DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Nagy-e a jólét? Mielőtt erről véleményt nyilvánítanék, lássuk ennek néhány összetevőjét! Elsőbben is arról a területről, amely hosszú távon a jólétet leginkább megalapozhatja, mely leginkább lehet alapja a szegénységből, a nyomorból, az elesettségből való kikapaszkodásnak: az oktatás területéről.

Kezdjük mindjárt az önök kedvenc témájával, az ingyenes tankönyvvel! Valóban, a választási kampányban az általános iskolások számára ingyenes tankönyvet ígértünk; ma ingyenes a tankönyv a rászoruló általános iskolások számára, de ingyenes a rászoruló középiskolások számára is. Több mint 8 milliárd forintot fordít a költségvetés tankönyvtámogatásra, ebből az összegből ingyenessé lehetne tenni valamennyi általános iskolai tanuló tankönyvét. Csakhogy úgy gondoltuk, igazságosabb, hogyha nemcsak az általános iskolában, hanem a középiskolában is, és ha már választani kell, akkor inkább csak a rászorulókét támogatjuk; a program egyébként folytatódik.

Való igaz, tisztelt képviselőtársaim, ingyenes étkezést ígértünk a bölcsődében és az óvodában; ma ingyenes az étkezés a bölcsődében, és ingyenes a rászoruló óvodások számára is. Ezzel szemben 50-70 százalékos támogatást nyújtunk az iskolában tanulók támogatásához is, mert úgy gondoltuk, tisztelt képviselőtársaim, hogy nemcsak a bölcsődéseknek és az óvodásoknak, hanem az általános iskolásoknak is kell enniük, tehát igazságosabb, hogyha a rászorulókat az iskolában is támogatjuk, mint ha mindenkit az óvodában.

Ezen túlmenően, tisztelt képviselőtársaim, 50 százalékkal növekedett 2004-ben az előző évhez képest az az adómentesen nyújtható munkáltatói támogatás, amely az iskolakezdéshez kapcsolódik, 10 ezerről 15 ezer forintra, és a jelentősen megemelt és augusztusban duplán kifizetett családi pótlék is ide tartozik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az államháztartáson belül az összes oktatási kiadás az önök 2002. évi költségvetési előirányzataihoz képest 2005-re 57 százalékkal növekedett, a felsőoktatáson belül 34 százalékkal, a közoktatáson belül, a közoktatás önkormányzati támogatásában pedig 45 százalékkal.

Tisztelt Képviselőtársaim! Lássunk néhány más területet is! Ugyancsak az önök eredeti 2002-es költségvetési előirányzatához képest jövőre a közszféra keresete 60 százalékkal fog emelkedni, a nyugdíjkiadások 53 százalékkal, a családi támogatások összesen 40 százalékkal, ebből a családi pótlék 45 százalékkal.

A területfejlesztési támogatások, tisztelt képviselőtársaim, több mint 70 százalékkal emelkednek az önök utolsó évi költségvetési előirányzatához képest, a lakástámogatások pedig - és most tessenek figyelni - 243 százalékkal. Több mint két és félszer annyit fordítunk lakástámogatásra, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, mint amennyit önök terveztek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy-e tehát a jólét? Nem, a jólét nem nagy. Amikor szeptember 6-án a miniszterelnök úr azt az ominózus és azóta sokszor az orra alá dörgölt felszólalását elmondta, akkor egészen pontosan azt mondta: “Azt gondoljuk, és ennek látjuk ezernyi jelét, hogy ma könnyebb az élet és nagyobb a jólét, mint pár évvel ezelőtt.ö Később - igaz, egy nyelvbotlással - azt is mondta: “De ma erős a gazdaság, stabil, és nagy a jólét.ö Nem azt mondta, hogy “nagyobbö, hanem azt mondta, hogy “nagyö. Ez hiba volt.

Igen, tisztelt képviselőtársaim, ő maga is elismerte a frakcióválaszokra adott viszontválaszában, és elismerte egy hét múlva, amikor Rogán képviselő úr egy ötperces napirend előtti felszólalást szentelt ennek a témának. Ekkor a miniszterelnök úr azt mondta: “Pontatlanok és hibásak voltak ezek a szavak. A pontatlanságot én követtem el, a hibát is én követtem el.ö

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök ezt, hogy a miniszterelnök egyszer hibát követett el, nagyon szeretik hallani. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Hát akkor hallják: így van, hibát követett el.

Talán emlékeznek még arra a két évvel ezelőtti viccre, miszerint 2002. május 27-én késő este becsöngetnek Orbán Viktorékhoz, és a látogató azt mondja, hogy a miniszterelnök úrral szeretne beszélni. Lévai Anikó, aki ajtót nyit, azt mondja: sajnálom, uram, a férjem már nem miniszterelnök. Félóra múlva visszajön az úr, és azt mondja, Orbán Viktor miniszterelnök urat keresem. Sajnálom, uram, de ő már nem miniszterelnök. Harmadszor is visszajön, megint a miniszterelnök urat keresi. Uram, nem érti, hogy a férjem nem miniszterelnök? Dehogynem értem, asszonyom, de olyan jó hallani! (Borkó Károly: Ha, ha, ha!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök is, úgy gondolom, nagyon szeretik hallani, mint a viccbeli férfi, hogy a miniszterelnök egyszer nyelvbotlást követett el. Igen, elkövette. A jólét nem nagy, de nagyobb, sokkal nagyobb, mint akkor volt, amikor önök elengedték a kormányrudat. Ha még nem akkora, mint szeretnők, az csak idő kérdése. Úgy gondolom, ez is el fog következni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu