ÉKES JÓZSEF (MDF): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon érdekes volt a vita, és ha visszaemlékezünk Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr “Lendületben az országö című anyagára, akkor jómagam is kifejtettem, hogy tüdővel lehet bírni, de forrással nem. Akkor magam is elmondtam, hogy a forrás majd a költségvetés összeállítása után józanít ki mindenkit, és teszi tisztába, hogy az a program, amelyet Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr meghirdetett, mennyire válik valóssá.

Tisztelt Képviselőtársaim! Itt szeretném Kis Zoltán volt államtitkár urat olyan színben feltüntetni, mint szakmapolitikust, akit megértek, mert Kis Zoltán már akkor is sejtette, hogy a környezetvédelem területén sajnos maga a költségvetés nem rendelkezik azokkal a forrásokkal, amelyeket az uniós csatlakozás számunkra is mint egyfajta kötelezettséget előír. Ezelőtt jó pár héttel az Európa Tanács plenáris ülésén, közgyűlésén tárgyaltuk a globális felmelegedés, a kiotói egyezmény kérdéskörét. De ugyanúgy az európai parlamenti megfigyelői státusából adódóan az ember tudta és tudja ma is, hogy Magyarország a csatlakozási fejezetek tárgyalásánál bizonyos időszakokra mit és hogyan vállalt, minek és milyen mértékben kell Magyarországnak megfelelnie, és ahhoz képest a múlt heti költségvetési tárgyalás során döbbentünk rá mindannyian, hogy sajnos maga a környezetvédelmi fejezet megint vesztese a magyar költségvetésnek.

Itt talán Kóródi Máriára utalnék vissza, aki saját maga is mint kormányzati tényező mondta el, hogy a fenntartható fejlődés önmagában a költségvetésben nem köszön vissza. Nem köszön vissza azért sem, hiszen magának a költségvetési fejezetnek a növekménye semmivel sem nagyobb, mint az elmúlt év folyamán - ezt mondom talán a tárca védelmében is -, csak azok a különbségek, hogy költségvetési fejezeten belül nagyon sokat hivatkozunk az uniós források esetleges felhasználásának a lehetőségére.

Amikor megfogalmaztuk az 1/A vízbázisok fontosságát és prioritását, hirtelen eszembe jutott a saját térségem, amire az embernek mint parlamenti képviselőnek is gondolnia kell. Ilyen például Padragkút, Halimba, Szőc, ami a nyirádi karsztvízbázis területén fekszik, alábányászott területek, szénbányászat, bauxitbányászat. Mikor jutnak csatornához? De ugyanígy Iszkáz, Csögle, Adorjánháza, Nagypirit, Kispirit, amely a sárvári termál- és a Keszthelyig és Esztergomig húzódó karsztvízbázis fölött helyezkedik el. Vajon mikor lesz csatorna?

De ugyanígy eszembe jut Szabó Zoltán képviselőtársam az elmúlt vitában Fekete Istvánt emlegetve, amikor a Kerkát mondta - ugye, természetvédelem -, ez Fekete Istvánra jellemző volt, hála Gáspár János pedagógusnak, aki a Fekete István Irodalmi Társaságot létrehozta Ajkán, aki a természet- és az állatvédelem bemutatásán keresztül próbálta a nemzetet és a nemzetpolitikát valahogyan erősíteni.

Ma már talán a mai fiatalok nem is tudják, hogy milyen a fehér bagoly, milyen a csibor vagy a szarvasbogár, vagy ritkábban látnak mókust. És talán itt kellene magának a környezetvédelmi tárca költségvetésének is úgy visszaköszönnie, hogy valahol megtaláljuk benne az oktatás kérdését. Sajnos ez a terület is hiányt szenved.

Ugyanígy hiányt szenved a környezetterhelési díj, a termékdíjakból származó összegek meg nem jelenítése magában a környezetvédelmi fejezetben. Igaz, a Környezetvédelmi Minisztérium a maga részéről azt állítja és mondja, hogy több tárcánál megtalálható. De mi, akik már nagyon régóta a környezetvédelmi bizottságban ténykedünk, szeretnénk a környezetvédelem kérdéseit, a környezet-egészségügy kérdéseit, adott esetben a hulladékkezelés kérdését, a vízbázisvédelem kérdését magában a környezetvédelmi fejezetben megtalálni. Hiszen amikor a teljesítésről van szó, akkor döbbenünk rá, hogy ha nincsenek a környezetvédelmi fejezetben a környezetvédelem tételei, amelyeket oda kívánunk fordítani, akkor mindenhol máshol felhasználnak másra pénzeket, csak sajnos magának a környezetvédelemnek a területén nem.

Nagyon jól tudjuk, hogy az Európai Unió határozottan kijelentette, hogy csak úgy tudja az uniós közpénzeket egyes országoknak biztosítani különböző pályázati forrásokra és környezetvédelmi beruházásokra, ha az ország saját maga sem csökkenti a saját beruházásainak az összegét. Tehát az Unió nem azért adja a forrásokat, hogy Magyarország ennek függvényében a saját költségvetését csökkentve nem hajt végre beruházásokat.

Ezt mondom azért is, hiszen Magyarországon ezelőtt pár évvel jó pár képviselőtársammal együtt megfogalmaztuk az alternatív energiának a fontosságát, ezen belül is a napenergiának a magyarországi támogatottságát a környezetvédelmi fejezetből, és talán most már odáig eljutottunk, hogy Persányi Miklós miniszter úr a napenergia területén ezelőtt jó pár hónappal egy benzinkútnál átadott egy napenergia-kollektort. Uraim, ez rettentő kevés!

Ugyanígy nagyon kevés jut a szélenergia, a bioenergia kérdéskörére. Hiszen nagyon jól tudjuk, ma a bioenergia területén ott tartunk, hogy irtjuk erdeinket, és a fafaló erőművi rendszereket nevezzük bioenergiának, és sajnos arra nem gondolunk, hogy mondjuk, a bükköseinkkel vagy a nemes tenyésztett fáinkkal egyáltalán mi lesz. Nem ez a bioenergia-termelés!

Ugyanígy nem gondolunk a termikus energiára, holott Magyarországnak is 2010-ig legalább 3,6 százalékos alternatív energiamegoldással kellene rendelkeznie.

(12.30)

Ezt mondom azért is, hiszen az elmúlt időszakban nagyon sok település, úgy az Alföldön, mint a Dunántúlon is, szeretett volna szélerőművet telepíttetni. És mi történt? Minden egyes alkalommal szembetalálkoztak akár a természetvédelmi, akár egyéb, más olyan indokokkal, amelyek teljesen lehetetlenné teszik adott esetben Magyarországon az alternatív energia telepítését, annak ellenére, hogy külföldi, tehát nem magyar finanszírozási forrásokból lehetne ezeket megvalósítani. Itt bejön, amit magam is az Európa Tanács ülésén elmondtam, hogy talán Európában és így Magyarországon is az energialobbit egy picikét le kellene törni. Szomorú, hogy ma Magyarország ott tart, hogy energiaszükségletének közel 60-70 százalékát is képes importból beszerezni. Ez a legrosszabb gazdálkodás.

Nézzük meg Ausztriát, Németországot, Dániát, Hollandiát, ahol valóban a technológia szempontjából is jóval fejlettebbek, de nagyon nagy hangsúlyt fektetnek magára az alternatív energiára - nincs a költségvetésben.

Nézzük a hulladékkezelés kérdését! A feldolgozóipar hiánya; nincs meg Magyarországon a másodlagos hasznosítás. Nem épült ki a magyar hulladékfeldolgozó rendszer. Uraim, rendelkezik Magyarország, köszönve a Tudományos Akadémia környezetvédelmi fejezetével foglalkozó szakembereknek, tudósoknak, kutató-fejlesztőknek... - rendelkezhetnénk olyan technológiával, amely minden további nélkül a hazai hulladékkezelés területén a feldolgozóipart meg tudná valósítani. Sajnos itt is, ma is találkozunk olyan problémákkal, hogy adott esetben egy-egy településnél, ahol tiltakoznak a pont emiatt adódó nagymérvű lerakással szemben, azt kollektívan megpróbálják büntetni: Városlőd, Csehbánya, Herend esete. Ezeknek is érdemes lenne adott esetben utánanézni.

Miért félnek a települések egyáltalán? Mert az állampolgárok saját maguk is látják, hogy a környezetvédelem szempontjából nem megoldott - függetlenül attól, ha szelektíven gyűjtenék a hulladékot - a feldolgozása. Tudják azt, hogy szelektíven gyűjtik, és utána majd egy helyre, oda le lesz öntve, és innentől fogva féltik a saját településüket. Ezért kellene magát a környezettudatos nevelést elindítani. Ezért kellene minden további nélkül ezen a területen megfogalmazni a hazai termék- és piacvédelmet. Ezt értem akár a termékdíjak esetében és a környezetterhelési díjak bevezetésénél is, hogy visszaforgatásra kellene mindenképpen fordítani az összegek bizonyos részét, hogy Magyarország is a megfelelő technológiafejlesztést el tudja indítani.

Sajnos, szomorúan tapasztaljuk, hogy maga a Vásárhelyi-terv sem éri el azt a folyamatot, amit a kormány a maga részéről megfogalmazott, ígért, hiszen a Vásárhelyi-terv megvalósítása területén csak bizonyos kis szegmenseket találunk. Ugyanígy nem találjuk meg a költségvetési fejezetben a Balaton-törvény által megfogalmazott beruházások folytonosságát. Ugyanígy nem találjuk meg a költségvetésben a dunai holtág problémájának az orvoslását. Ugyanígy nem lehet megtalálni a környezetvédelmi költségvetésben a határokon átnyúló, általunk már szerződésben kötelezettséget vállalt tételek megjelenítését. Ugyanígy nem találjuk meg - hiszen az Európai Unión belül is nagy hangsúlyt fektetnek a vízi szállítás területére - a Duna menti országok közös együttműködésének a kérdését, nem található meg a költségvetésben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ma még mindig ott tart a környezetvédelmi tárca, sajnálatos, hogy olyan szakmapolitikusokat búcsúztattak el a tárcától, akik valóban megpróbáltak tenni annak érdekében, hogy maga a környezetvédelmi terület ne szenvedjen sem szakmailag, sem forrásoldalról hiányt. Ma ott tartunk, hogy a környezetvédelmi tárcánál három év után még mindig nem fejeződött be az átrendezés időszaka. Ma ott tartunk, hogy a környezetvédelmi tárcánál a költségvetésből, úgy néz ki, 13 százalékos leépítés fog lekövetkezni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kérdezem én, amikor a magyar paprikaügy vagy paprikamérgezési ügy napvilágot látott, ha legyöngítjük a magyar környezetvédelmi hatósági rendszert, mondjuk, létszámleépítéssel, és az az elv fog eluralkodni, hogy megnézik, hol keresnek a legtöbbet, és a legtöbbet keresőket fogják elküldeni, ez azt jelenti, hogy az idősebb szakembereket küldik el, akkor egyrészt a tudás szempontjából is karcsúsítani fognak, másrészt pedig a hatósági rendszere is sérülni fog magának az egész környezetvédelmi rendszernek. Félek attól, hogy pontosan emiatt Magyarország bele fog szaladni számos olyan kérdéskörbe, amit az Unió majd kellőképpen számon is fog tőlünk kérni.

Ugyanígy felmerül a kérdés: a kutatás-fejlesztés területén mit fog egyáltalán maga a költségvetés biztosítani a magyar szabadalmak hazai, honi megvalósításának? Félek tőle, hogy erre sem lesz a környezetvédelmi tárcánál forrás.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azért mondtam el az előzményeket, mert az ember sejtette és tudta, hogy azt, hogy lendületben az ország, csak valóban tüdővel lehet bírni. Azzal a forrásösszetétellel, amellyel jelen pillanatban a költségvetés is rendelkezik, a környezetvédelmi tárca fejezete pontosan a legsérülékenyebb, holott pontosan ezen a területen kellene Magyarországnak a legradikálisabban, legszervezettebben, leghatékonyabban, egy olyan stratégia mentén a politikáját megfogalmazni, és ahhoz a költségvetési forrásokat is hozzárendelni, hogy valóban azt mondhassuk gyermekeinknek, unokáinknak, amire nagyon szívesen hivatkoznak a baloldali képviselőtársaim, hogy a fenntartható fejlődés valóban unokáinkat fogja szolgálni elsődlegesen.

És talán itt a környezet-egészségügy területén én úgy érzem, hogy magának a környezetvédelmi tárcának a fejezeti összetétele abszolút nem szolgálja a megelőzés kérdését, és abszolút nem tudja szolgálni a tudatos környezet-egészségügyi problémák esetleges orvoslását.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu