VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Ha bárkinek kétsége volt a mai tanácskozás valódi célját, funkcióját illetően, akkor Balla György felszólalása, azt gondolom, senkiben sem hagyott kétséget, hogy ma kevésbé a szegénység van tanácskozásunk célkeresztjében, sokkal inkább a tisztelt ellenzék ezen a mostani vitanapon is a miniszterelnök úron próbál fogást keresni. (Dr. Szabó Zoltán: De nem megy!)

Az előző hetek próbálkozásai, a „
jókor jó helyenö, aztán Demeter úr tegnap is szánalmasra sikeredett próbálkozása, hogy “bekulcsározniö egy kicsit a miniszterelnököt, vagy Dorkota Lili amúgy bájos levele, mind-mind kevésnek bizonyult ahhoz, hogy valamiképpen a miniszterelnök lendületét és az általa vallott elveket ragadhassák meg.

A mai nap aztán végképp bebizonyította, talán a jelenlévők létszáma is kellőképpen illusztrálja, és ez némiképpen válasz Mátrai Mártának is, hogy a kedvüket, lendületekhez és talán a vitanaphoz fűzött reményeiket is önmagában miniszterelnök úr bevezető előadása már kellően megnyirbálta. (Domokos László: Hol van a miniszterelnök úr? Elmenekült?) Az pedig végképp szerencsétlen próbálkozás, ha e témakör kapcsán próbáljuk felszítani azokat az emberi indulatokat, amelyek hagyományosan a szegénység és a gazdagság között húzódnak, amely attól veszélyes út, hogy kevéssé támaszt pozitív értelmeket. Kevésbé alkotásra, cselekvésre ösztönző, semmint a tagadás, a szembenállás, inkább a rombolás indulatait kiváltó érzelmek ezek.

(13.30)

Ennek ellenére örülök, hogy most mégis beszélni van módunk, hiszen a téma alkalmat kínál arra, hogy az egyre szélesebb körben tudatosuló kormányprogramnak a leglényegesebb, legközpontibb elemét, ez pedig a leszakadók, a ráutaltak felkarolásának programja, a lehető legszélesebb tényözönnel, statisztikák, számok, tények dömpingjével igazoljuk. Izgalommal vártam, egyik fideszes képviselőtársam elkérte a kétpercesnél mutatott táblázatomat, hogy bizonyára majd elemeire, ízeire szedik a felszólalók, és cáfolják az abban tényszerűen és egzaktan jelen lévő és az elmúlt évek, három év, két és fél év tényeit fényesen igazoló számokat. Nos, csend van azóta, pedig jó szívvel bocsátottam a rendelkezésükre ezt az anyagot.

Szeretném hangsúlyozni, hogy messze az a jólét, és azért szerencsétlen ez a próbálkozás, mert azóta, aki mondta is, többször cáfolta, szó nincs arról, hogy bármely vonatkozásában elégedettek lennénk azzal a helyzettel, amely ma Magyarországot jellemzi. Sőt, talán az elégedetlenségünk sokkal markánsabb és határozottabb, mint az önöké, különösen a leszakadókat, a ráutaltakat illetően.

Mi is történt valójában, és mi történt az önök két évében? Mi az önök mondanivalója ennek az igazán fontos kérdésnek, a jólétnek az ügyében az önök asztalra tett kétéves teljesítményében? Ennek a kormányzati ciklusnak, mármint az önökének, az Orbán-kormányénak természetesen voltak kitüntetett irányai. Hasznos, vitathatatlanul fontos irányok azok, amelyek egy izmos, a társadalmat hordozni, tartani képes középréteg létrehozásának irányába mutattak. Ennek eszközeit többek kritikával, önök elsősorban dicsérően szóba hozták. Fontos, vitathatatlanul fontos elemek ezek, csak mindeközben, és a statisztikák ezt fényesen mutatják, egy széles társadalmi közeg veszítette el a felzárkózás, a társadalommal való együtt haladás esélyeit. (Domokos László: 1996-ban.) Ezért az Orbán-kormányt követő kormányzatnak egyértelmű kötelessége ennek a leszakadásnak az enyhítése, és ez a kormányprogram valódi célja.

Számok sorával igazolható, és nagyon nehéz egymást követő számokat nyomon követni, összehasonlítani, ezért próbálom egy kicsit koncentráltabban megjeleníteni. Az első két év során, többen emelték már ki ezt, míg a fogyasztói árak az Orbán-kormánynál 20,8 százalékkal, a mi kormányzatunknál 10,2 százalékkal növekedtek csak. És a reálbérről, amelyről a statisztikák ott vannak az önök kezében, olyan fényesen bizonyítanak: végre a gazdaság tényleges növekedéséhez mért az emberek reálbére. Ez egyúttal a korlátja, meg talán a hívószava, a mértékmutatója is, amelyhez igazítva lehet felelősen ezeket az arányokat biztosítani.

És hosszan sorolhatnám mindazt, ami történt a minimálbérrel kapcsolatban, a családtámogatásban, a lakásépítésben, a vállalkozásokkal és így tovább, egészen a rádió- és tévé-előfizetés törléséig, amely sokak közérzetét javította (Közbeszólás az MSZP soraiból: Így van. - Taps ugyanott.), és a 13. havi nyugdíjjal, egyáltalán a nyugdíjasokkal kapcsolatban. Ami viszont kevésbé került szóba, arról néhány szót befejezésül hadd szóljak. A jólét, a biztonságos, kiszámítható emberi lét, újra hangsúlyozom, a jólét fontos összetevője az is - sajnos, közben a szakszervezetiek elmentek -, hogy működnek a párbeszéd fórumai, partneri viszony van a szakszervezetekkel, civil szervezetekkel, garanciák, kiszámítható mechanizmusok vannak, rangot kapott az öngondoskodás az önkéntes nyugdíjpénztárakban, és egyáltalán működik egy, a kiszámítható jövőt ígérő garanciarendszer. És nem az erő, „
a győztes mindent viszö arroganciája dominál, hanem a párbeszéd, az együttgondolkodás, az egymásra figyelés. Ez is a jólét fontos összetevője. És ilyen lesz reményeim szerint a méltó, az emberi méltóságot, tisztességes öregkort biztosító ellátórendszer, amely országosan nem a jelenlegi nagy mamutintézmények szintjén, hanem a lakóhelyhez közeli, intim, a szülőföldhöz közeli kiszolgálást kínál az élet utolsó szakaszában is. És olyanok is hozzátartoznak a jólét, a biztonság fogalmához, hogy eljut-e megfelelő iskolába a képességeinek legjavát kiteljesítve a felnövekvő gyerek, és az is, hogy nem töri ketté az életindulást a sorkatonai szolgálat, hanem valóban az iskolára, a tanulásra, a jövő alapozására koncentrálhat.

Kell ehhez majd olcsóbb állam is, kistérségi társulás, és az, hogy valóban a GDP teremtette, a GDP által körvonalazott jólét maximumát nyújthassuk. Ehhez szükség van, hiszen ez jórészt kétharmados törvényeket is érint majd, az önök konstruktivitására, arra, hogy a jövedelmet valóban arra költsük, amelynek fontos célja a megfelelő, az elérhető jólét.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu