ÉKES JÓZSEF (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Amit Kovács Kálmán miniszter úr a maga részéről elmondott, ha mindig visszamutogatnak az előző időszakra, visszaemlékezünk rá mindannyian, hogy '95-ben még azt lehet mondani, majdnem hogy csak protekciós telefont lehetett településeken, főleg kistelepüléseken kérni, rendelni, hisz '96-97-98-ban söpört végig Magyarországon a telefonfejlesztés, és juthatott hozzá minden állampolgár, fogalmazzunk így, magához a telefonhálózathoz.

Sokat beszéltünk a közigazgatási reformról, de magában a költségvetésben nem találunk olyan forrást, ami a közigazgatási reform költségeit tudná takarni. És itt pontosan utalnék az informatikára. A miniszter úr elmondott nagyon sok csodálatos dolgot, hogy határon túl mit sikerült elérni, de mit tudunk esetleg tenni az okmányirodák érdekében, hogy mondjuk, a kistelepülésekről Mariska néninek vagy Pista bácsinak ne kelljen elmenni a központi okmányirodába. Jut-e a kistelepüléseknek az informatika területére olyan dologi belső kiadási forrás, ami alapján kétkörös rendszerrel meg lehetne valósítani? Hisz minden adatlapot tulajdonképpen formalizálni kellene, és minden további nélkül kistelepülésen is, mondjuk, Mariska néni bemegy a polgármesteri hivatalba, számítógépes rendszeren kitölti a szükséges okmányt, elküldik az okmányirodába, és utána pedig postán a részére elküldik.

Ez a nagy kérdés, hogy 3160 település van Magyarországon, akkor ha közigazgatási reformot és vele az okmányirodák korszerűsítését kívánjuk megvalósítani, hol van forrás, miniszter úr. Mert ebbe az irányba kellene haladni, hogy lehetőleg az állampolgárnak a mai nehéz körülmények között ne kelljen utaznia.

Mi ezt annak idején, azt lehet mondani, PHARE-forrásból megcsináltuk 42 település esetében. Talán ezt kellene kicsikét szélesíteni, és 3160 település irányába úgy elindítani, hogy valóban az állampolgárok mozgási kényszerét csökkentsük le, és ne kelljen szabadságot kivenniük.

Köszönöm.

Forrás: parlament.hu