BECSÓ ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Országgyűlés! Salgótarján Magyarország északi részén, a Tarján és a Salgó patak által formált ipszilon alakú völgyben fekszik, közvetlenül határos a Szlovák Köztársasággal. A 45 ezer lakosú város Nógrád megye gazdasági, kereskedelmi, szolgáltatási, kulturális központja és székhelye.

Salgótarján fejlődését a XIX. század közepén a környéken feltárt kőszéntelepeknek, illetve ezek megkezdett kiaknázásának köszönhette. Az 1860-as évektől kezdődően az energiabázisra ráépült ipartelepek, a Salgótarján Kőszénbánya Rt., a későbbi acélgyár, tűzhelygyár és üveggyár elődjei és az 1867-ben üzembe helyezett Pest-Salgótarján közötti vasútvonal révén az addig kis palócfalu néhány évtized alatt Nógrád megye legnépesebb települése lett, a XX. század elejére már 13-14 ezer főre nőtt a lélekszáma.

Salgótarján 1922-ben kapott városi rangot, 1950-től megyeszékhely, 1994-től pedig megyei jogú város.

A jelenkor Salgótarjánjának népessége folyamatosan csökken, a rendszerváltozást követően 6 százalékos a népességfogyás.

A városon belül az inaktívak aránya alacsonyabb mind a megyei, mind az országos átlagnál, a foglalkoztatottak részesedése elmarad az országos mutatótól, és a munkanélküliek aránya nemcsak az országos, hanem a megyei arányt is meghaladja.

Sajnálatos, hogy Salgótarján hagyományokkal rendelkező, több évtizede működő vállalkozásainak egy része még mindig nem stabilizálódott, és átmeneti likviditási gondokkal több munkáltató is küzd. Nehéz elhelyezkedni Nógrád megyében, és nehéz a megyeszékhelyen is, ráadásul Salgótarján üres álláshelyeire a környező településekről és újabban már Szlovákiából is sokan pályáznak.

Fájdalmas ilyet kimondani, de ez még attól tény, hogy Salgótarján napjainkban az ország egyik legnehezebb helyzetű megyei jogú városává vált. A város a társadalmi-gazdasági krízis jeleit mutatja. A krízis felszámolása érdekében az eddig tett lépések, mint például a vállalkozási övezet kialakítása, ipari park létrehozása, út- és közműfejlesztések szükséges, de nem elégséges lépéseknek értékelhetőek. Nem elégségesek az eddig megtett lépések, hiszen igen sajnálatos módon Salgótarján városában tíz év alatt, 1994. december és 2004. szeptember között nem sikerült a munkanélküliségi rátát csökkenteni, míg 1994-ben 15 százalékos volt a munkanélküliségi ráta, addig 2004 szeptemberére 17,2 százalékos szintre emelkedett. Tíz év alatt a tartósan regisztrált munkanélküliek száma is emelkedett, miközben a regisztrált pályakezdő munkanélküliek száma csak stagnált. A mögöttünk hagyott időszak gazdasági folyamatait jól mutatja, hogy míg 1994 szeptemberében a munkanélküliek 33,58 százaléka került ki Salgótarján térségéből, addig 2004 szeptemberében ez az arány 39,49 százalékra változott.

Az elképesztően magas hitelállománnyal rendelkező Salgótarján önerőből képtelen változtatni a kialakult helyzeten, a legjobb szándék ellenére sem képes dinamizálni a helyi gazdaságot. A kormány kiemelt támogatása a hatékony és esélykiegyenlítő térségi fejlődés megindulása érdekében elengedhetetlen. Nógrád megye hét éven keresztül kiemelt támogatásban részesült. A kormányzati figyelemnek is köszönhetően Nógrádban érzékelhető fejlődés indult meg: 1996 decembere és 2003 decembere között a regisztrált munkanélküliek száma 2236 fővel csökkent, négy ipari park jött létre, számos jelentős zöldmezős beruházás realizálódott, csökkent a közműolló, templomokat tudtunk felújítani, turisztikai programokat támogattunk, és fel tudtunk sorakozni számtalan kis- és középvállalkozás fejlesztési elképzelései mögé.

Meggyőződéssel vallom, ha fontosnak tartja a kormány a hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatását, a különbségek mérséklését, ha fontosnak tartja a drámai foglalkoztatási problémákkal küzdő Salgótarján dinamikus fejlődési pályára állítását, akkor Salgótarján megyei jogú város direkt, minta értékű támogatásban kell hogy részesüljön.

Salgótarján nyerni akar, és ha Salgótarján nyerni tud, akkor azzal nyerni fog a térség, a megye, a régió és maga az ország is.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiból.)

Forrás: parlament.hu