VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A 2005-ös költségvetésről a területfejlesztési bizottság nevében hozzászólni kellemes és jó szívvel vállalható feladat. Nemcsak azért, mert ez a költségvetés vitathatatlanul a jó irányba tesz, ha nem is óriási, ha nem is korszakos, de mindenképpen fontos, a szélesebb közvélemény számára is érzékelhető pozitív lépéseket. Felerősíti, megszilárdítja a gazdaság export és beruházás vezényelte növekedését, és immár tartóssá teszi felzárkózásunk folyamatát. A pénzügyi unióhoz történő csatlakozás érdekében elkerülhetetlen konvergenciaprogram elemeit sikerül a költségvetés tervezetének az elviselhetőség határain belül tartani, és nem terheli túl a társadalmat, nem állítja a társadalom szereplőit beláthatatlan nehézségek elé. Úgy is mondhatom, hogy mindenre lesz elegendő pénz, de nem a régi módon és nem a hagyományos szerkezetben.

Egy baloldali politikusnak illik talán azt is örömmel üdvözölni, és ez több is, mint öröm, hiszen ez politikánk lényege, hogy az elesetteket, a rászorultakat, a támogatásra leginkább igényt tartókat állítja középpontba. A területfejlesztés nevében üdvözölni illik azt is, hogy csökkennek az elvonások úgy a vállalkozások, mint az egyének szempontjából, így a jövedelmet megtermelők nagyobb beleszólást kapnak az általuk termelt javak elosztásába. Az pedig egyértelműen a területfejlesztés felértékelődése ebben a költségvetésben, hogy a prioritások között mindenfajta fejlődés motorja, alapja szerepel: a munkahelyteremtés, a foglalkoztatás bővítése. Ugyancsak a mozgásterünket bővíti, és fontos helyen áll a prioritások között az európai források elérésének maximalizálása, az ehhez szükséges források, az önerő biztosítása, az infrastruktúra felzárkóztatása, a közlekedés egészének fejlesztése, a kutatás-fejlesztés ösztönzése.

Ez a számok nyelvén egész pontosan azt jelenti, hogy 2005-ben minden korábbinál nagyobb összeg, több mint 100 milliárd forint - és ez a 2002. évi kétszerese - szolgálja közvetlenül Magyarország kisrégiói, térségei felzárkóztatásának, a hihetetlenül nagy társadalmi-gazdasági különbségek mérséklésének az alapját. A területfejlesztést közvetlenül szolgáló hazai források mellett ez az év lesz az, amikor a hazai költségvetés mellett már jövőre érzékelhető nagyságrendben, több mint 22 százalékkal jelenik meg az európai uniós támogatások összege. És olyan célok lesznek ezek végre, az európai források közül talán először, amikor szinte valamennyi társadalmilag fontos cél európai uniós forrásokból is támogatható lesz. Hiszen az Unió és a hazai költségvetés támogatásával új közutak, kerékpárutak épülhetnek, megújulhatnak az egyes települések leromlott állapotban lévő központjai. Milyen örömmel üdvözöltük a SAPARD-ban a faluközpontok, templomok helyreállításának programját! Korszerűsödhet a helyi közigazgatás, az az informatikai fejlesztés, amely beláthatatlanul könnyíti meg a települések összekapcsolásának, együttműködésének programját. Új munkahelyek létesülhetnek ebből a forrásból. Olyan szakmai képzések indulhatnak, amelyek végre a szükségletekhez igazítják régión belül a szakmai képzés programját; és erősödhet az együttműködés a vállalkozások és a nonprofit szféra, valamint a felsőoktatás között. És mindezek, talán a sor végén nem is lényegtelenül, a turisztikai kínálat bővítését is szolgálhatják.

Azt gondolom, alaptalanok azok az aggályok, amelyek szerint nem lesz elegendő pályázat, találékonyság, hivatali szervezeti apparátus, amely célba juttatja azt a hihetetlen igényt, amely jelen van az ország minden szegletében, és amelynek meglétét senki nem vitatta. Azt remélem, hogy az eddigi tapasztalatok, akár a SAPARD, az AVOP, a GVOP, a PHARE CBC, az Interreg, valamennyi Magyarországon megtapasztalt ilyen pályázat példátlanul nagy aktivitást, alkalmas, jó pályázatok tömegét hozta felszínre. Elég a pályázat-előkészítő alap első és második fordulójára beérkezett pályázatok tömegét említeni.

Van persze a ráhangolásnak, az előkészületnek egyfajta természetes üteme. Ezért is nem tisztességes az ábrándjainkhoz, az azonnal százszázalékos biztonsággal működő rendszerekhez mérni a teljesülés ütemét. Célszerűbb összehasonlítás talán a velünk együtt csatlakozó országok pályázati sikereit, az ott létrehozott szervezeti struktúrákat és eredményeket összehasonlítani. Az pedig egyenes zavaró, és az ellenzéki oldal nagyot hibázott abban, hogy azt a Nógrádi Zoltánt állította az euroszkepszis egyik vezető szónokaként, akinek egész politikai pályája a '96-os területfejlesztési törvény megjelenése óta a legnyilvánvalóbb bizonyítéka annak, hogy van politikán átívelő, igazán tisztességes, jó teljesítménnyel működő területfejlesztés és pályázati siker. Az ő települése, kistérsége, régiója az ő vezetésével olyan eredményeket produkált, akár a Horn-kormány vagy most a Medgyessy-kormány idején is, ami legkevésbé az ő szájából hitelesíti azt, hogy vajon lesz-e elegendő pályázata ennek az országnak.

Tehát azt gondolom, hogy azokkal a munkálatokkal együtt, amely a szétforgácsolt, különböző minisztériumokban megbúvó kis szervezeti egységek helyett a politikán és kurzusokon átívelő pályázatíró, pályázatelbíráló, a monitoringgal felelősen foglalkozó részlegeket jelent, akkor igenis takarékos létszámmal, hatékonyan és talán kurzusoktól függetlenül teremtődhet meg ennek alapja.

Tudjuk persze mindannyian, hogy a társadalom teljesítményéhez tartoznak adekvát módon illő szolgáltatások, vagy más szóval a jólét, az életminőség azonos szinten, a fejlettség abban az állapotában elvárható elemei.

(17.20)

Ettől ugyan a mi történelmünkben is próbáltak már tartósan eltérni vagy nagyobb mértékben eltávolodni, azonban bebizonyosodott, hogy hosszabb távon igazán nem lehet. Lehet viszont - és ezt a területfejlesztési bizottság is alátámasztotta - előrehozni, megelőlegezni olyan elemeket, amelyek komparatív hatásuk révén kívánatos folyamatokat indítanak a gazdaságban, és előrehozásuk révén más területeken megsokszorozzák pozitív hatásukat.

Számunkra ilyen az autópályák építésének választott útja, formája. Én magam zalaegerszegi országgyűlési képviselőként boldogan szavaznám meg azokat az idei költségvetési évben szükséges koncessziós hozzájárulásokat, amelyek révén nyáron a Balatont elkerülő autópályán érkezhetnék társaimmal együtt a parlament üléseire. Így tehát az autópálya bizonyosan ilyen beruházás, és örömmel üdvözölhető, éppen összetett, másutt érvényesülő hatásai miatt.

Ugyanígy megér egy gondolatot az is, és örök kérdés, hogy miként lehet a gazdaság fejlődésétől, fejlettségi szintjétől elvárható jólétet - a szónak ebben az értelmében - maximalizálni. Tehát arra válaszolni, hogy úgy költjük-e el például a honvédelemre, az állam működésére, a közigazgatásra vagy éppen az oktatásra a rendelkezésre álló forintjainkat, ahogyan az a leghatékonyabb az önkormányzatnak, az állampolgárnak, a gyereknek, mindannyiunknak.

És ha ebből nem sikerül a rövid távú politikai haszonszerzés elemeit száműzni, ha valóban bármelyik oldalról örömmel vetjük rá magunkat, és próbálunk rövid távú politikai tőkét kovácsolni a másik oldal kényszeréből - ugye, gyerek nélkül nagyon nehéz iskolát működtetni -, akkor valóban, hosszú távon itt ugyan átmenetileg, más-más szereplővel politikai sikerek születhetnek, de az életminőség maximalizálásának programjához nem tesszük hozzá a lehető legjobbat és legtöbbet. És ilyenkor az embernek óhatatlanul az is eszébe jut, hogy ha csak a felét tette volna az Orbán-kormány a most vérző szívvel védett, megsiratott intézmények, közalkalmazottak, köztisztviselők megbecsüléséért kormányzatának idején, mint most teszi, lényegesen jobb helyzetben lennének ezek az intézmények.

És a rendelkezésre álló két percben már vázlatosan szóltam ennek a 2005-ös költségvetésnek számomra, számunkra legörömtelibb eleméről, ez pedig a források decentralizálásának programja. Olyan irány ez, amely végre nagykorúvá teszi a vidéket, partnerré a regionális területfejlesztési tanácsokat, a megyéket, és a szakmai együttműködésben egyenrangú vitákat, a hatékonyság, az egyenrangú partnerek útkeresésének elemeit hozza. Dolgozunk továbbra is - és jó szívvel várjuk az ellenzék javaslatait is - további decentralizálható forrásokon, bővíteni azt a kört, ahol a legtöbb információval, a leghatékonyabb eszközökkel ott lent rendelkeznek a hozzáértő szakemberek.

És végezetül: jó lenne a területfejlesztést annak értelmezni, ami. Nem csodaszer, nem az ország fejlődésének, a vidék felzárkóztatásának minden eleméért felelős terület ez. A területi különbségek mérséklése az, amelynek rajtunk kívül nincs felelős gazdája, erre is kell erőnket, figyelmünket koncentrálni, és a területfejlesztés egész hatékonyságát, 2005. évi sikerét is ennek a felzárkózásnak az üteme minősíti majd.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu