FARKAS IMRE (MSZP): Igen, köszönöm, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, a lezajlott vitát kétféleképpen lehet jellemezni. Egyrészt biztosak lehetünk benne, hogy a sajtóban nem fog megjelenni, mert rendkívül unalmas volt, hiszen igaziból nem volt komoly vita. Ha a másik oldalról közelítem, akkor azt mondom, hogy igenis értelmes vita volt, megoldásra törekvés és konstruktivitás jellemezte ezt a vitát, és mindenki a különbségek felmutatása és egymás marása helyett valóban arra törekedett, hogy lehetne itt még valamit nyújtani az ágazatnak.

Amit az államtitkár úr több felszólalásban is elmondott, én azt úgy látom, és beszéltem néhány képviselőtársammal, mindannyian úgy ítéljük meg, hogy a tárca részéről egyfajta nyitottság van ezen a téren; és több képviselőtársam is elmondta, és mi magunk is így látjuk mindannyian, hogy ez nem egyetlen tárca ügye, éppen ezért a kormányzat irányába fordultunk, és kifejezetten több tárcára tartozó dolgot látunk itt.

Amit az államtitkár úr elmondott, arra néhány tekintetben reagálnék. Igen, probléma van a munkaerővel. Sajnos, az a baj, hogy azokban a térségekben, ahol ez a munkaerő felszabadul, amely kiszorul a könnyűiparból, ott nem tudnak elhelyezkedni. Lehet hogy az ország más részén, több száz kilométerrel arrébb teremtődnek munkahelyek, ahová autóbusszal, drága pénzért szállítják az embereket, de ezekben a térségekben általában nem tudnak az emberek elhelyezkedni, és itt az alternatívája a foglalkoztatásnak a munkanélküliség, ez fog bekövetkezni. Én magunkkal is vitatkozva azt kell hogy mondjam, bizonyos feltételek között, majdnem szociális alapon még az ilyen esetben is el tudom képzelni a foglalkoztatást, mert ha az nincs, akkor csak a munkanélküliség van, ha ott nem teremtődik munkahely ezen a téren.

A másik, amit az államtitkár úr elmondott: maximálisan egyetértek vele, hogy magasabb hozzáadott érték felé kell elmozdulni, nem vitatható. Én úgy látom, több évtizedig dolgoztam ebben az ágazatban, hogy itt igenis létrejöttek értékek, vannak termékek, márkák és sok minden, de ez az ágazat úgy ki lett véreztetve, hogy ma már ezeket a márkáit nem tudja megvédeni, nem tudja továbbfejleszteni, és a bérmunkába menekül bele, mert a bérmunkában nem kell neki az anyagköltségeket megfizetni, nem kell semmit kifizetni, csak a munkabérre és a rezsire kell kicsi összeget fordítani. Idáig jutott az ágazat. És ha valóban abba az irányba kell elmozdulni, hogy legyenek termékei, mert enélkül valóban nem megy, akkor ehhez kell bizonyos segítség, mert ma már ezt leromlott állapotot nem tudja megteremteni saját erőből egy-egy ilyen vállalkozás.

Amit képviselőtársaim elmondtak, azokkal maximálisan egyetértek. Németh Zsolt a közbeszerzés tekintetében valóban egy érdekes kiegészítést tett, valóban beillhet abba a sorba, amit itt megfogalmaztunk mint lehetőséget.

Latorcai János képviselőtársam és több képviselőtársam is mondott kedvező példákat, hogy milyen lehetőségek vannak, uniós példákat is. Én magam is úgy gondolom, hogy vannak számunkra lehetőségek.

Mondok erre egy konkrét példát: igenis ez a kormány jelentős intézkedéseket tett az egészségügyi hozzájárulás csökkentésére, sőt már tavaly bizonyos területeken eltörölte az egészségügyi hozzájárulást. Ezt most élvezik olyan vállalkozások, amelyek egyébként erre abszolút nincsenek rászorulva. A mostani adótörvények sorában szerepel olyan kezdeményezés, hogy a társadalombiztosítási járulék felét vagy akár nagyobb részét is elengedik. Élvezhetik ezt majd azok a vállalkozások, ahol ez a probléma nem jellemző, és alig-alig fogják majd érzékelni könnyűipari vállalkozások. Igen, jön a dilemma, hogy lehet-e ágazati szinten valamit kiemelni, és ez összefügg-e az európai uniós lehetőségekkel. Valószínű, hogy így, mint ágazat, nem lehet, de területi elvre vagy a foglalkoztatástámogatás bizonyos körére meggyőződésem szerint lehet, és akkor már ez valós lehetőség, és valóban ott használja fel az állam ezeket a lehetőségeket, ahol ez létfeltétel, és nem feltétlenül ott, ahol ez csak kifejezetten profittöbbletet jelent valakiknek vagy valamilyen vállalkozások számára.

Podolák képviselőtársam elmondta, hogy a foglakoztatás területe kiemelt ebben a kérdésben.

(17.50)

Én magam is így látom, mert ha más tekintetben nem is, itt nagyon nagy dolgokról van szó, sok embert érint, és sokan egyetértünk abban, hogy ha ezek az emberek munkanélkülivé válnak, akkor borzasztó nagy baj lesz ezeken a területeken. Mondok egy konkrét példát a foglalkoztatási gondokra. Például munkahelymegőrző támogatást egy miniszteri rendelet értelmében csak az a vállalkozás vehet igénybe... - illetve amelyik vállalkozás ezt megkapja, két évig ilyen támogatást nem vehet igénybe. Van ebben némi logika, de mit tesznek a vállalkozások? Az egyik része becsületesen megkéri azt az összeget, ami számára szükséges, felhasználja, és tudomásul kell venni neki, hogy két évig semmi nincs. A vállalkozások egy másik része kér egy rendkívül magas összeget, mert ő tisztában van vele, hogy két évig nem kérhet, és nagy összeget fog kérni.

Meggyőződésem, hogy az ilyen és hasonló jellegű szabályozásokat lehetne finomítani, hogy ne legyenek olyan vállalkozások, akik egy-egy ilyen munkahelymegtartó vagy munkahelyteremtő támogatásnak borzasztó nagy haszonélvezői, bizonyos vállalkozások meg kimaradnak ebből a körből teljes egészében. Ezekre a kérdésekre kellene meggyőződésem szerint a kormánynak egy sokkal finomabb szabályozást végrehajtani.

Bízom benne, ahogy Podolák képviselőtársam is elmondta, hogy a gazdasági bizottság talaján mi, képviselők tudunk segíteni abban, hogy valóban egy hasznosítható országgyűlési határozat szülessen, ami nemcsak önmagában egy országgyűlési határozat, hanem önmagában is alkalmas lehet arra, hogy a kormányzat átgondolja ezeket a kérdéseket, és bizony láttuk azokat az ötleteket, gondolatokat, amelyek eddig is felmerültek, csak különböző tárcák szempontjai alapján nem formálódtak kormányzati szinten megfogalmazott gondolattá. Azt hiszem, lehetünk abban a helyzetben, hogy néhány héten belül elfogadjuk ezt az országgyűlési határozatot.

Valóban szükség van módosító javaslatokra, több ilyen módosító javaslat már benyújtásra is került, részben ami aktualizálja a részeket, amelyek szükségesek, részben pedig kiegészíti. Itt is felmerült ilyen javaslat, és ha ezekben kellően konstruktívak leszünk, akkor néhány héten belül valóban születhet egy olyan országgyűlési határozat, amely inspirációt adhat arra, hogy a kormányzat valóban intézkedjen, és tegyen megfelelő lépéseket a ruhaipari, ruházati ágazat megsegítésére.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu