BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Áder Jánosnak sikerült parázs hangulatot teremtenie a Házban. Végül is vitanapról van szó, akkor jó a vitanap, ha tényleg vitatkozunk. Akkor kevésbé jó, ha a vitapartnerünk érveit egy az egyben engedjük el a fülünk mellett, és egészen másról beszélünk, másfajta állításokat próbálunk cáfolni. Akkor pedig végképp hiteltelen a vitapartner, hogyha személyeskedő kiszólásokkal, indulattal próbálja helyettesíteni az érveket.

No, ha már vitanap, én sem állom meg, hogy néhány megjegyzésére konkrétan ne válaszoljak, jóllehet a beszédemben arra készültem, tekintve, hogy van idő rá, hogy egy kicsit alaposabban, a társadalmi rétegződést járjuk körül. De mielőtt ebbe belekezdek, reagálnék például Áder Jánosnak arra a megjegyzésére, hogy az előző ciklusban a Fidesz, amely tényleg jelentősen megemelte a minimálbért, és ezt el kell ismerni, büszke arra, hogy a minimálbéren élők nem adóztak. Volt adójóváírás; és nem szól arról, hogy pont azért, mert adójóváírás volt, egy forintot nem tudtak érvényesíteni a gyermekek után járó adókedvezményből. (Dr. Faragó Péter: Figyelj, Áder!) Azt gondolom, hogy ezzel a két információval teljes a kép, merthogy valóban az adójóváírás lenullázta a legalacsonyabb jövedelműek adóját, és ehhez képest az adókedvezményeket már nem volt miből érvényesíteni. De erről még külön akarok szólni.

(Az elnöki széket dr. Deutsch Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Mint ahogy felemlegette nagy büszkén, hogy a nyugdíjasoknak, a legalacsonyabb nyugdíjjal rendelkezőknek 25 százalék rendkívüli nyugdíjemelést teljesítettek, és hallgatott arról, hogy mindjárt az első évben inkább törvényt módosítottak, de nem adták oda a nyugdíjasok teljes tömegének azt a 20 százalékos emelést, ami a törvény szerint járt volna abban az évben. (Taps az MSZP soraiban. - Dr. Faragó Péter: Áder, most figyelj!) Ez a két információ együtt hiteles és érvényes.

Tisztelt Képviselőtársaim! Gyurcsány miniszterelnök úr adatokról beszélt a bevezetőben. Ezek az adatok többnyire átlagos adatok voltak, az átlagjövedelem alakulása, az átlagfogyasztás alakulása, s a többi. Azt gondolom, hogy ehhez képest nagyon fontos, és hogyha már vitanap és van rá idő, akkor meg kell tennünk, hogy kicsit belemegyünk az átlagok szórásába is. Azt gondolom, hogy jó lenne a parlament falai között is részletesen beszélni arról, milyen is a magyar társadalom szerkezete most, itt a XXI. század elején.

A társadalmi rétegződéssel szociológusok már néhány évtizeddel ezelőtt kezdtek foglalkozni a 60-70-es években, tehát most már azt lehet mondani, hogy hosszú történeti múltja van az ilyen típusú vizsgálatoknak. Ezek közül az egyik legemlékezetesebb a 80-as évek legelején, illetve a 70-es évek végén készített társadalmirétegződés-vizsgálat Kolosi Tamás nevéhez kapcsoltan. Biztosan vagyunk a teremben sokan, akik emlékszünk arra a beszédes kifejezésre, hogy „
terhes babapiskótaö, mármint hogy a társadalom szerkezetét, mondjuk, optimális esetben egy terhes babapiskótához lehet hasonlítani. Viszonylag szűk gazdag, tehetős réteggel, viszonylag csekély létszámú szegénységgel, és kidudorodó középréteggel, tehát széles középréteggel. A szocializmus éveiben azt feltételeztük, hogy körülbelül ilyen a szerkezet, merthogy nivelláltak voltak a jövedelmi viszonyaink.

Régóta mérjük jövedelemtizedekkel, decilisekkel a jövedelemtávolságot. A 80-as évek végén a szociológusok azt mutatták ki, hogy körülbelül olyan négyszeres a jövedelemtávolság a legalsó decilisben kiszámítható átlag és a legfelső decilisben kiszámítható átlag között. A rendszerváltás idejére, a 90-es évek elejére ez a jövedelemtávolság megduplázódott, nyolcszoros lett az átlagos távolság. Most a legfrissebb, a Tárki által végzett háztartás-panelvizsgálat adatai szerint az utóbbi három évben is érdemleges vagy említésre érdemes mozgás mutatkozik. A társadalmi riport adatai szerint 2000-ben a vizsgált háztartásokban 7,5-szeres volt ez a különbség, 2003-ra 8,4 lett a társadalmi távolság. Tehát oda kell rá figyelni, hogy melyik decilisben hogyan változik.

Azt ígértem az elején, hogy arról szeretnék beszélni, milyen a szórás, hogy egyes rétegek helyzete hogyan alakul, egyes társadalmi csoportok helyzete hogyan változik. Ilyen értelemben szeretnék szólni külön a gyermekesek, külön az idősek vagy éppen a fogyatékkal élők problémáiról, merthogy rengeteg tennivaló van. Általában persze meg lehet állapítani, hogy jólét mutatkozik; ha az ember elindul autóval, és járja az országot, akkor azt látja, hogy a legtöbb település épül és szépül. (Lengyel Zoltán: Kivéve az, akinek a bank visszavette az autóját!) Ha a falvakban közlekedik, azt látja, hogy új házak nőnek ki, hogy van pénz mindabban, ami látványként megjelenik.

(11.10)

De szerintem nem mindegy, hogy a különböző rétegek végül is mennyi előnyt élveznek abból a változássorozatból, ami tetten érhető. Ez a kormány vállaltan baloldali kormány; a filozófiája, amit a kormányprogramban meghirdetett, arról szól, hogy megpróbálja az esélyeket kiegyenlíteni, a lehetőségeket mindenki számára elérhetővé tenni.

Nos, nézzük a gyermekes családok helyzetét! Magyarországon 1 millió 200 ezer olyan háztartás van, ahol gyermeket nevelnek. Ebből az 1,2 millióból 220 ezer olyan család van, amelyik nem jelenik meg az adórendszerben, amelyik tehát eleve kívül esik azon a lehetőségen, amire Áder János máig büszke, hogy a Fidesz az előző ciklusban bevezette a gyermekek után járó adókedvezményt. Ehhez a számhoz hozzátehetünk még 150 ezret, akik viszont az APEH statisztikája szerint csak részben, kisebb-nagyobb részben tudják érvényesíteni azt a lehetőséget, azt a kedvezményt, ami rendelkezésre áll. Ez a két szám együtt 370 ezer gyermekes háztartást jelent, a gyermekes családok 34 százalékát, akik nem jártak jól a gyermekek után járó adókedvezménnyel.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy kormány részéről mindig filozófiai kérdés, hogy a beszedett adókat hogyan akarja felhasználni, filozófiai kérdés, hogy hogyan csoportosítja újra, hogyan csoportosítja át a különböző rétegek között a forrásokat. A Fidesz koncepciója, kimondva, kimondatlanul - néha beszéltek róla, de többnyire hallgattak róla -, tudatosan és vállaltan igazából az volt, hogy középre koncentráljanak, amiből az következhet, hogy a lecsúszást fékezik. Az alsó középosztályban elhelyezkedő emberek lesüllyedését, helyzetük romlását próbálta fékezni az az intézkedéscsomag, amit csináltak. Ezenközben egyáltalán nem foglalkoztak azzal, hogy mi van azokkal a rétegekkel, amelyek már lent vannak, amelyek már lecsúsztak. Annak idején az adókedvezmény bevezetésével párhuzamosan nem emelték a családi pótlékot. Büszkék voltak rá, hogy mennyit adnak a gyermekes családoknak, de nem törődtek vele, hogy azok a családok viszont, amelyeknél nem jelenik meg az adókedvezmény, rosszabb és még rosszabb helyzetbe kerülnek.

A szociológusok között is vita van a tekintetben, hogy a szegénység nagyságrendjéről, mértékéről mit is mondunk ma Magyarországon. A kilencvenes évek közepén volt egy rövid szakasz, amikor úgy éreztük - és ezt többen leírták, megfogalmazták -, hogy szélesedik a szegénység. A máig felemlegetett stabilizációs programmal összefüggésben tényleg sokan csúsztak lefelé, érzékelhetően. De később, a kilencvenes évek végén már igazából nem szélesedett, ámde mélyült a szegénység. A Fidesz kormányzása alatt pont a középosztályra figyelő politika miatt a szegénység számottevően mélyült; hogy aztán ennek az új kormánynak az intézkedései nyomán talán ez a mélyülés is megállítható legyen. Ma már azt mondhatjuk, hogy kialakulni látszik a társadalomnak egy stabilizálódott szerkezete, ami körülbelül 10-12 százalékra teszi az elit és felső középrétegbe tartozók mértékét, 30 százalékra a jómódú középréteget, de sajnos a többséget az átlag alá. Szerintem mintegy 40 százalék él az alsó középosztálynak nevezhető kategóriában, és - a Tárki kutatásai szerint is - mintegy 20 százalék számít depriváltnak, tehát sokféle értelemben a megfosztottság állapotában élőnek, olyannak, aki az államtól való függőségére kénytelen alapozni a létfenntartását.

Visszatérve a gyermekekhez: a legfrissebb, 2003-as adatok szerint a több mint 2 millió gyermekből 650 ezer jogosult rendszeres gyermekvédelmi támogatásra. Ez az a típusú támogatási forma, amit a gyermekvédelmi törvény vezetett be, aminek a mértékéről kevesen tudják, hogy milyen rendkívül alacsony. A jogosultsági szint az egy főre jutó öregségi minimumhoz van kötve, ami ma 23 100 forint Magyarországon, és az ellátás ennek a mértékegységnek a 20, illetve most már 22 százaléka. Ez azt jelenti, hogy ezek a családok gyermekenként, fejenként 5100 forint kiegészítést kapnak a családi pótlék mellé.

Visszatérve az adókedvezményre - már e helyen is beszéltem ezekről a számokról, példákról -: újra meg újra el kell mondanom, hogy alátámasszam a jelenlegi támogatási rendszer igazságtalanságát. Áder János egy olyan családra büszke, amelynek a három gyermek után gyermekenként 10 ezer forintos adókedvezményt juttat az állam, tehát havonta 30 ezer forinttal támogatja őket a családi pótlék mellett, szemben azzal a szegény sorban élő családdal, ahol gyermekenként az 5100 forint jár, összesen tehát 15 ezer forint. Ha képviselőtársaim bólogatnak a jobboldalon, és azt mondják, igen, ez így igazságos, akkor baj van az igazságérzettel. (Soltész Miklós: Ez nem így van!) Ez egészen pontosan így van. Remélem, hogy kétperces vitában ezt még tudjuk folytatni.

Azt mondtam az előbb, hogy rengeteg a tennivalónk annak érdekében, hogy a valóban leszakadt és rossz helyzetben élő családok helyzetén, esélyein, lehetőségein némiképp javítani lehessen. Szólnék a fogyatékossággal élőkről, arról a problémáról, ami ma röviden-tömören az ápolási díj rendezetlenségében jelenik meg. Az ápolási díj járhat alanyi jogon és járhat méltányosságból, ha az önkormányzat megállapítja. Tudni kell, hogy nagyon sok olyan fogyatékossággal élő gyermek vagy felnőtt él közöttünk családban, akiket nem lehet otthagyni nyolc órára, amíg munkába megy az ember, mert 24 órás gondoskodásra szorulnak. Aki mellett nem tud az anya munkát vállalni. S tudnunk kell azt is, hogy nagyon sok olyan házasság tönkremegy, ahol fogyatékkal élő gyermeket nevelnek, következésképp sok családban egyedül neveli a szülő a beteg gyermeket. Nem adja intézetbe. Ha intézetbe adná, akkor ez az államnak 700 ezer forintos éves normatívába kerülne. Nem adja intézetbe! Otthon marad vele, és kap 23 200 forintot, az öregségi nyugdíjminimum mértékét, amit nem tud jövedelemmel kiegészíteni. Kapja a családi pótlékot és kap rokkantsági járadékot a felnőtt gyereke után. Éljen meg belőle! Már régóta azt gondolom, hogy az ápolási díjat újra kellene szabályozni, és elismerni munkatevékenységnek azt, amit ezek a szülők folytatnak.

Szólni szeretnék az idős emberekről, hiszen ma Magyarországon a saját jogú nyugdíjak statisztikája még mindig nagyon rossz.

(11.20)

50 ezer forint havi nyugdíj alatt kap járandóságot a nyugdíjasok több mint 60 százaléka - szerintem ma Magyarországon ez számít kis nyugdíjnak -, és további 20 százalék kap 50 ezer és 70 ezer forint közötti nagyságrendű nyugdíjat. Tehát azt mondhatjuk, hogy az egész nyugdíjas-társadalom legfeljebb 20 százaléka az, amely többé-kevésbé jó anyagi körülmények között töltheti az öreg napjait, mert havi 70 ezer forint feletti nyugdíjat realizál.

Nagyon-nagyon nehéz ezeken a kialakult aránytalanságokon érdemben és rövid idő alatt javítani. Sokat vitatkoztunk mi magunk, szabad demokraták is arról, hogyan teremthető meg a 13. havi nyugdíj anyagi feltételrendszere. De végül is azt kell mondani, ez legalább olyan pénz, amely jó helyre kerül, szükség volt rá.

A szegénységről már több vonatkozásban beszéltem. Az a kutatás, amelyet ma már többször idéztem, többdimenziós elemzésben próbált meg felszínre hozni összefüggéseket, és ebben nagy hangsúllyal azt szögezik le, hogy a munkaerő-piaci helyzet a legfontosabb faktor, amely összefüggésbe hozható a szegénységgel, illetve az iskolai végzettség, és csak harmadsorban a gyermekek száma vagy a háztartásfő etnikai hovatartozása. A társadalom szegénység által leginkább veszélyeztetett tagjai a legfeljebb általános iskolát végzett munkanélküli vagy legalábbis nem nyugdíjas inaktív sorban élők, továbbá a roma háztartásfők, a három- és többgyerekesek, illetve az egyedül gyermeket nevelők köre.

Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnos, az időm letelt. Ott szeretném befejezni a mondanivalómat, hogy visszautalok Gyurcsány Ferencnek a kormányprogram vitájakor elmondott szavaira. Ő azt mondta, hogy a szegénységet, a kilátástalanságot és az igazságtalanságot kell legyőzni, és ehhez bátorság kell: a szembenézés bátorsága, az őszinteség, tettrekészség bátorsága. Ahhoz, hogy az igazságtalanságot le tudjuk győzni, érdemben hozzá kell nyúlnunk a családtámogatások, a lakástámogatások rendszeréhez. Ehhez bátorság kell.

Szabad demokrataként azt mondhatom: ehhez a bátorsághoz az SZDSZ képviselő-frakciója minden mennyiségben segítséget fog nyújtani a miniszterelnöknek és a kormánynak.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu