FÜLÖP ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Kovács Tibor képviselőtársam említette, hogy nem vagyunk a 24. órán túl; a 24. órához érkeztünk. A gazdasági bizottságban pártoktól függetlenül elérkezettnek látjuk az időt arra, hogy tenni is kellene az iparágért, mert meg lehetne, sőt meg kell menteni az ágazatot.

Én elsősorban az iparban dolgozók, illetve az ebből az iparból megélni kívánók szemszögéből közelíteném meg az adott problémát; egy picit más közelítésben, mint amiket eddig hallottunk, egy picivel több szubjektivitással.

A kisvállalkozások évről évre csak azt vették észre, hogy csökken a hazai forgalmuk, ami már ebben az évben szinte a nullával volt egyenlő. Azok a vállalkozások, amelyeknek külpiaci munkalehetőségük - bérmunka - vagy saját anyagos késztermék-értékesítési lehetőségük nincs, tönkrementek vagy a csőd szélén állnak. Tudnának ők is minőséget gyártani az uniós piacra, nem csak a bolhapiacra.

A több száz éves magyar textil- és ruházati ipar fontos ágazat volt. Voltak hullámvölgyek, volt emelkedés, stagnálás, de dinamikus fejlődés is. A kilencvenes évek végére azonban Magyarországon is bekövetkezett az a tendencia, hogy a textil- és ruhaipar fokozatosan veszített a jelentőségéből. A hazai vállalkozások versenyképessége romlott, ezzel a piaci pozíciójuk is. A nagy hagyományokkal rendelkező nagy textilipari cégek ugyanúgy tönkrementek, mint a kis gyártók, ezzel az alapanyaggyártás szinte megszűnt.

Azok a vállalkozások, amelyek ruházati termékeket gyártanak, a meglévő hazai alapanyag mellett import alapanyagot is kénytelenek feldolgozni. A kisvállalkozások helyzete különösen nem rózsás, mert nem igazán nyílnak meg a lehetőségek a külpiacok felé. A több sebből vérző vállalkozásokat nemcsak az adó-, járulék- és bérterhek sújtják, hanem az is, hogy az itt működő multinacionális cégek a saját portékájukat adják el, és nem az általunk gyártott ruházati termékekre van szükségük. Ők itt igen kedvező adófeltételekkel uralják a piacot.

A legnagyobb probléma, ami a kisvállalkozásokat sújtja, a Távol-Keletről legálisan vagy illegálisan beözönlő olcsó, minőségileg kifogásolt textil-, illetve cipő- és bőráru. Az áruk behozatalánál irreálisan alacsony a vámérték, hamis az áru megnevezése - például géprongy -, így a vám- és áfabefizetésük alacsony, vagy meg sem történik. Amennyiben valós értéken vámoltatnának, képeznék áraikat, viselnék az összes közterhet, legálisan működnének, mindjárt nem lenne olyan olcsó az ő minőségileg igen kifogásolt termékük sem.

Nem tartják tiszteletben a márkavédelmet, nem okoz nekik gondot, hogy mindent lemásolnak, és elárasztják vele az ország minden települését. Mindez nekik gátlástalanul ingyen van. Rájuk a fogyasztóvédelmi szabályok sem kötelező érvényűek, míg egy hazai gyártót ennek hiányában büntetnek, őket nem is merik ellenőrizni. Ez a tisztességtelen piaci verseny, nem egyenlők a feltételek a hazai gazdaságban.

Ez minden, csak nem piacgazdaság! A becsületesen dolgozó embereknek munkát adó vállalkozások a jogszabályokat betartva működnek, termékeiken tükröződik a szakmai tudásuk, a szakma szeretete, ezt tanulták, ehhez értenek. A távol-keleti kereskedők egy része a jogszabályokat és a hatóságokat kijátssza. Az egyenlőtlen és tisztességtelen piaci helyzet miatt a hazai kisvállalkozások a csőd szélére sodródnak, tönkremennek. Ebben az ágazatban sok tízezer ember munkahelye van veszélyben. Évek óta tartó küzdelmüknek nem sok eredménye volt eddig. Ez egy problémás iparág, mostohagyermeke a mindenkori kormánynak. Sokan családi vállalkozásként működnek, kockáztatva mindent, egy lapra feltéve családi vagyonukat is. Mindennap gond, hogyan működjenek, hiszen nem egyenlő feltételekkel működnek a hazai piacon.

(16.50)

Az egyenlő elbírálást, a jogszabályok betartását követelik az illetékes hatóságoktól. A tisztességes piaci és árverseny feltételeinek a megteremtését kérik. Nem a tisztességesen itt működő vállalkozásokkal van a probléma, hanem azokkal, amelyek illegálisan tartózkodnak itt, és hamis engedéllyel bitorolják a piacot.

Nagyon sok nő dolgozik ebben az iparágban, fiatal és a nyugdíjkorhatár küszöbén lévő is. Mindezeken túl igen fontos dolog, hogy ha a számok tükrében nézzük mindezt, akkor rá kell jönni arra, hogy igen sok milliárd forinttól esett el az államkassza 1991-től. Az export-import arányt figyelembe véve csúfos dolog, hogy az import szárnyal, az export mélyen alul marad.

Egypár mondatot mondanék, név nélkül, egy konkrét vállalkozásról, úgy gondolom, a példa általánosítható. A család két tagja vezeti a vállalkozást - anya és leánya -, amelyben tizenkét ember dolgozik. Az édesanya '82-től iparos, négy szakmája kötődik ehhez az ágazathoz, amely '94-től, a leánya által, bébiruha-készítéssel bővült. A leány Magyarország első bébiruha-készítője, kitűnő diplomával, a második diplomája: közgazdász-külkereskedő, szintén kitűnő eredménnyel, angol és német felsőfokú nyelvvizsgával. Termékeik magas minősítést szereztek a magyar termék nagydíj pályázaton, 2001-ben.

Saját varrodájuk, kis- és nagykereskedésük működik. Vállalkozásuk 1999-ig tündökölt, hiszen mindezt saját tulajdonú ingatlanukban működtetik. Hanyatlásuk 2002-től számítható, a hazai piac beszűkülése miatt. A kereskedők az ország minden részéről kedvelték a termékeiket, de sorra mentek tönkre. Jelenleg Finnországnak dolgoznak, egy külkereskedelmi cégen keresztül. A szerződésük szezonális, és mindig bizonytalan, versenyezni kell a román, az észt, az ukrán olcsóbb munkaerővel.

A sokat hangoztatott hozzáadott értéket már nem tudják fokozni, hiszen önerőből, illetve a rendkívül drága banki hitelből történik a gyártás finanszírozása. A megrendelő divatrajzától eltekintve az ő dolguk az alapanyag beszerzésétől a készáru feladásáig a fuvarozóhoz az egész gyártási folyamat. Sajnos, erről a piacról is kiszorulnak, mivel a már említett versenytársaik olcsóbb működési feltételekkel tudnak dolgozni.

Bízom abban, hogy az előttünk fekvő határozati javaslatot a tisztelt Ház elfogadja, abban pedig különösen bízom, hogy a szavakat tettek, a tetteket pedig eredmények követik.

Köszönöm hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu