ENDRE SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én egy olyan választókörzet országgyűlési képviselője vagyok, ahol a lakosság nagy része a mezőgazdaságból él, ahol a lakosság nagy része két lábbal a földön áll.

Szomorú látvány, amikor egy nyolcvanéves parasztgazdát az ember sírva hallgat meg arról, hogy milyen válságban van ma a magyar mezőgazdaság. Szomorú hallgatni azokat az embereket, akik egész életükben a mezőgazdaságban tevékenykedtek. Még sok a betakarítatlan kukorica; romlott a termelők helyzete; kevés az intervenciós raktár; csak jövőre fizet a gabonaintervenció; éles szakmai bírálat az FVM-nek; akár 15 százalékkal is drágulhat a kenyér; több pénz, de kisebb mozgástér; durva hiány az agrárbüdzsében, és hasonló cikkeket olvashatunk a személyes benyomások mellett a magyar sajtóban. Éppen tegnap este a Magyar Országgyűlésben egy szocialista képviselő napirend utáni felszólalásában, “Mi lesz veled, magyar kenyér?ö siratta el a magyar kenyeret, mutatott rá a gabonaipar és a sütőipar nehéz helyzetére Magyarországon. Én azt gondolom, hogy ezek a válságjelek, ezek a válságtünetek, amivel a vidék népe szembesül mindennap, már 2002-2003-ban elkezdődtek, amennyiben a hibás kormányzati politika ezt előkészítette.

Én egy területet szeretnék most önöknek bemutatni, és ez a Duna-Tisza közi homokhátság ügye, a Duna-Tisza közi homokhátság problémája, amit általában csak az elsivatagosodás jelzővel szoktak leírni. Én magam egyetértek azzal, hogy az elsivatagosodás mint fogalom, szakmai és politikai értelemben is megosztó fogalom, tehát inkább kerülni kellene ennek a használatát. Mindenesetre azt a szociológiai folyamatot, ami a Duna-Tisza közén élő emberek, a mezőgazdaságból élő emberek életében az utóbbi években lejátszódik a kedvezőtlen meteorológiai hatásoknak kitett területen, valamilyen módon mindenképpen leírandók, nevezzük így ezt, hogy a Duna-Tisza közi hátság problémái.

Legutóbb éppen Németh Imre miniszter úrhoz fordultunk, többek között Balogh László, MSZP, Lezsák Sándor, MDF, jómagam, Fidesz, és még több képviselőtársam. Ez a levél október 7-én kelt, a miniszter úr mind a mai napig erre a levélre nem válaszolt; bizonyára más dolga is van, mint országgyűlési képviselőkkel foglalkozni akár a parlamentben, akár levelezgetni. De azt gondolom, hogy ez a probléma talán megérne annyit, hogy a miniszter úr szóba álljon velünk. Nemcsak a Bács-Kiskun megyei emberek problémája ez, hanem Csongrád megye, Pest megye és Szolnok megye területére vonatkozik ez a probléma.

2002 év végén, amikor az Országgyűlés az országos területrendezési tervről szóló törvényt tárgyalta, a módosító indítványt konkrétan Balsay István fideszes országgyűlési képviselőtársammal nyújtottuk be, ahol is szerettük volna a Duna-Tisza közi homokhátság problémáját egy, az Európai Unió jogrendjében használt terminológiával rögzíteni. Akkor ez nem kerülhetett a törvénybe, vélhetően politikai okokból, hiszen fideszes képviselők nyújtották be a módosító indítványt. Úgy szerettük volna a fogalmat rögzíteni, mint ahogy ez Ausztriában, Finnországban vagy a nem EU-tag, de mégis az EU-normákat alkalmazó Norvégiában szokásos, a szélsőséges időjárási körülményeknek kitett területekkel kapcsolatban. Ez akkor nem sikerült.

Ennek folyományaként azonban az Országgyűlés négypárti kezdeményezésre elfogadott egy olyan országgyűlési határozatot 2003-ban, amelynek a címe pontosan az volt, hogy az egyes területi folyamatok megvalósítását szolgáló kormányzati intézkedésekről szóló országgyűlési határozat. Ebben több más is volt, de az első és legfontosabb, számunkra legfontosabb része a Duna-Tisza közi homokhátság vízpótlásáról szóló korábbi, 1995-ös országgyűlési határozat végrehajtásáról szól. Ekkor az Országgyűlés úgy döntött, a kormányt felkéri arra, hogy 2003. december 31-éig adjon tájékoztatást ennek az országgyűlési határozatnak a végrehajtásáról. Most 2004. november 9-e van, és még mindig nem került az Országgyűlés elé ez a jelentés, bár a területfejlesztési bizottság valamikor szeptemberben tárgyalt ebben a témakörben egy tájékoztatót.

Én azt gondolom, hogy az az összevisszaság, az a szervezetszociológiai értelemben vett rendezetlenség, amely jelen pillanatban a magyar területfejlesztés ügyét a kormányban jellemzi, jól érzékelhető, hiszen most a magyar mezőgazdaságról beszélgetünk itt, az Országgyűlésben, a Duna-Tisza köze mégis átkerült a Kolber István-féle, területfejlesztéssel foglalkozó tárca nélküli minisztériumhoz.

(17.50)

Azt gondolom, az, hogy bár a téma mezőgazdasági, de a területfejlesztésért felelős miniszter nincs a teremben, ez is jelzi, hogy a kormányzati szándék mindenképpen kérdőjeles ebben az ügyben.

Azt szeretném az önök számára bemutatni és világossá tenni, hogy a Duna-Tisza közi homokhátság ügye valószínűleg nem oldható meg, nem oldható fel a parlamenti pártpolitikai logika alapján, hiszen a rendszerváltás óta eltelt időszakban minden kormány megpróbált ebben az ügyben tenni valamit. Jelen pillanatban azt láthatjuk, hogy különböző elképzelések vannak a probléma megoldására. Szanyi Tibor államtitkár ezt a kérdést úgy látja - idézem egy kérdésemre adott válaszából -, hogy a program ütemes végrehajtásához 2004-ben mintegy 1350 millió forint költségvetési forrásra lett volna szükség, ezzel szemben 2004-ben a költségvetési törvény szerint erre a programra mindössze 403 millió forint állt rendelkezésre. Ugyanez a helyzet egyébként 2003-ra is, és ha a 2005-ös költségvetést nézzük, amit a Ház már tárgyal, akkor azt láthatjuk, hogy ott sem szerepel a teljes összeg, ott sem tervezte be ezt az előterjesztő.

Amit még fontos a Duna-Tisza közi homokhátság területén bekövetkezett kedvezőtlen változások hatásainak mérséklésével kapcsolatban elmondani, az az, hogy az idén a SAPARD-pályázatokon azok az ígérvények, amelyeket az MSZP-SZDSZ-kormányzat az európai uniós választási kampányban megtett, mind csak ígéretek maradtak, hiszen SAPARD-pénzből egyetlen fillér sem jutott a Duna-Tisza közi homokhátság önkormányzatai számára. Ezt maga a Bács-Kiskun megyei közgyűlés szocialista elnöke jelentette be egy sajtótájékoztatón. Azt gondolom, ez is érv amellett, hogy a probléma nemcsak ellenzéki szempontból kezelendő vagy kezelhető.

Az előbb telefonon arról tájékoztattak, hogy a mai napon aláírásra került a Bács-Kiskun Megyei Agrárkamara és a megyei önkormányzat között az a megállapodás, amely a homokhátság úgynevezett szerkezetváltását elősegítő komplex programjára vonatkozik. Ez azért nagyon fontos ügy, mert november 9-e van, tehát nagyon sok idő már nem lett volna hátra, ha még tovább húzódik ez az ügy. Egyébként sem értem, és nagyon sokan nem értjük, hogy miért húzódott ez az ügy eddig, az év utolsó előtti hónapjának közepéig. Bízom benne, hogy a mai vitanap is jótékony hatással volt a dolog szereplőire, hogy ez a szerződés megköttessen.

S ha már itt tartunk, hadd említsem meg mint pozitív, követendő példát a tisztelt Országgyűlésnek, hogy mit tett ebben az ügyben a Bács-Kiskun Megyei Agrárkamara. Már 1999-ben a dél-alföldi régió területfejlesztési tanácsának a támogatásával kidolgozta a homokhátsági metodikai központ programját. A program mentén életre hívott egy munkacsoportot, amelynek feladata a metodikai központ programcentrum működtetése volt. A munkacsoport összeállította a homokhátság teljes területét érintő szerkezetváltást elősegítő komplex programját, amit az FVM mint speciális vidékfejlesztési célprogramot 2001-2003 között finanszírozott. A komplex program keretében megkezdődött a szárazságtűrő és alternatív növények termesztési gyakorlatának kialakítása, marketingháttér biztosításával. A gazdálkodók pályázati úton kapcsolódtak a programhoz, és 24 növényfajfajta 160 mintaterületen való termesztéséhez kaptak technikai segítséget, szakmai iránymutatást, ugyanakkor kötelezettséget vállaltak az időjárási, ökológiai és ökonómiai adatok gyűjtésére. Az adatsorok kiértékelése alapján egyes növények kikerültek a programból, míg a kutatóintézetek ajánlásai alapján a programban termeszthető növénysor bővítésre került. A széles körű ismeretterjesztő tevékenység hatására kimutathatóan megnövekedett a tájegységben a mintagazdaságokban jól teljesítő növények vetésterülete.

A program számos további eredményt tudhat magának, így a vertikumépítés elősegítése érdekében helyi, térségi kis feldolgozóüzemek megvalósítását elősegítő gyakorlati útmutatók készültek savanyító, aszalványkészítő és mézfeldolgozó üzemek létesítésére. Kiskunfélegyháza kistérségében mintaértékkel megvalósult a vendégváró tanyák beszállítóprogramja. Elkészült a Kiskőrös és Kiskunhalas kistérségek háromnyelvű gasztronómiai útvonaltérképe. Megalakult a törteli gazdálkodók vendégváró egyesülete, amely napjainkban önálló projektek kidolgozására és megvalósítására képes.

Azt gondolom, ha a Duna-Tisza közi homokhátság problémájának átfogó megoldását keressük, akkor ezt a képet árnyaltan, a maga valóságában, a szereplők konkrét és pontos tevékenységének elemzésével tehetjük meg, ezért szerettem volna egy olyan pozitív példát, a megyei agrárkamara törekvését bemutatni, amit - s ebben talán egyetérthetünk mindannyian - támogatásra méltónak ítélhetünk mind országos szakmai körökben, mind a politikai döntéshozatal szintjén is; Kiss Péter kancelláriaminiszter egyik előterjesztésében több pozitív megjegyzés is vonatkozik erre a tevékenységre. Ha ezt így értékeljük, akkor ezt pozitív, követendő dolognak kell tartanunk.

A mezőgazdaság problémáinak, a válság kezelésének megoldásában arra szeretném biztatni a kormányzatot, hogy a pozitív példákat felkarolva, a politikai szereplők együttes akaratának figyelembevételével - említettem, hogy az MSZP, az MDF és a Fidesz részéről egységes fellépés van ebben az ügyben - próbáljanak megfelelő módon partnerek lenni ebben az ügyben, és a nagyon elszomorodott, elkeseredett embereket a kormányzat tevékenységével meggyőzni arról, hogy mégis van lehetőség, van jövő. Hiszen az emberek úgy vélekednek, hogy a kormányzat az elmúlt időszakban ellehetetlenítette a családi gazdaságokat, annak ellenére, hogy a támogatások növelését ígérte; szétverte a falugazdász-hálózatot, helyette egy bürokratikusabb és drágán működő rendszert hozott létre. Az emberek úgy látják, úgy érzik, hogy igazságtalan támogatási rendszert alakított ki a kormány, úgy látják az emberek, hogy folyamatosan csökkentették a különböző ágazatok támogatását. Ma már elhangzott, de az én választókörzetemben a baromfiágazat és a sertéstenyésztők problémái mindennapos komoly ügyek. Úgy tűnik a jelenlegi információk alapján, hogy ez az elkeseredettség várhatóan valamiféle demonstrációban fog majd megjelenni. Bízom benne, hogy az Országgyűlés döntéshozói, mi leszünk kellően bölcsek ahhoz, hogy az emberek boldogulását szolgáló intézkedéseket hozzunk.

Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. (Taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu