DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Jó volt hallani, hogy Latorcai János képviselő úrral sikerült kommunikálnom a felvilágosult önérdek gondolat behozásával - köszönöm, képviselő úr -, ugyanakkor sajnálom azt, hogy Devánszkiné dr. Molnár Katalinnal nem. Ő ugyanis azokat a szavakat használta itt néhány perccel ezelőtt, hogy egy nagyon pénzéhes dolog a környezetvédelem, és a másik szó, amit használt, hogy erre költeni kell.

Tisztelt Ház! Én pont azt szerettem volna becsöpögtetni itt a gondolatvilágunkba, hogy erre nem kell olyan sokat költeni. Sőt! Ugyanis miről van szó? Ha annak a núszensz, annak a kellemetlen dolognak, aminek szennyezés a neve - mert egy eszköz, amiben italt vettünk, és most már szemétté vált, mert megittuk az italt -, értéke van, nevezetesen amennyit a betét megér, amennyit betétként fizettünk, annak, aki megfizette a betétet, azt a négy forintot vagy valamennyi értéket, megéri. Ő megteheti azt, minden ember megteheti azt, hogy mehet az utcán, és százforintosokat szór, eldobálhat. Ez egy bolondos magatartás, nemde. De nem hasonlóan bolondos magatartás az, hogy a kezében lévő üres dobozt, amiből korábban valamit fogyasztott, eldobja? Annak értéke van! Miért van értéke? Mert a törvényhozó egyszer kimondta.

Tehát nekünk nincs más dolgunk, csak egyszer kimondani, hogy melyik nonszensz, melyik negatív portékának mennyi az értéke, mert annyit költött rá az, aki megvette, annyit vissza lehet kapni érte. Ha ő eldobja, akkor - ismétlem - lesz a cserkész, lesz a hontalan, leszek talán én is, aki felveszi és elviszi (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), s akkor nem lesznek szemétdombok a vásárlási központokban, mert azt is érdemes lesz elvinni a profitmotivval mozgatva.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu