DR. KIS ZOLTÁN, a mezőgazdasági bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. A mezőgazdasági bizottság a környezetvédelmi termékdíjról szóló törvény módosítási előterjesztését az elmúlt héten megtárgyalta, 12 nem és 7 tartózkodással, tehát támogató szavazat nélkül nem tartotta azt általános vitára alkalmasnak. Nem is állított kisebbségi előadót a bizottság, ugyanis egyöntetű volt a megállapítás mind kormányzati, mind pedig ellenzéki képviselők részéről, hogy az elénk terjesztett törvénymódosítás sem céljában, sem eszközrendszerében nem alkalmas a hulladékgazdálkodási törvényben, valamint az országos hulladékgazdálkodási tervben meghatározott célok elérésére. Ugyanis egyértelműen fogalmaznak a hatályos magyar törvények, illetve országgyűlési határozatok a hulladékgazdálkodás sorsáról. A prioritást a hulladékmennyiség kibocsátásának csökkentése élvezi. Második helyen van az újrahasznosítás, harmadik helyen van a megsemmisítés, és utolsó sorban a lerakás, illetve a hulladékkezelésnek egy depószerű rendszere, amely már prioritást egyébként nem is élvezhet.

Nos, ez az előterjesztés - hasonlóan az egyéb bizottságokban megfogalmazottakhoz - egy pótcselekvés látszatát kelti azzal, hogy a 20 százalékos díjtételemelést preferálja, illetve terjeszti elő, azonban kimaradnak mindazon korábban a minisztérium, illetve a társadalmi vitában már elhangzottak, amelyek abba az irányba mozdítanák el a szabályozást, hogy a kibocsátás csökkenjen, az újrahasznosítási arány nőjön, magyarán, a csomagolóanyagok tekintetében a többutas rendszer preferálását, amelynek két eszköze lehetséges, részben a darabalapú termékdíj, részben a betétdíjas rendszer kiterjesztése úgy, hogy az újrahasznosításban és a kibocsátás csökkentésében élen járók támogatást kaphassanak. Ez a támogatás nem az, hogy ha a kibocsátott termék megállapított részét visszagyűjtik, akkor teljes termékdíj-mentességben részesülnek, ugyanis ez egy olyan újabb problémakört keletkeztet, amelynek okán a “szennyező fizetö elv egyértelműen nem érvényesülhet, mert ha visszagyűjti az általa kibocsátott terméknek a megadott százalékát, a fennmaradó rész visszagyűjtése össztársadalmi feladat, magyarul, költségvetési feladattá válik, amelyből valamennyi adófizető állampolgár ki kell hogy vegye a részét, függetlenül attól, hogy ő ennek a hulladékmennyiségnek a keletkezéséhez hozzájárult-e vagy sem.

A bizottság hiányolja, hogy az előterjesztésben nem jelenik meg az az ösztönzőrendszer, amely a természetes csomagolóanyagok elterjesztését, illetve azok piackonform működéséhez szükséges pozitív diszkriminációt megkaphatná. Így a bizottságban a megfogalmazódott vélemények gyakorlatilag egybeestek, és a minisztérium képviselője lehetőséget látott arra, hogy esetleges újratárgyalás esetén két héten belül olyan tervezetet hoz az Országgyűlés elé, amely ezeknek a kritériumoknak is megfelel abban az esetben, ha ehhez a kormány hozzájárul.

A bizottságban fölvetődött annak lehetősége is, hogy amennyiben a tárgyalást az Országgyűlés így, ebben a formában kezdi meg az adott előterjesztésről, van-e mód és lehetőség arra, hogy olyan szakaszokhoz nyúljunk hozzá, amelyek vagy nem lettek megnyitva, vagy nem is léteznek a jelenleg hatályos termékdíjról szóló törvényben. Ezért ez jogi, kodifikációs szempontból is aggályosnak tűnik.

(13.30)

A kormányrendeletben történő részletszabályozást a bizottsági tagok, ugyanúgy, mint a környezetvédelmi bizottság tagjai, nem ismerik, annak tartalmát nem látták még, így semmiféle garanciát arra nézve nem láttak, hogy a jelen módosítás mindazon céloknak megfelelne, amit korábbi - még egyszer hangsúlyozom, az Európai Unióval koherens - hazai törvényeink, illetve országgyűlési határozataink már rögzítettek.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az SZDSZ és az ellenzék padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu