DR. VOJNIK MÁRIA egészségügyi, szociális és családügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Őszintén örülök, hogy a képviselő úr a hozzászólása kezdetekor biztosította a Házat, az Országgyűlést és a nyilvánosságot, hogy nem tartozik azok közé, akik egyébként a sztrájkhangulatot szítják, vagy ahogy azt a képviselő úr elmondta, akik a bozóttűzből erdőtüzet csinálnak. Ez azért volt egy fontos kijelentés, mert egyébként a hozzászólása további részében, ha ez a kitétel nem történt volna meg, minden külső és objektív szemlélő azt gondolhatta volna, hogy de igen.

Képviselő úr, azt szeretném mondani, hogy mindeddig a politikai pártok példásan távol tartották magukat a munkáltatók és munkavállalók közötti konfliktustól, és őszintén remélem, hogy ez a politikai bölcsesség a hátralévő időben is megmarad. Hiszen a kormányoknak és az egészségügyben dolgozóknak nem lehet más közös érdekük, mint hogy a betegellátás feltételei javuljanak, az egészségügyben dolgozók társadalmi, anyagi megbecsültsége pedig méltó legyen ahhoz az áldozatos munkához, amelyet nap mint nap végeznek.

Ezért, képviselő úr, egyikeként az egészségügyben több mint 20 éve dolgozóknak és természetesen politikai államtitkárként is biztosíthatom önt és az önt megkérő egészségügyi dolgozó kollégákat, hogy mélyen egyetértek azzal, hogy a társadalomban elfoglalt helyéhez és szerepéhez méltóan kell az egészségügyi dolgozók munkáját megbecsülni. Éppen ezért egyetértek azzal, hogy a miniszter úr, ellentétben azzal, amit ön mondott, hiszen az ágazati érdekegyeztető tanácsban a miniszter úr teljes kormányfelhatalmazással a következő javaslatot tette, amelyet most elmondok: egy tízéves felzárkóztatási programban szeretnénk első körben elérni, hogy az Európai Unióhoz csatlakozó államok, második körben pedig, hogy az Európai Unió tagállamai átlagos bérszínvonalára hozzuk fel az egészségügyi dolgozók bérét. Történelminek nevezhető 50 százalékos béremelésük ebben a ciklusban először történt meg.

Mélyen egyetértek azzal, hogy a betegellátás körülményeit és feltételeit minden lehetséges eszközzel javítanunk és segítenünk kell. Éppen ezért a képviselő urat tisztelettel tájékoztatom, és önön keresztül a munkavállalókat is, hogy ha szíveskednek megnézni, akkor jól láthatják, hogy a kormány igen sok programot dolgozott ki, pályázatokat hirdettünk. Több ezer kórházi fürdőszoba, szociális helyiség felújítása történt meg. Százharmincegy mentőgépkocsit állítottunk a betegek szolgálatába. Kórház-rekonstrukciókat végzünk. Mentőállomásokat építünk és újítunk fel. Sürgősségi osztályokat hozunk létre. Jövőre létrehozzuk a háziorvosi praxisalapot. Az aneszteziológiai és intenzív terápiás pályázatokon a nagyon súlyos betegek ellátására szolgáló intézményeket fogjuk fölszerelni. A 2005. évi költségvetésben folytatódik a kórház-komfortosítási program és a műszerpályázatok meghirdetése.

Vagyis, képviselő úr, őszintén remélem, hogy mindenki látja, hogy a lehetséges eszközökkel és minden erőfeszítésünkkel azt szolgáljuk, eddig is azt szolgáltuk, hogy a köztársaság polgárainak és az egészségügyben dolgozók érdekeinek minden lehetséges módon megfeleljünk, mert ez a közös érdekünk. Éppen ezért a kormány a munkavállalók érdekképviseleteivel egy hosszú távú megállapodásra törekszik, hogy az életpályát befolyásoló körülményekről, a jövedelmek teljesítményarányos felzárkóztatásáról és a betegek méltó gyógyításáról gondoskodhassunk.

Számítok ebben, képviselő úr, az ajkai és a többi kórház dolgozóinak együttműködésére. Mi nem vagyunk egymásnak vetélytársai, szövetségesek kell legyünk a betegek ellátásának érdekében.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu