ARNÓTH SÁNDOR (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szabó képviselő úrnak az előzőekben elhangzott mondataihoz csak annyit szeretnék mondani: Ladányban, Püspökladányban azt szokták mondani, hogy üres kamrának bolond a gazdasszonya. (Domokos László: Úgy van!) Miért vállalták ezt, ha nem tudják csinálni?

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A legutóbbi költségvetési bizottsági ülésen a jelen lévő államtitkár úr egy lendületesen növekedő gazdaság képét rajzolta fel, és mi igencsak meglepődtünk ezen, talán azért, mert mi egy másik Magyarországról érkeztünk.

(16.10)

Szólt arról ez a derék ember, hogy épülnek az utak, nő a gazdaság és ezzel együtt a jólét is. Szóval a dolgok rendjén vannak. Ha mindezt összevetjük az „
Egyetértésben a nemzettelö című tudományos-fantasztikus műalkotással vagy az ebből eredeztetett Medgyessy-programmal, avagy az ebből redukált Gyurcsány-programmal, könnyen észrevehetjük, hogy ezek az alkotmányok hasonlítanak egymásra. Hasonlítanak egymásra, mint egyik tojás a másik tyúkhoz. És ha eljutunk oda, hogy a számokat is megvizsgáljuk, rájövünk: első benyomásaink helyesek voltak. A számok, a tények mást mondanak, mint a szóvirágok özöne, együttese.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az én szülőföldem a bihari Nagysárrét, és ennek a központja Püspökladány. A terület kis- és közepes nagyságú falvak, városok együttese. Az önkormányzatok, mivel halmozottan hátrányos helyzetű településekről van szó, foglalkoztatóként, segélyezőként kulcsfontosságú szerepbe kerültek a rendszerváltás után, lévén a legnagyobb foglalkoztatók. Megjegyzem, a cigányság aránya szinte mindenütt eléri a 10 százalékot, vagy sok helyen meg is haladja azt. De erről majd később.

Lássuk hát, mit ad és mit vesz el az önök költségvetése ettől a területtől, ezektől az önkormányzatoktól! Készítsünk mérleget!

Az önkormányzatok által felhasználható központosított előirányzatokból ad 25,3 milliárd forintot. Ez derék dolog. De mire adja? Hát elbocsátásokra! Az első üzenet tehát az, hogy a térség legnagyobb foglalkoztatói, az önkormányzatok, miután felélték vagyonukat, arra kényszerülnek, szabaduljanak meg a dolgozóiktól. Mondhatják: ez ebben nincs benne. De még a 2002-es béremeléseket sem adták meg maradéktalanul, s azóta egyetlen évet sem teljesítettek, 1-2 százalékot adnak, és a többit görgetjük magunk előtt. Vagy mondhatják: oldd meg úgy, ahogy tudod. Ez családok ezreit érinti és fogja érinteni a következő években is. Legjobban a falusi, kisvárosi értelmiséget, óvónőket, tanítókat, tanárokat, tisztviselőket. Az első üzenet tehát: őket fogják a szoclib-kormány tagjai először az utcára küldeni.

Talán ehhez hasonlóan fájdalmas dolog lesz, hogy a fejlesztés lehetőségét is elveszi az önkormányzatoktól ez a költségvetés azzal, hogy 2,5 százalék erejéig kötelező tartalékolást ír elő, és ezt csak központi engedéllyel lehet majd felhasználni. Ez a pályázati önerő államosítását jelenti, hölgyeim és uraim.

A 2005. évi költségvetés a közoktatási alapnormatívák esetében is új szempontot vezet be. A normatíva teljes összegét csak azok az önkormányzatok kaphatják, amelyek a törvényben meghatározott átlaglétszám 50 százalékát tudják produkálni. Ez januártól a kis falvak óvodáit, iskoláit hozza nehéz helyzetbe. És itt él a cigányság zöme is, visszatérve az előző gondolatomra. Radikálisan csökkentik az ő életlehetőségeiket is. Most örülünk, mert nagyjából mondhatjuk, eljárnak az ismert, a saját iskolába. Mi lesz, ha ezt bezárják? Szól ez a Sárréten Bihardancsházáról, Bihartordáról, Sápról. Mindeközben szinte minden faluban tízmilliókat költenek tornaterem-építésre, karbantartásra, fejlesztésre. Tehát egyik oldalról fejlesztünk, másik oldalon bezárunk. Ezt máshol káosznak vagy fejetlenségnek nevezik.

Fogjatok össze! - mondják. Ez igen derék - de ki adja fel az iskoláját vagy az óvodáját? Hogyan és hová hordják el a gyerekeket? Miből segítik az utcára kerülő falusi értelmiségieket? Sorjáznak a kérdések, de nincs üzenet a megoldásra.

Önök azt mondják, Budapesten épül a metró, javul az elővárosi közlekedés, vagy a PPP-rendszerrel talán autópályák fognak épülni e honban. A polgármesterek, higgyék el, lelkesen tapsolni fogják ezért önöket, de sajnos nekünk semmire sem megoldás. Örömüket fokozza majd, ha rájönnek: a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztésére szolgáló összeget, amely 237,9 milliárd forint volt valaha, előbb 196-ra, majd utóbb 33-ra csökkentették; nyolcadára. Szó sincs már az M8, M4 programról, ami nekünk létkérdés ott a keleti végeken.

De a MÁV válsága is a mi esélyeinket csökkenti. Az meg hab lesz a tortán, amikor kiderül, hogy mindössze tízmilliárdot tesznek 140 ezer kilométernyi önkormányzati úthálózat karbantartására. És ha itt ebben a Házban valaki tud olyan vállalkozót, aki 3 ezer forint/négyzetméter alatt tud egy négyzetméter aszfaltot teríteni, az azonnal szóljon, mert sok megrendelést adok neki.

Tisztelt Ház! Amikor a pénzügyi bizottság ülésén megkérdeztem az államtitkár urat, mégis mi az üzenete az önök tervezetének a Sárrét számára, a válasz csak zavart csend volt, és legalább olyan zavaros magyarázkodás, mint amit Szabó képviselőtársunk mondott itt. Mit tehet ilyenkor a képviselő? Kér. Én kérem önöket, ne támogassák ezt a tervezetet. Ez nem jó a vidéki Magyarországnak. És kérem, támogassák azokat a módosító indítványokat, amelyekkel megpróbáljuk ezt kijavítani. Próbáljuk a javító szándékkal együtt megoldani ezt a kérdést! A vidéki Magyarország ennél többet kér, és ne legyen üres a kamra, mert a gazdasszonyra ez nagyon rossz fényt vet.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Forrás: parlament.hu