DR. DANCSÓ JÓZSEF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy baj lenne, hogyha épp a számviteli törvényen kezdenénk órákig tartó kétperces csatározást, mert azért úgy gondolom, hogy vannak olyan törvények és vannak olyan szabályok, szabályrendszerek, amiket úgy ítélünk meg, hogy a gazdaság működése szempontjából egzaktnak és előremutatónak tekinthetőek.

Ebbe a törvényi körbe tartozik megítélésünk szerint a számvitelről szóló törvény is, hiszen jól emlékezünk arra, hogy 2000-ben, amikor nekifutottunk egy igen terjedelmes és új törvény megalkotásának, akkor is konszenzussal sikerült ezt elfogadnunk, többek között azért, mert 2001. január 1-jére ez a törvény életbe kellett hogy lépjen, hiszen jogharmonizációs előírás volt, hogy az EU-s irányelveknek megfelelő és vele ekvivalens törvényi szabályozás legyen a gazdasági életben működő szervezetek számára. Ez be is következett, és a tapasztalatok alapján mondhatjuk azt, hogy ez a számviteli törvény - már a száma is olyan jellegzetes, hogy a C. törvény - betöltötte a funkcióját, jól működik.

Nyilvánvalóan a mostani módosítás két alapvető okból született: egyrészt maga a számviteli gondolkodás, a könyvvezetés módszertana is fejlődik, amit az EU átültet a saját irányelveibe; másrészt pedig a használat során olyan kérdések, témakörök merültek fel, amit célszerű pontosítani, újragondolni, átgondolni. Ezt a két elemet tartjuk a legfontosabbnak ebben a törvényjavaslatban, és még egyszer mondom, úgy ítéljük meg, hogy ezek az elemek jól nyomon követhetőek és jól végigkísérhetőek ebben a javaslatban.

Az általános bevezető után egy-két konkrétabb dologra, mint ahogy Molnár képviselő úr is megtette - nyilván a teljesség igénye nélkül, hiszen azért az egy igen bonyolult és szerteágazó jogszabály -, szeretném én is felhívni a figyelmet.

Vajon miért van az, hogy az EU is foglalkozik bizonyos területekkel, és ezt át kell vennünk? Nyilvánvaló a válasz - ha kicsit mélyebben olvastunk a sorok között, megtalálhatjuk -, hogy azok a szabályok, amelyek mérlegelésre adnak okot vagy lehetőséget, ezeknek az egzaktsága sokszor megkérdőjelezhető, lehet így is, úgy is olvasni, ezeket igyekeztek az EU jogalkotói pontosítani, és nyilvánvalóan a magyar szabályozásban is ezt kell átvenni.

(12.00)

Nyilvánvaló, hogy ilyen szabály az értékelési szabályok kérdésköre, hiszen nagyon sokféle értékelési szabályt ismerünk, akár a készletekre vonatkozólag, akár a befektetésekre vonatkozólag.

De a céltartalékképzés is e témakörbe tartozik, mint ahogy éppen Molnár képviselő úr az előbb szerintem igen szakszerűen beszélt a céltartalékképzés feladatáról, illetve kérdéseiről. Bizony, ez is egy olyan mérlegelési lehetőséget adott eddig a jogszabály alkalmazóinak, ami nem mindig tette egyértelművé a jogalkotó szándékát. A mostani pontosítás, módosítás megítélésem szerint ez irányba jelentős előrelépés.

Fontos elem a beszámoló formája és szerkezete. Ez magán a számviteli rendszeren is túlmutató kérdés, hiszen ezzel válik összemérhetővé egyrészt az egy-egy iparágon belül lévő szervezetek tevékenysége, másrészt iparágak közötti összehasonlítást is lehetővé tesz. Nagyon helyesen a törvény előkészítése során olyan döntés született, hogy a magyar számvitel a jól szofisztikált, jól tagolt rendszer mellett, beszámoló mellett fog maradni, és nem ad nagyfokú szabadságot a vállalatok számára, amikor elkészítik a beszámolóikat. Ezt nagyon nagy horderejű kérdésnek tartom, egyrészt a múltbeli adatok miatt, másrészt pedig a jövőbeli adatok összehasonlíthatósága miatt. Ez nyilván statisztikai szempontból is igen lényeges elem, hiszen nem mindegy az, hogy azonos fogalomkategóriákkal dolgozunk egy-egy összehasonlító munka során, vagy pedig ezeket még át kell konvertálni, és bizony az összehasonlíthatóság kritériuma ezekkel jelentősen csökkenne. Tehát még egyszer mondom, ezt nagyon fontos és nagyon lényeges elemnek érzem.

Bizonyára tisztelt képviselőtársaim is többször találkoztak kiegészítő mellékletekkel, üzleti beszámolók kiegészítő mellékleteivel, amelyek finoman szólva is elég heterogén képet mutattak. A könyvvizsgáló vagy a mérlegképes végzettséggel rendelkező számviteli szakember gyakran a saját szájíze szerint állított össze egy-egy beszámolót, az adattartalmuk nagyon különböző, nagyon eltérő volt. Ebben az elmúlt években bizonyos előrelépések történtek, és úgy gondolom, hogy a kiegészítő mellékletekkel való foglalkozás két ok miatt is nagyon fontos, egyrészt a standardizálás felé történő előrelépés miatt, ami ebben megfigyelhető, másrészt a nyilvánosság szerepe szempontjából is. Hiszen ahogy a későbbiekben a törvényjavaslatban látjuk, igyekszik a törvény alkotója nagyobb nyilvánosságot adni az információknak, az adatoknak, amelyek egy-egy vállalat működésében felmerülnek.

Bizony, nagyon sokszor lényeges elemek nem a mérleg vagy az eredménykimutatás soraiban olvashatóak, hanem a kiegészítő mellékletben kell kitérni rájuk. Például egy peres ügy fejleményei, vagy a céltartalékképzés módja, eszközei, egyáltalán, hogyan gondolkodik valaki arról, hogy hogyan fognak befolyni a számlakövetelései, a vevő követelései, vagy pedig hogyan fogja a szállítói tartozásait rendezni - mindez nagyon sok elemében a kiegészítő mellékletben szokott szerepelni, és nagyon sokféleképpen jelenítették meg eddig a beszámolót készítők. Ezért is örvendetes az, hogy külön foglalkozik ennek a pontosításával ez a törvényjavaslat.

Hasonló fontossággal és elsősorban, még egyszer mondom, a nyilvánosság szerepe miatt lényeges elem a könyvvizsgálói jelentés tartalma. Eddig a könyvvizsgálói jelentés nagyon szűkszavúan szokott fogalmazni, fél oldalban, háromnegyed oldalban elintézi a könyvvizsgáló. Nyilván emögött nagyon sok munka van, de maga a jelentés nagyon szűkszavú szokott lenni általában; vagy elfogadja, vagy korlátozó záradékkal, vagy egyáltalán el sem fogadja a beszámolót. Ezek után a könyvvizsgálónak is egy részletesebb elemzést kell adni arra vonatkozólag, hogy miért jutott arra a következtetésre, amely a beszámolót érintette. Még egyszer hangsúlyozom, a nyilvánosság szempontjából rendkívül fontos, hogy megismerhetik azok a befektetők, partnerek, cégpartnerek, az iparágban dolgozók azt, hogy miért is döntött úgy egy könyvvizsgáló, amikor megadott egy teljességi nyilatkozatot, vagy pedig más megközelítést alkalmazott, másra jutott az adott beszámolóval kapcsolatban.

Ha már a nyilvánosságnál tartunk, nem szabad amellett elmennünk, amiről államtitkár úr is szólt az expozéjában, hogy az internetes honlapon ezek után, akik rendelkeznek internetes honlappal, meg kell jeleníteni a pénzügyi beszámolókat. Ez eddig nyilván egyfajta gesztus volt az érdeklődők számára, de azt hiszem, nem baj, ha igyekszik a törvényalkotó szabályozni, hogy ha már van internet, és egyre több cégnek saját internetes honlapja van, az milyen formában és tartalommal kell hogy megjelenjen. Hiszen nagyon sokan otthon, munkahelyen, irodában az adott honlapról kívánnak majd tájékozódni, és nem akarnak, mondjuk, céginformációs adatokat megvásárolni, holott most már erre is egyre nagyobb szükség és egyre nagyobb lehetőség is van, éppen a módosításból kifolyólag is. Tehát üdvözlendőnek tartom azt, hogy bizonyos egységes képet kell hogy nyerjenek azok is, akik az interneten kívánnak tájékozódni egy-egy cég pénzügyi és vagyoni helyzetéről, hogy ezt meg tudják tenni és megtehetik.

A törvényjavaslat további érdekes és fontos elemei közé tartozik a devizában fennálló tartós befektetések devizaárfolyam-különbözetének elszámolása. Ez egy nagyon lényeges kérdés, és azért is van arra egyre nagyobb szükség, hogy ezt megfelelő módon rendezzük, hiszen egyre több cég, vállalkozás rendelkezik devizában fennálló befektetéssel, s ennek az értékelése eddig megint mérlegelésre adott okot, lehetőséget. Ez részben összefügg azzal a kérdéssel is, amit államtitkár úr említett expozéjában, és ezzel azért hadd vitatkozzak egy csöppet.

Ön arra utalt, hogy az állampapírok árfolyam-ingadozása a magas jegybanki alapkamatnak köszönhető. Azért ilyen kimutatást és ilyen erős korrelációt még nem olvastam, és nem láttam. Ön statisztikai végzettségű, és több évtizedet töltött ott el, bizonyára vannak ilyen számítások. Magam nem láttam, nagyon kíváncsi lennék, ha ezt valaki be tudja matematikai-statisztikai módszerekkel bizonyítani. Engedje meg, tisztelt államtitkár úr, hogy azért ebben tamáskodjak, és kételyeimet fogalmazzam meg, hogy a magas jegybanki alapkamat állampapírárfolyam-ingadozást eredményez. Biztosan közrejátszik benne, de hogy ez lenne az eredménye, nagyon érdekes lenne számomra.

A devizaárfolyam-különbözetek elszámolására visszatérve: még egyszer mondom, mivel igen jelentős mozgások voltak az elmúlt két évben is a devizapiacokon, nyilvánvalóan nagyon nem mindegy, hogy a devizában történő befektetések - amelyek most már nemcsak rövid távúak, hanem a befektetés szóból adódóan egy évnél hosszabb lejáratúak is -, az árfolyam-módosulások és -ingadozások következtében éppen az aktuális fordulónapon milyen értékkel bírnak, és elszámolásuk, mondjuk, az eredeti befektetés időpontjához képest hogyan változik, hogyan alakul.

Jelentős egyszerűsítésnek és könnyebbségnek érzem azt, hogy a konszolidáció elvégzése során bizonyos anyavállalatoknak nem kell konszolidált mérleget készíteniük, hiszen olyan kiterjedt és szerteágazó céghálók álltak már elő akár Magyarországon is, akár a világban nagyon sok helyen, ami bizonyos anyavállalatokat is egyúttal leányvállalattá minősít, oda sorol. Ilyen értelemben nyilván célszerű megtalálni azt a pontot, amely ténylegesen anyavállalatnak tekinthető, fölösleges munkára ne késztessünk és kényszerítsünk senkit. Hiszen nagyon sokan tudják képviselőtársaim közül is, hogy egy-egy mérlegkonszolidáció elkészítése hihetetlenül nagy feladatot ró minden könyveléssel, számvitellel foglalkozó szakemberre.

Említést tettem az internetes honlapról, illetve annak közzétételéről.

(12.10)

Fontos és aktuális kérdés - amit úgy érzem, hogy megnyugtatóan rendez - a devizakülföldi státus ügye, különösen az európai uniós csatlakozás után. Ezt átgondolásra érdemesnek tartotta a jogalkotó, és úgy gondolom, ez megfelelő nyugvópontra jut ezzel a szabályozással.

Viszont felvetném azt a kérdést - és ezen talán célszerű elgondolkodni -, hogy indokolt-e a devizában könyvvezetők számára az, hogy egyfajta újabb átmenetet biztosít a törvényjavaslat, hiszen azok, akik eddig is devizában vezették a könyveiket, nyilván tisztában voltak azzal, hogy csatlakozás előtt áll Magyarország, és hogy mi a menetrend. Ezen végig kell mennünk, és el kell gondolkoznunk azon, hogy szükséges-e ennek az átmenetnek a biztosítása, hiszen ez a lehetőség eddig is megvolt, tudták, hogy erről gondolkodniuk kell. Nem biztos, hogy célszerű évekig húzni azt a lehetőséget, hogy áttérjenek. Mindenesetre talán megér egy egyeztetést, hogy valóban szükséges-e ennek a kérdésnek az ilyen formában történő mostani szabályozása.

A nyilvánosság, illetve a szakma szempontjából és a szakmai színvonal megőrzése miatt is nagyon lényeges elem azoknak a személyeknek a nyilvántartása, akik mérlegképes végzettséggel rendelkeznek. Ők persze eddig is nyilván voltak tartva, de most szofisztikált adatokkal is jobban alátámasztott és világosabb képet kapunk arról, hogy kik végezhetnek, kik nyújthatnak ilyen szolgáltatást. Úgy gondolom, mindenképpen a szakma érdekeit szolgálja azoknak a nyilvántartása, akik ilyen tevékenységet végeznek, mert így sokkal egyszerűbb és könnyebb kiszűrni azokat, akik valamilyen szempontból nem felelnek meg a jó erkölcs követelményeinek. Arra vonatkozóan elég részletes szabályokat is tartalmaz a törvényjavaslat, hogy hogyan és mi módon kerülnek ki mérlegképes végzettséggel rendelkezők a szakmai nyilvántartásból, illetve hogyan kerülhetnek oda ismételten vissza.

S nagyon fontos elem az is - mint nagyon sok más szakmai területen, például az orvosok vagy a tanárok, pedagógusok esetében -, hogy folyamatosan továbbképzéseken kell részt venni, hiszen még emlékszem rá, hogy amikor a kilencvenes évek legelején először számvitelt tanultam az egyetemen, akkor egész más kategóriákban gondolkodtunk, egész más szabályozás volt, pedig a nyolcvanas évekhez képest az is forradalmian más volt, nem beszélve a 2000-es változásokról és az új irányelvekről. S azt is tudjuk, hogy ez a törvényjavaslat is módosításra fog szorulni, már csak azért is, mert egyrészt kevés volt még az idő a tapasztalatok átvételére, másrészt pedig az elkövetkezendő időszakban is nyilvánvaló módosítások fognak bekövetkezni az EU törvénykezésében, amit viszont belső jogrendszerré is kell majd minősíteni. Ezért azt hiszem, hogy ez a továbbképzési kötelezettség tovább erősíti a szakmai színvonalat a szakemberek esetében.

A pontosító, kiegészítő előírások államtitkár úr által is majdnem teljes egészében felsorolásra kerültek, Molnár képviselő úr is említett belőlük nem egyet. Én még egyet emelnék ki. Eddig elsősorban a mérleg- és eredménykimutatásra koncentráltunk egy-egy üzleti beszámoló elkészítésénél. Nagyon fontosnak tartom, hogy a cash flow kimutatás, tehát a folyó pénzáramok kimutatása is ilyen hangsúlyos elemet kap, hiszen sok szempontból - likviditási, hitelképességi szempontból - képződnek jövedelmek, képződik eredmény a vállalkozás számára. Jól nyomon követhető kimutatást jelent ez, és ennek a hangsúlyosabbá tétele mindenképpen örvendetes és üdvözlendő.

Én sem mehetek el szó nélkül amellett, amit képviselőtársam is szóvá tett, hogy nagyon örülnénk annak, ha az államszámvitel is hasonló szofisztikált módon működne. A második világháború előtt pont fordított volt a helyzet, nagyon kiváló államszámviteli törvénye volt Magyarországnak, de kevésbé voltak kimunkálva a gazdasági szféra számviteli, könyvvezetési metódusai. Most átestünk a ló másik oldalára. Ma egy jól működő számviteli törvénnyel bírunk, ennek apróbb-nagyobb módosításait hajtjuk most végre, viszont az államszámvitel tekintetében - holott az államháztartás igen nagy jövedelmek fölött diszponál - óriási lemaradásban vagyunk, és addig a tisztelt Ház sem lehet nyugodt lelkiismeretű, amíg ennek az adósságának, az államszámviteli törvény elfogadásának nem tesz eleget.

Összességében még egyszer hangsúlyozom, hogy az említett módosításokkal egyetérthetünk, ezzel a Fidesz-frakció támogatni fogja ezt a törvényjavaslatot. Talán még egy-két módosító javaslattal pontosítani is lehet az előttünk fekvő törvényjavaslat szövegét.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Forrás: parlament.hu