IVANICS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy az előttem elhangzottakhoz ezen a területen, ebben a megközelítésben sokat nem lehet hozzátenni, talán egy kicsit szélesebb mezőre kitekintve jobban meg tudjuk érteni, hogyan juthattunk idáig, hogy az elmúlt évtizedekben folyamatosan nullára írjuk, és a saját szemünk láttára üresedik ki ez a nagyon fontos iparág.

Miért történik ez? Természetesen mondhatjuk, hogy világtendencia, hiszen megtörténik az Egyesült Államokban, Nyugat-Európában, hogy ezek az iparágak bizonyos értelemben visszaszorulnak. De azért mindenütt találkozunk olyan védelmi intézkedésekkel, hogy legalább ennek az iparágnak a lelkét, az élen járó technológiáját, azt a szellemi tőkét, amit felhalmoztak benne, valamilyen módon hasznosítsuk, akár a kereskedelembe átvive, vagy pedig olyan új gyártási kultúráknak a megteremtésével, amelyekkel ott maradhatunk a világpiacon.

Ehhez természetesen egy jó értelemben vett paternalista hozzáállás szükséges, elsősorban az állam részéről. Ezt már Nobel-díjas közgazdászok is megállapították, több esetben is, hogy esszenciálisan tiszta versenygazdaság, esszenciálisan tiszta kapitalizmus soha nem volt, és nem is lesz. Tehát meg kellene nézni azokat a tapasztalatokat, amelyekkel nálunk sikeresebb nemzetek megoldották ezt a gondot. Ehhez viszont világos elemzések kellenek, felismerni, hogy milyen módosításokkal, milyen intézkedésekkel tudjuk azt a feltételrendszert kialakítani, amellyel az iparág számára menekülési utat tudunk biztosítani. Ez természetesen a kereskedelemre vonatkozik első pillanatban, hiszen látjuk, hogy megállíthatatlanul és minden bevándorlási kvóta ellenére valami eszméletlen ütemben szaporodnak a távol-keleti üzletek a kistelepüléseinken is, már nem csak Budapesten és a nagyvárosokban. Nem volna ez baj, ha ugyanazokkal a feltételekkel indulna egy ilyen üzlet, mint a magyar vállalkozók részéről. Ez kezdődik a vámolásnál, folytatódik a foglalkoztatásnál, az eladásnál, a számlaadásnál, és ha az egész folyamatot megvizsgáljuk, akkor érzékelhető és mérhető a rendkívül negatív összehasonlítás az adózás szempontjából a magyar kereskedőkkel, magyar termelőkkel szemben.

Van emögött természetesen egy nagyon szomorú dolog, hogy miért is nézi ezt a világ nagypolitikája bizonyos tehetetlenséggel. Mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy Kínában, Thaiföldön és több távol-keleti kisebb-nagyobb országban éppen európai és amerikai nagybefektetők dolgoztatnak, esetleg nyugdíjalapok fektetik oda a pénzüket, hogy az ottani olcsó munkaerővel, a termelés korlátlan felfuttatásával biztosítsák a maguk nyereségét.

Természetesen biztos, hogy jól jön annak a nyugdíjalapnak vagy annak a nagytőkésnek ez az extraprofit, mert nem titok, hogy sok esetben 80 százalékos a haszon; még a tőzsdén is volt olyan időszak, amikor az amerikai tőzsdén a távol-keleti piacokon 80 százalékos hasznot tudtak évente realizálni. Emiatt nyilvánvaló, hogy a politikai szándék is sokkal kisebb arra vonatkozóan, hogy ezt egy világos, normális kereskedelmi mederbe tereljük, kezdve ott, hogy például a kínai fizetőeszköz jelen pillanatban is 40 százalékkal leértékelt. Úgy gondolom, azon túl, hogy kiment oda Medgyessy Péter tárgyalni, és lehetőséget teremtett a kínaiaknak befektetésre, a Malév megvásárlására, meg autópálya-építésre, ilyen ajánlatok hangzottak el, ezen kívül nem tudom, mi hangzott el arra vonatkozóan, hogy a rendkívül negatív kereskedelmi mérlegünkön hogyan is lehetne javítani. Többek között a forint és a jüan viszonyát is meg kellett volna vizsgálni, és akkor abban a pillanatban egészen más relációja van ezeknek a kérdéseknek.

Azért fontosak ezek a kérdések, mert ez nem lesz mindig így. Nyilvánvaló, hogy néhány éven, maximum egy évtizeden belül ezek a dolgok valamilyen irányban visszarendeződnek. És akkor, ha ezt az időt nem tudjuk átvészelni, akkor teljesen nullára üthetjük a könnyűiparunkat, holott ha helyes védelmi intézkedésekkel megteremtjük annak a lehetőségét, hogy legalább a jók vagy a legjobbak piacon maradhassanak, és tovább tudjanak élni, akkor 9-10 vagy 15 év múlva is előre tudunk menni ebben a kérdésben, de ha tehetetlenül feltartott kézzel állunk, mint valami kisgyerek, egy ilyen nemzetközi kihívás előtt, akkor nyilvánvalóan nem lesz semmi esélyünk arra, hogy felálljunk a padlóról.

(17.00)

Azért gondolom, hogy valóban nagyon fontos ez a határozati javaslat, hogy a kormány komolyan és nem egy tárcára vonatkozóan, hanem komplexen vizsgálja és tegyen intézkedési sort arra vonatkozóan, hogy hogyan tudunk ezen javítani.

Könnyű fölmérni, itt képviselőtársam világosan elmondta, hogy egy komolyabb üzem bezárása kétmilliárd forint kiesést jelent. Lehet, hogy egy bővülő ipari termelés esetén erre legyinthet egy pénzügyi kormányzat, de ott helyben, abban a kis régióban ez megoldhatatlan probléma és az egész ország struktúráját sértő kérdés, mert onnan az emberek elvándorolnak, kilátástalan helyzetet érzékelnek, és nem kell csodálkozni, hogy a gyermekvállalási kedv, egyáltalán a jövőben való hit kérdése is problémát okoz, hogy öngyilkosságra hajlamos a magyar lakosság, nem lát jövőt maga előtt.

Ezek mind azok a kérdések, amelyekkel a politikának nagyon komolyan kell foglalkozni, és mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy olyan feltételeket teremtsünk, amelyek bizalmat és valódi lendületet tudnak adni az országnak.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Forrás: parlament.hu