DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Valóban igaz az, hogy az ellenzéknek alapvető joga a kritika, sőt egyben kötelessége is, nem mindegy azonban, hogy a kritika valós tényeken, vagy pedig félrevezető állításokon alapul-e.

Varga Mihály képviselő úr, korábbi pénzügyminiszter - sajnos már nincs ő sem a teremben - azt fejtegette, hogy a Fidesz meg tudott oldani olyan feladatokat, amelyeket a jelenlegi kormány nem képes. Nos, ha alaposabban megnézzük az 1998-2002 közötti időszak adatait, akkor világosan láthatjuk, hogy ez az állítása nem helytálló. Így például azt állította azt egykori pénzügyminiszter úr, hogy az államadósságot csökkentették. Valójában az államadósság 1999 és 2002. május 31-e között 2874 milliárd forinttal növekedett. Ez arányát tekintve 46,6 százalékos emelkedés az 1998. évi 6166 milliárdos összeghez képest. Miért állíthatta mégis azt, hogy csökkenés történt? Azért, mert az akkori világgazdasági konjunktúra következtében a GDP gyorsabban emelkedett - '99-ben 4,2, 2000-ben 5,2 százalékkal -, s ily módon a GDP-arányos államadósságban nem következett be egy emelkedés.

Nem volt helytálló, erre már többen is utaltak, a képviselő úr, egykori pénzügyminiszter fejtegetése az inflációt illetően sem.

Ami pedig az egyes pártok felelősségét illeti, az MSZP joggal igényelheti azt, hogy az ellenzék jelölje meg, milyen kiadási tételeket kíván megváltoztatni a hiány változatlanul hagyása mellett, mert korábban, az előző időszakban benyújtott egy úgynevezett kiegészítő vagy alternatív költségvetést, amelyben nemcsak kiadási többleteket jelölt meg, hanem azokat a területeket is, ahonnan pénzt kívánt elvonni. Természetesen az akkori kormánytöbbség lesöpörte ezt az alternatív költségvetést.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Forrás: parlament.hu