DR. PERSÁNYI MIKLÓS környezetvédelmi és vízügyi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hazánk európai csatlakozásával új korszak kezdődött a környezetügyben is, ez végre valós esélyt ad arra, hogy magunk mögött hagyjuk a régi megszokott világot; valós esély arra, hogy modern és tiszta Magyarországot hozzunk létre. Az imént idézte Turi-Kovács Béla elnök úr egy mai napilap közlését, amely a címoldalon hozta, hogy a környezetvédelmi és vízügyi tárca kereteit kurtították volna meg legerőteljesebben. Kétes értékű ez a megtiszteltetés, amit azonban könnyű elhárítani, és ha a lapot tovább olvassuk, maga a lap is segít, mert később elmagyarázza, hogy a fejlesztési források máshová történt átcsoportosítása a fejezeti költségvetés csökkenésének oka, de ugyanazok a feladatok történnek meg ugyanazokból az összegekből.

Persze, lehet azt mondani, hogy tudnánk akár tízszer annyit is költeni, volna bőven helye a magyar környezetvédelemben, természetvédelemben vagy vízügyben ezeknek a forrásoknak. De ha a valóságot nézzük, akkor a környezet ügye a jövő esztendőben nemhogy veszít, és ha az összes elemet összeszámoljuk, akkor megtalálható, hogy hol vannak azok a nyereségek, amelyek jelentkeznek. Minden ellenkező híreszteléssel szemben tartalmazza az európai csatlakozással vállalt ügyek megoldásához szükséges fedezetet ez a költségvetés. A környezetvédelmet és a vízügyet érintő korszakos nagyberuházásokra tehát van és lesz is pénz.

2005-ben összességében mintegy 90 milliárd az az összeg, amely környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi beruházásként valósul meg ebben az országban. Nyilván ez nincs arányban a fejezet önálló, 68 milliárdos költségvetésével. Nem valamiféle virtuális projektekről beszélünk, amit mi sem bizonyít jobban, hogy ezek a projektek folyamatban vannak, legtöbb helyen kivitelezés alatt állnak olyannyira, hogy jómagam az elmúlt héten nem fényképezkedésként, nem alapkőletételként, hanem tényleges létesítményként avattam fel Hajdúböszörményben és Debrecenben ilyen létesítményeket. Ha esetleg valamelyik képviselő úr ezt nem hiszi, kérdezze meg a Fideszben Kósa Lajos polgármester úrtól, ő is ott volt.

Azért hadd térjek ki csupán az uniós társfinanszírozású projektekre! Ezen beruházások 2005-re esedékes része tehát benne van a költségvetésben.

(17.40)

A 2006-ig rendelkezésre álló keretekből másfél tucat települési hulladékkezelési rendszer készül hatmillió ember számára, összesen 74 milliárd forintból. Sikerrel befejezzük ezeknek a regionális hulladékkezelési rendszereknek a kialakítását például Hajdú-Biharban, Miskolc, Szeged és Szolnok körzetében, a Tisza-tónál, a Duna-Tisza közén, a Sajó-Bódva-vidéken, Északkelet-Pest megyében, a homokhátságon, a Nyugat-, az Észak- és a Dél- Balatonnál. Ismétlem, nem virtuálisan, valóságosan.

A szennyvizek összegyűjtését és megtisztítását az ugyanezen keretekből fizetett 140 milliárdnyi nagyberuházás szolgálja például Zalaegerszegen, Veszprémben, Győrben, Szegeden, Pécsett, Sopronban, Szombathelyen, Kecskeméten vagy Debrecenben. Ismétlem, nem virtuálisan, hanem valóságosan.

Ezeknek a beruházásoknak a 2005-re jutó esedékes részét, ismétlem, tartalmazza a költségvetés. Ha azt tetszenek kérdezni, hogy vajon a XVI., tehát a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium fejezetben hol van ez, a válasz nagyon egyszerű: sehol. Ugyanis nem ott van, hanem egy másik fejezetben van - ott van.

Biztosíthatom önöket, hogy az európai programokra szükséges források éppúgy jelen vannak kormányzati szinten, mint ahogy az önkormányzatok költségvetésében is. Számomra kimondottan örömet jelent, hogy 2005-ben már nem kell olyan dolgokról döntenem, hogy mely településekre adja, melyekre meg ne adja a tárcám, mondjuk, a csatornaberuházási költségeknek egy töredékét, hanem mindezek az összegek a jövőben egy helyre, a regionális fejlesztési tanácsokhoz kerülhetnek, egyszerűsítve a kormányzat dolgát és a helyi önkormányzatok életét is.

A költségvetésről vitázva arról az egyszerű tényről nem feledkezhetünk meg, hogy a környezetvédelem hatékonyságát nem csupán, sőt hadd mondjam, hogy alapvetően nem a zöldtárca költségvetése szabja meg. Ez sohasem volt így. A környezetügy jellemzően olyan dolog, ahol minden mindennel összefügg. A környezeti jólétünk akkor javul, ha kicsi a szennyezés, és nem akkor, ha sok pénzért tisztítjuk meg a vizet és a levegőt. Szerintem akkor mennek rendben a dolgok, ha kevesebb a hulladék, és nem akkor, ha horribilis összegeket költünk szeméthegyek és méregtömegek ártalmatlanítására.

A korszerű energetika, a településfejlesztés, a tömegközlekedés, a biotermelés, nos, ez mind-mind környezetügy. Ha például azt kérdeznék, hogy idén melyik volt a legnagyobb eredménnyel járó környezetjavító beruházása a kormánynak, akkor mindenkinek lehet ötlete, hogy vajon melyik volt. Én azt gondolom, hogy ez a legnagyobb környezeti eredménnyel járó kormányzati lépés az M5-ös autópálya matricásítása volt, ugyanis százezernyi ember életminőségét javította az, hogy ma már nem dübörög Európa balkáni teherforgalma keresztül a régi 5-ös út városain és falvain, nem rontja a gyerekek és felnőttek egészségét a zaj, a kipufogógáz, épületeiket, útjaikat nem teszi tönkre a nehézjárművek keltette rezgés.

De hadd említsek azért jövő esztendei példát is, amely szintén nem a fejezet ügye: ugrásszerűen fog nőni az agrár-környezetgazdálkodás feladataira fordítható összegek mértéke is. Míg 2002-ben csak 2,5 milliárd forint állt erre a célra rendelkezésre az agrártámogatások között, 2005-ben ez az összeg közel 19 milliárd forinttal szerepel a költségvetésben. Ez az FVM fejezetében jelenik meg.

A környezetügy tehát egy modern kormányzatban az egész kormány ügye, sőt még szélesebben véve, állami közügy. Ha a költségvetés zöldkiadásait átfogóan tekintjük és azt egy főre vetítjük, könnyen kiszámolható, hogy idén a magyar emberek környezet-, természetvédelmi és vízügyi célokra átlagosan havi 991 forintot költenek. A beterjesztett törvényjavaslat értelmében jövőre, 2005-ben havi 1217 forint jut ugyanerre, egy állampolgárra visszavetítve.

A takarékos, de hatékony állam megteremtését célzó kormányzati törekvésekből természetesen a zöldtárca is vállalja a maga részét. Ennek érdekében jövőre nyilván szigorúan takarékos költségvetéssel dolgozunk, és rangsoroljuk a feladatokat. De a csővégi gondolkodás helyére mindenütt az elővigyázatosságot és a megelőzést akarjuk állítani, azok a beruházások állnak az élen, ezeket fogjuk megvalósítani, amelyek eredményét, hatását az emberek mindennapjaikban is érezhetik, megtapasztalhatják. Nem virtuálisan, valóságosan.

2005-ben tehát több mint ezer településen valósul meg állami forrásból finanszírozott környezetvédelmi fejlesztés, és lesz rá elegendő forrás az Európai Unió, a Magyar Köztársaság és a polgárai közös erejéből. Ezeknek a forrásoknak természetesen csak egy része látható a XVI. fejezetben, a többit máshol tessenek keresni, például a IX., X., XI., XII., XVII., XIX. vagy a XVIII. fejezetekben.

A liberális politika szabadságeszménye a félelem nélküli életről szól. Ennek alapfeltétele a biztonság, az árvizektől legtöbbet szenvedő Tisza-vidéken ezért sikerre fogjuk vinni a Vásárhelyi-tervet, bármilyen kevéssé is hisznek egyesek ebben a programban. A közeljövőben megkezdődnek a munkák a Tiszán, igen, valóban megkezdődnek a munkák a Tiszán, és 2005-ben a program első két tározójának a kivitelezése jelentősen előre tud haladni. Ugyancsak megtörténik a nagyvízi meder vízszállító képességének javítását célzó beruházás. Jutni fog a gátak erősítésére is. Összességében az árvízi biztonság növelésére 2005-ben 13 milliárd a költségvetésben található összeg.

A szennyezések és váratlan haváriák megelőzésére szigorúbb ellenőrzésre képes, ügyfélközpontú zöldhatóságot hozunk létre, és megköveteljük a gazdálkodóktól a megfelelő garanciákat is. Ez legalább olyan jelentőségű, mint utólag állami pénzeket költeni a veszélyes hulladékot tartalmazó hordók százainak az ártalmatlanítására.

A környezetvédelem milyen területein törekszünk gyökeres változásokra? Mindenekelőtt megálljt parancsolunk a szeméttenger dagadásának. Három és félmillió embert érintenek a 67 milliárd forint értékben folyamatban lévő hulladékgazdálkodási beruházások, 2005 végére ebből másfél millió embert érnek el a szelektív hulladékgyűjtési rendszerek. És hogy ez nem csak szép álom, és hogy a szelektív hulladékgyűjtés nem arról szól, ahogy Turi-Kovács Béla elnök úr gondolja, hogy majd valahol valakik a szelektíven gyűjtött hulladékot utána összeöntik és egy helyütt leadják, ahogy voltak a múltban ilyen példák: ezek valóban működő rendszerek, és aki szívesen látna ehhez hasonlót, annak nagy örömmel szervezünk látogatásokat a már működő ilyen létesítményekbe. (Pettkó András: A Demszkyt kellene elvinni egy ilyenre!) Budapesten is van ilyen, megnyugtatom a képviselő urat. A fővárosban tavaly 150 helyen állítottak fel szelektív hulladékgyűjtő szigetet, és az ott összegyűjtött hulladékot szelektív módon kezelik később is az Élessaroknál található hulladékválogató telepen. Hadd mondjam ezt el, mert alkalmat teremtett erre, nem beszéltem volna erről: a jövő esztendő végére a fővárosban nem 150, hanem 600 helyen fog ilyen szelektív hulladékgyűjtő sziget működni. Hála az emberek komoly együttműködő készségének, úgy tűnik, ez a program egyike a nagyon sikeres szelektív gyűjtési programoknak.

Mondhatnám tovább azt, hogy az elkövetkező két évben kilenc további régióban indulhat meg az uniós szabályoknak megfelelő hulladékkezelés. A jövő nyáron kezdi meg működését a miskolci és a szolnoki rendszer, de Szegeden is zajlanak már a kivitelezési munkák.

A legfontosabb hulladékgazdálkodási elv érvényesülését, a hulladék mennyiségének csökkenését pedig a termékdíjtörvény módosításával tudjuk elérni. Itt a döntés az önök kezében van, képviselő hölgyek és urak, ez önmagában tízmilliárdos közkiadás megtakarítását eredményezheti.

A másik kiemelt területen, a települési szennyvíztisztításban már 2005-ben jelentkeznek korszakos fejlesztések. Az uniós tagság kívánalmai miatt e területen várhatók a legnagyobb beruházások, mintegy 140 milliárd forintnyi az az összeg, amely a 2006-ig rendelkezésre álló uniós forrásokból megvalósulhat.

(17.50)

Ez minden érintett lakosra 60 ezer forintnyi beruházási lehetőséget fog teremteni, emellett 1 milliárd forintot különítettünk el az ivóvíz minőségét javító programokra is. Az állam emellett a költségvetésben 20 milliárd forintot fordít az elmúlt évtizedek környezeti kárainak felszámolására, például a nagytétényi Metallochemia környezeti kármentesítésére, az uránbánya rekultivációs munkáira, valamint a budafoki és Üröm-csókavári gázmasszalerakók megszüntetésére.

Komoly előrelépést várhatunk már jövőre a természetvédelmi beruházásokban, ahol több mint 2 milliárd forintnyi fejlesztés valósul meg, ehhez fogható nagyságrend soha nem volt ezen a területen. Befejeződik például a Baradla-barlang 900 millió forintos rekonstrukciója, félmilliárd forintból pedig az Őrségben és a Hortobágyban létesülnek látogatóközpontok. Jövőre megkezdjük a valódi szolgáltató típusú nemzeti parkok létrehozatalát, hogy a természetvédelem valóban emberközpontú, emberbarát tevékenység lehessen.

Számításaink szerint a következő öt-hat évben a magyarországi környezetiparban mintegy 2500-3000 milliárd forint mozdul majd meg a költségvetéstől, ha úgy tetszik, némileg függetlenül, de komolyan összhangban is vele, hiszen a feladatok azért megkívánják a szolgáltatásokat is. Ha úgy tetszik, ez a gazdaság modernizációjának egyik mozgatóereje lehet, amely munkahelyeket és megélhetést teremt, egyike lehet a következő évtized exportképes hazai ágazatainak.

Mindezek alapján azt gondolom, nem túlzás azt állítani, hogy ezekben az években társadalmi összefogással fordulatot hajtunk végre a környezeti minőségben, amely a magyar emberek életminőségét alapvetően érinti. Modern, tiszta, egészséges, egyszóval élhető Magyarországot akarunk az utódainkra hagyni.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu