HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Jelenlévők! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Mint ahogy a korábbiakban is elhangzott, most egy olyan törvénytervezetről van szó, amely szakmai szervezetek kezdeményezésére egy nagyon nemes célt szolgál, éspedig azt, hogy a korábban a Népművészet Mesterei kitüntetésben részesültek most emellett a méltó életükhöz kiegészítő járadékot is kaphassanak. Természetesen az első gondolat és az első szó a mi részünkről is a köszöneté kell legyen. A köszöneté azok felé az emberek felé, akik ma is - ma már nagyon idősen - köztünk vannak, és olyan hivatást, olyan foglalkozást választottak, amely nemcsak a saját számukra, de az egész társadalom számára hordoz nagy jelentőséget.

Azért is szeretném ezt elmondani, mert - ahogy államtitkár úr is említette - 1953 óta évente heten kaphatják meg ezt a kitüntetést, és a számuk így sem magas. Megnéztem a Tolna megyei adatokat, és jelenthetem, hogy Tolna megyében eddig összesen húsz fő kapta meg ezt a kitüntetést, akik közül kilencen ma már nem élnek. De az a tizenegy fő, aki ma is közöttünk van, és a szövésben, a hímzésben, a fazekasságban, sőt egy új területen - ami ma még nem került megemlítésre -, a babakészítésben a népművészet mesterei, bizony számunkra, akik ott élünk a megyében, igazi életmintát nyújtanak.

(10.00)

Ma, amikor arról beszélünk az Európai Unió küszöbén, hogy a kistelepülések, a vidékfejlesztés képes lesz-e valamilyen alternatívát, társadalmi alternatívát nyújtani a XXI. század kihívásaira, azt hiszem, hogy a személyi megbecsülésen túl erre is érdemes néhány szót fordítani. Igen, közöttünk élnek azok az emberek, akik a napi teendőik mellett választottak egy olyan hivatást, a népművészet valamelyik ágát, amellyel sokkal többet adtak a társadalom számára, mint ahogy az első hallásra tűnik. Ezek az emberek nemcsak hímeztek, szőttek, hanem emellé ismerték azokat a szokásokat, hagyományokat, amelyek ezeket létrehozták, amelyek az ősi életmintákat - vagy nem is az ősieket, hanem a legutóbbi, akár még a XX. században élő életmintákat is - fel tudták kínálni nekünk. Ezek az emberek, amikor dolgoznak, és maguk köré gyűjtik a fiatalokat, az utánpótlást, akkor nemcsak ezt az egyedi tudást adják át, hanem emellett életmintákat is közvetítenek. Ez az egyik terület, amiről azt gondolom, hogy fontos beszélni.

A másik terület, hogy ma, amikor gondolkodunk azon, hogy vajon vidéken, a kistelepülésen milyen foglalkoztatási kiutak lehetségesek, milyen útjai vannak a vidékfejlesztésnek, akkor ebben a népművészet, a tárgyi népművészet örökségének, a szellemi értékek megőrzésének nagyon nagy jelentősége van. Nagyon sok településen gondolkodnak azon, hogy akár a turizmussal összekötve, a kulturális turizmussal együtt lehet-e ez valamiféle húzóágazat. Igen, sokan gondoljuk például Tolna megyében és a Sárközben, hogy erről ma fontos és kell beszélni. Azok az emberek, akik ma ott, a mi megyénkben a Népművészet Mestere címet bírják, gyakran kötődtek például a népművészeti szövetkezethez, amely ma éppen felszámolás alatt van, és amelynek jelen pillanatban a mintagyűjteményét próbálja megmenteni az adott közösség azzal, hogy felajánlotta a Hagyományok Házának.

Igen, mert ma már nincsenek ilyen állandó közösségek. Nincsen olyan foglalkoztatási környezet, amely például ezeket az értékeket össze tudná kötni egyfajta megélhetéssel. De lehet, hogy a jövő egyik útja ez. Fontos tehát, hogy azok az emberek, azok a mesterek, akiknek még a fejében és a kezében ott van ez a tudás, tovább tudják adni, hogy tisztességben, méltóságban és egészségben tudjanak élni közöttünk. Ha ez a kitüntető cím mellé járuló járadék, amelyet ezzel a törvénnyel megszavazunk, és számukra ez egy új lehetőséget teremt, egy kicsit arra is lehetőséget teremt az ott élő közösségeknek, hogy éljenek az ő tudásukkal, hogy most, amikor mindannyian fejlesztési terveket készítünk, ezekbe a fejlesztési tervekbe bele tudjuk tenni azt, hogy kik azok, akik közöttünk ezeken a területeken még bírnak olyan tudással, amely továbbadható.

Tudom, és például Decsen, a Sárköz egyik fővárosában ma elkészült egy népművészeti alkotóház, ahol ma szép számban jelennek meg fiatalok, ahová elhozzák az iskolák a tanulókat, és elhozzák az ország másik részéről is. Bár ennek bevétele csupán annyi, hogy a fennmaradását biztosítja ennek a tájháznak, de egy kiváló hagyomány, és nemcsak a ma élő generációknak, hanem remélem, hogy az utánunk jövő generációknak is ad majd olyan tudásokat, amelyekre mindannyian büszkék lehetünk.

Becsüljük hát meg a népművészeket, és erre egy nagyon jó alkalom, hogy ezt a törvényt mindannyian megszavazzuk, és amit hozzá szeretnék tenni: éljünk azzal, hogy ők még köztünk vannak, és használjuk ki az ő tudásukat.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Forrás: parlament.hu