ENDRE SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kérem, engedjék meg, hogy a területfejlesztés szempontjából szóljak a költségvetés vitájában.

(16.30)

Nyáron lélegzet-visszafogva figyeltük azt a melodrámát, ami a koalíción belül, a kormányon belül a hatalomért folyt. A vidéken élő emberek azt kérdezték, hogy mibe fog ez nekünk kerülni. Most itt a költségvetés, és látjuk, hogy ez nagyon sokba fog nekünk kerülni, nagyon sokba fog kerülni a vidéken élő embereknek.

Nem elég, hogy a kormány az államháztartási törvényt megsértve, későn nyújtotta be a költségvetést - csak úgy mellékesen megjegyezve, hogy mi történt volna, ha ezt egy átlagos állampolgár teszi meg, vagyis megsérti a törvényt -, azt gondolom, hogy ezt az egy hét fórt megadhattuk volna a kormánynak, ha jó költségvetést nyújt be, azonban erről szó sincs.

Gondot jelentett számunkra, hogy nem tudtuk kellő időben áttekinteni a költségvetési törvényt. A területfejlesztési költségvetési fejezetekből nem derül ki, hogy valójában ki is felelős a területfejlesztési döntések vonatkozásában. Amikor a kormányváltás után a kormány átalakítására került a sor, láttuk, hogy területfejlesztéssel foglalkozik a Belügyminisztérium, foglalkozik a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, foglalkozik a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, foglalkozik a Miniszterelnöki Hivatal, létrejött egy külön regionális és fejlesztésekért felelős tárca nélküli miniszteri poszt, Baráth Etele mint az Európai Unióval foglalkozó miniszter is a területfejlesztés ügyével foglalkozik. Attól féltünk a miniszteri meghallgatások során, hogy a sok bába között elvész a gyermek, a sok bába között majd a területfejlesztés ügye elvész.

Most látjuk, hogy a költségvetés benyújtásával ez az aggályunk igazolódott. A helyzet a rendezettség helyett a káosz irányába indult el. Nincsenek meg a megfelelő hatásköri leírások az egyes szereplők közötti munka- és forrásmegoszlás vonatkozásában. Nem egyértelműek a szervezetszociológiai viszonyok. Bizony, hiányoznak a megfelelő hatástanulmányok az előirányzatok mögül, mert bár ugyan létrejött egy önálló területfejlesztési fejezet, de azon belül nem tudjuk, hogy mi mennyi, nem tudunk összehasonlításokat tenni.

Én magam a Duna-Tisza közéről érkeztem, Kiskunfélegyházáról, ahol az ott élő emberek egyik legnagyobb problémája a Duna-Tisza közi homokhátság problémája, az elsivatagosodás, a mezőgazdaság átalakulása. Nos, ebben a költségvetésben látjuk, hogy erre a célra 640 millió forintot különít el az előterjesztő, holott szeptemberben a Földművelésügyi Minisztérium politikai államtitkára elismerte, hogy erre a célra 2004-ben 1350 millió forintra lenne szükség. Tehát ez még a felét sem éri el, nem tudjuk, hogy miért került ez bele.

Úgy tűnik, hogy az előterjesztő mintha szándékosan azért akarta volna szétválasztani a területfejlesztésre fordítható forrásokat, hogy így áttekinthetetlenné tegye azt. Ha ez nem tudatos, akkor ez bizony komoly kritika a területfejlesztés vonatkozásában a kormányzat munkájára. Ha pedig tudatosan tették a költségvetés alkotói, akkor ebből az következik, joggal feltételezhetjük, hogy a miniszterelnök ilyen módon kíván megfelelni a szocialista vidéki lobbi igényeinek, ha szabad úgy fogalmazni, egyes bekiabálások alapján kerültek be a költségvetés különböző, vidékfejlesztést érintő tételei. Ez a kép, ez a helyzet nem sokban más, nagyon hasonlít arra az időszakra, amit a Kádár-rendszerben úgy ismerhettünk meg, mint amikor is a 19 őrgrófságban különböző vadászatokon, kártyapartik mellett dőlt el az egyes vidékfejlesztési források mibenléte, sorsa.

Azt gondolom, hogy a vidéken élő emberek ehelyett koncepciózus és világos, átgondolt területfejlesztést várnak és igényelnek. Ilyen módon mi, a vidéken élő emberek ezt a költségvetést így elfogadni nem tudjuk, támogatni nem fogjuk.

Köszönöm szépen a szót. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu