszerű javaslatot, ami az adókedvezmények jelentős részénél bevezet egy abszolút korlátot - 100 ezer forintot -, és bevezet egy jövedelmi korlátot, 6,5 millió forintot. Ennél nagyobb összegben, illetve efölött csak bizonyos speciális kedvezmények vehetők igénybe, azok a kedvezmények, amelyek egyébként erről az évről a következő évre nem változnának.

Érdemes ezt megemlíteni, nehogy félreértés legyen: nem változna a családi adókedvezmény igénybevételének feltétele egészen 1 millió forintos havi jövedelemig. Nem változnak a magánnyugdíjpénztárhoz, önkéntes pénztárakhoz kapcsolódó adókedvezmények 2005-ben, de 2006-ban itt is rendszerszerű változást javaslunk; azt, hogy az adókedvezmény összege ne visszatérítés formájában jusson el az adózókhoz, hanem megtakarításaikat növelje, ezzel is segítse őket a nehezebb időkre, az idős korra történő felkészülésben. És nem változnak a lakáshitelek törlesztéséhez tavaly bevezetett adókedvezmények szabályai sem.

Elhangzott az elmúlt hetek kritikáiban, hogy több millió embert érint kedvezőtlenül a kedvezményrendszer szűkítése. Érdemes megnézni a számokat. 6,5 millió forint felett, ott tehát, ahol a kedvezmények igénybevételének lehetősége túlnyomórészt megszűnik, 58 ezren vallottak jövedelmet. Az ellenzék szerinti több millió valójában 58 ezer adózó. A 100 ezer forintnál nagyobb kedvezményt 2003-ban érvényesítő adózók száma 77 ezer fő; 77 ezren voltak olyanok, akik több adókedvezményt tudtak igénybe venni, mint a mostani felső határ, ez a bizonyos 100 ezer forint. Úgy gondolom tehát, világos a szándék: a kedvezményeket csoportosítsuk át azok javára, akik nagyobb szükséget szenvednek, akik jobban rászorulnak a közösség támogatására, és korlátozzuk igénybevételét azoknál, akiknek anyagi helyzete ezt nyilván nem teszi sem szükségessé, sem indokolttá.

Tulajdonképpen ez a gondolatmenet tükröződik az elkülönülten adózó jövedelmek - például az osztalékadó, például az ingatlan-bérbeadásból származó jövedelem - adókulcsának emelésében is. És még egy fontos adópolitikai elv: vessünk véget a munka- és tőkejövedelmek indokolatlan megkülönböztetésének.

Az elmúlt hónapokban, években kormánypárti és ellenzéki oldalról sokan vetették azt fel: tisztességes dolog-e, hogy a munkából származó jövedelem nagyobb terhet visel, mint a tőkéből származó jövedelem. A kormány úgy gondolja, hogy nem. Ha úgy tetszik, eleget kíván tenni ennek a kormánypárti - és hangsúlyozom, ellenzéki - oldalról egyaránt hangsúlyozott igénynek, ezért azok az elkülönülten adózó jövedelmek, amelyek egyébként túlnyomórészt a magasabb jövedelműek helyzetét javították, jövőre a kormány javaslata szerint némileg magasabb kulccsal adóznak, és megszűnik a tőzsdei árfolyamnyereség mai adómentessége mint egy olyan sajátos, az elmúlt két esztendőben jól bevált kedvezmény, ami a tőzsde nagyon nehéz helyzetében, egy dekonjunktúra közepette célszerű volt, akkor, amikor azonban a tőzsde virágzik, nem tekinthető indokoltnak.

Az igazságosabb közteherviselést néhány kisebb lépés is világosan demonstrálja. Cégautók adójának emelése: ezzel kapcsolatban is sok a kritika. Mely cégautók adója emelkedik? Az 5 millió forintnál drágább cégautóké. Úgy gondolom, nehéz sok olyan polgárt találni az országban, aki indokolatlannak tartja, hogy az 5 millió forintnál drágább, jellemzően nagy és nem mindennapi munkával összefüggő igényeket kielégítő személyautók terhelése növekszik. Úgy gondolom, ez egy helyes lépés.

Hasonlóképpen az igazságosságot szolgálja és a ma meglévő ellentmondások egyikét oldja fel az a javaslat, ami az öröklési illetékek körében a ma megmagyarázhatatlanul illetékmentes üzletrész-, értékpapír-öröklés esetében bevezeti ugyanazt az illetékmértéket, mint ami általában az öröklés és hozzáteszem, ajándékozás esetében érvényesül.

Normális dolog-e, hogy ha valaki egy szerény panellakást vagy egy szerény autót örököl - a magyar családok többségében ez az, ami tipikusan előfordul -, illetéket fizet, míg ha egy kft.-ben lévő nagy vállalkozói vagyont örököl, ez után egyetlen fillér illetéket sem kell fizetni. Úgy gondolom, nem igazságos dolog, itt a pillanat tehát, hogy ezen is változtassunk.

A személyi jövedelemadóban végrehajtott intézkedések összessége jelentős tehercsökkenést eredményez; jelentős tehercsökkenést, amely a munkavállalók esetében mintegy 2 százalékos nettó keresetemelkedést tesz lehetővé, 2 százalékos nettó keresetemelkedést úgy, hogy ennyi bruttó keresetnövelés terhétől mentesíti a munkaadókat, amely természetesen azt jelenti, hogy ismét egy jelentős foglalkoztatásbővítő kedvezményt, ösztönzést kapnak a munkaadók.

Van egy speciális javaslat a Ház asztalán: egy sajátos javaslat, a bankadó vagy hivatalos nevén a hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások kamatkülönbözeti adója. Az adózás egyik alapelve - és ezt én mélyen vallom - az egyenlő mérce. Az egyenlő mérce elvének alkalmazása elvileg nem nagyon indokolja egyes gazdaságbeli szektorok sajátos adózási szabályait. Persze, tudjuk, a kedvezmények mindegyike valami sajátos elbírálást jelent, következésképpen, ha úgy tetszik, diszkriminálja mindazokat, akik a kedvezményt nem tudják igénybe venni, de ezen túl is úgy gondolom: ha a feltételek a gazdaság egy-egy szektorában sajátosan alakulnak, olyan okoknál fogva nő meg a jövedelem vagy a jövedelemszerzés lehetősége, ami teljesen független annak a vállalkozásnak a tevékenységétől, számára külsődleges vagy éppen kormányzati vagy jegybanki indíttatású, akkor úgy gondolom, megfontolható - és a kormány ezt a megfontolást elvégezte -, hogy a teljesítménytől független jövedelemnövekedés egy részét az adófizetők javára a költségvetésben átcsoportosítsa.

A kormány úgy látja, hogy a hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások esetében erről van szó a rendkívül magas kamatszint, a lakástámogatási rendszer, a jegybanki tartalékra elhelyezett kamatfizetési szabályok változtatása mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy a pénzintézeti szektorban - egyébként örömteli módon - hallatlan dinamikus volt az eredmények bővülése. Természetesen a pénzintézeti szektor eredményjavulásának legfontosabb tényezője a bankok hatékonyságjavításra irányuló erőfeszítése. Ez nemhogy nem büntetendő, ez kifejezetten üdvözlendő. Arra kell a bankokat és minden más vállalkozást biztatni, hogy erőteljes lépésekkel javítsa a hatékonyságot, javítsa a jövedelmezőségét. Itt azonban - úgy gondolom, sikerült ezt meggyőzően világossá tenni - többről is, másról is szó van. Ez a más helyzet ráadásul egy valószínűleg átmenetileg fennálló más helyzet, hiszen a magas kamatszint nyilván nem lehet tartós egy olyan gazdaságban, amelyben az infláció látható módon, fokozatosan és gyorsuló ütemben mérséklődik, akkor célszerű és indokolt lehet egy speciális adó átmeneti bevezetése. A kormány erre tett javaslatot.

Természetesen a pénzintézeti szektoron belül is vannak sajátos területek. Ilyen például azoknak a takarékszövetkezeteknek a köre, amelyeknek a jogszabály erejénél fogva kell a következő esztendőkben saját tőkéjüket növelni, ők ebből a kamatkülönbözeti adóból is kedvezmény útján kapnak segítséget ehhez a feltőkésítéshez.

(10.00)

Az igazságosság mellett, úgy gondolom, a benyújtott javaslatok világossá teszik, hogy a kormány a programjában megfogalmazott célkitűzésnek, a több munkahelynek, a több és jobban fizető állásnak, a foglalkoztatás bővítésének nemcsak jelszavakban kíván eleget tenni, hanem határozott lépésekkel is. Mit tud tenni a kormány annak érdekében, hogy többen és többet kereshessenek Magyarországon? Mindenekelőtt ösztönöznie kell a beruházásokat és a fejlesztéseket, hogy létrejöjjön több állás, lehetőleg minél inkább jövőbe mutató, jól fizető, magas hozzáadott értéket biztosító állás. Második lehetséges lépésként csökkentenie kell a munkáltatók bérterheit általában, és ha lehetséges, csökkenteni a munkáltatók bérterheit célzott módon azért, hogy speciális helyzetben lévő társadalmi csoportok vagy vállalkozások esetében is nagyobb legyen a lehetőség, nagyobb legyen az ösztönzöttség a foglalkoztatás bővítésére.

Mindennek érdekében a benyújtott javaslatok szerint a ma meglévő beruházási kedvezmények mindegyike fennmarad. Fennmarad így az az egyébként 2003-ra átmeneti jelleggel bevezetett kedvezmény, ami 50 százalékos értékcsökkenési leírást tesz lehetővé a gépek és berendezések esetében, fennmarad, mert bevált, hasznosnak bizonyult. Ezen túlmenően új kedvezmények egész sorát vezeti be a kormány annak érdekében, hogy növekedjen a beruházási kedv, a növekvő beruházási kedv új munkahelyek százait, ezreit, tízezreit hozza létre. Ennek érdekében a helyi iparűzési adó, a befizetett helyi iparűzési adó immár 50 százaléka csökkenti a társaságiadó-alapot, ezáltal több beruházási forrás jön létre a vállalkozásoknál.

A közvetlen beruházási támogatások, már az adórendszeren belüli közvetlen beruházási kedvezmények érdemben megváltoznak. Ezeket eddig kizárólag a nagyberuházást megvalósító cégek, értelemszerűen a nagyvállalkozások tudták igénybe venni, most egy olyan többlépcsős rendszerre teszünk javaslatot, ami nemcsak a nagy, hanem a közepes és kisvállalkozásoknál is megadja ugyanezt a lehetőséget, feltéve, ha a megvalósuló beruházás révén új munkahelyek jönnek létre. Nyilván nagyobb a kedvezmény, mert így tisztességes, így igazságosabb, ha ezt a beruházást, ezt a munkahelybővítést kedvezőtlen adottságú, magasabb munkanélküliségű térségben valósítja meg a vállalkozó.

További kedvezmények ösztönzik a kutatás-fejlesztési beruházásokat, részben közvetlenül az adórendszerben. Például ha kutatás-fejlesztési beruházást valósít meg egy vállalkozó, az eddig csak nagyberuházásnál igénybe vehető kedvezmény már kisebb beruházásnál is igénybe vehetővé válik. És ide kapcsolódik az a lépés, ami a korábban elfogadott innovációs járulékról szóló törvény alapján növeli ugyan némileg a cégek befizetési kötelezettségeit, de a törvény erejénél fogva ezek az összegek a vállalkozásoknak visszajárnak, bővítik tehát innovációs célra fordítható beruházásaik forrását.

A munkáltatói bérterhek csökkentésének alapvető eszköze 2005-ben a személyi jövedelemadó terheinek általános csökkentése, említettem, 100 milliárd forint. Ez 2 százalékos nettó keresetemelkedést tesz lehetővé. Ennyivel kevesebb bért kell emelniük a vállalkozóknak ugyanannyi bruttó keresetemelkedés eléréséhez. Korrekt számítás mellett, leszámítva ennek társasági adóra gyakorolt hatását is, ez azt jelenti, hogy 120 milliárd forinttal kevesebb béremeléssel, ennyivel kisebb bérköltség-növekedéssel tudják ugyanazt a keresetnövekedést elérni dolgozóiknál a vállalkozások, következésképpen ennyivel javul versenyképességük. Úgy gondolom, ez hatalmas hozzájárulás a költségvetés részéről a versenyképesebb vállalati működéshez, a jövedelmezőbb pozíciók eléréséhez.

Folytatjuk a kormányprogramnak megfelelően a tételes egészségügyi hozzájárulás csökkentését, igaz, nem abban az eredetileg elgondolt ütemben, hiszen erőforrásainkat 2005-ben a személyi jövedelemadó-csökkentésen keresztüli bértehercsökkentésre koncentráljuk. De a javaslat szerint így is 1200 forinttal havonta csökkenne a tételes eho jövő év novemberétől. Folyik erről a kérdésről egy intenzív vita az Érdekegyeztető Tanácsban. Itt a szociális partnerek természetesen gyorsabb csökkentést szeretnének, hozzáteszem, én is gyorsabb csökkentést szeretnék. Kérdés persze, milyen ütemben tudunk visszavonulni a közkiadásokban. Felvetődött azonban az ÉT-ben, és úgy gondolom, ezen érdemes elgondolkodni, hogy vajon célszerű-e minden vállalkozó esetében csökkenteni a tételes egészségügyi hozzájárulást. Nem lenne-e hasznosabb a gazdaság számára ezt az alacsonyabb bért fizető vállalkozóknál, az alacsonyabb bérigényű ágazatokban, már ott, ahol alacsonyabbak az átlagkeresetek, kezdeni, és ezáltal nagyobb segítséget adni nekik ahhoz, hogy nagyon kiélezett versenykörülmények közepette dolgozzanak? Ilyen vitára mind a parlamentben, mind az Érdekegyeztető Tanácsban kész a kormány.

A munkahelyteremtést kívánja segíteni az a kedvezmény is, ami az iparűzési adóban a létszámbővítést támogatja. Világos tehát a szándék, az adórendszer minden eleme úgy változik, hogy ennek révén többen és többet kereshessenek Magyarországon. Természetesen az az érdekünk, hogy ne csak a munkahelyek száma, hanem a gazdaság, a vállalkozások versenyképessége is gyarapodjék.

Harmadik elemként célzott kedvezményeket javasolunk bevezetni, megint csak a foglalkoztatás bővítése érdekében; célzott kedvezményeket ott, ahol a kutatások és a közvélekedés szerint a legnagyobb a foglalkoztatás bővítésének lehetősége, az egészen kis vállalkozásoknál. Ezt szolgálja az a kedvezmény, ami jelentős társaságiadó-csökkentésre ad lehetőséget azoknál a vállalkozásoknál, amelyek öt főnél kevesebbet foglalkoztatnak, de bővítik létszámukat. Hasonlóan speciális kedvezmény az, amit a szoftveriparban javasolunk bevezetni, egy, a társasági adóból visszatartható bérkedvezményt annak érdekében, hogy egy olyan területen, ahol a magyar intellektuális kapacitások kiemelkedően jók, többen dolgozzanak, versenyképesebbek legyenek a magyar vállalkozások. És célzott kedvezmény ott, ahol egyes társadalmi csoportok láthatóan ma hátrányban vannak az elhelyezkedésben.

Kik ők? Mindenekelőtt a fiatalok. Nemcsak gazdasági érdek, de erkölcsi kötelesség is, hogy segítsük a pályakezdő fiatalok elhelyezkedését, segítsük őket akkor, ha diplomával próbálnak elhelyezkedni, akkor is, ha szakképesítést szereztek, és persze akkor is, ha ilyen vagy olyan oknál fogva még nem szereztek szakképesítést. Ezért a kormány javaslata szerint minden 25 évesnél nem idősebb pályakezdő fiatal, amikor belép a munkaerőpiacra, első munkahelyén munkát vállal, kilenc hónapig 50 százalékos járulékkedvezményt kap, természetesen nem ő, hanem az ő jogán a munkáltatója, azért, hogy ezzel is a fiatal pályakezdők foglalkoztatását segítsük.

Ezt egyébként ki fogja egészíteni egy külön törvényjavaslat, ami a gyakornoki rendszerről szól majd, és ki fogja egészíteni egy, a közigazgatásban bevezetendő széles körű gyakornoki rendszer.

(10.10)

Ugyanígy külön támogatásra érdemes minden kismama, aki gyermeket vállalt, és a gyermekvállalás után vissza kíván térni a munkába, és bizony támogatásra érdemesek azok az 50 felettiek, akik ha elvesztik az állásukat, mai tapasztalat szerint nehezebben kapnak állást.

Lényeges lépésnek tekintem a célzott kedvezmények körében a részmunkaidős foglalkoztatás esetében az eho-arányosítási lehetőséget, hiszen így megszűnik egy ma jelentős ellenérdekeltséget jelentő elem.

Sok apró lépés van még az adórendszerben. Vannak lépések, amelyek a kisvállalkozásokat segítik, például az átalányadózás értékhatárának kiterjesztése, azért, mert a kormány érti, hogy nekik milyen problémáik vannak, milyen támogatásokra van szükségük. Ezért is javasoljuk a munkanélküli-segélyhez hasonló támogatási rendszer bevezetését, ennek persze terhei és költségei vannak a kisvállalkozók részére is.

Fontosnak tekintjük az adórendszer stabilitását, tisztelt képviselők, ezért nem változnak a jövedéki adó, az áfa, a környezetterheléssel kapcsolatos adók sem mértékei, sem szabályai. A regisztrációs adó esetében pedig valorizálás és az adóalap számításának pontosítása történik meg.

Sok vita volt az illetékekről az elmúlt hetekben, tájékozatlanságon és néha némi rosszindulaton alapuló vita. Aki ismeri a javaslatot, az tudja, néhány igazságosságot szolgáló elem és néhány, az állam által nyújtott szolgáltatások költségeinek, valós költségeinek megtérítésére irányuló javaslat szerepel a kormány által benyújtottak között.

Ami a helyi adókat illeti, érdemi változást nem javaslunk, az önkormányzati döntési szabadságot kívánjuk növelni.

Összefoglalva: kik a nyertesei, kik a vesztesei a következő esztendőknek az adózás szempontjából? Úgy gondolom, a válasz világos. Nyertesek a magyar gazdaság és azok a családok, amelyek átlagos vagy átlag alatti jövedelemmel rendelkeznek, és “veszteseö az állami működés, azok az intézmények, amelyek nem közvetlenül nyújtanak szolgáltatásokat a polgárok számára; ilyen például a közigazgatás jelentős része, esetükben nagyobb takarékosság, nagyobb szigor a kiadásokban, ez teremti meg a fedezetét annak, hogy a Gyurcsány-kormány valóban az adócsökkentés kormánya legyen.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu