JUHÁSZ FERENC honvédelmi miniszter: Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Az elmúlt héten viszonylag szűk körben volt lehetőségünk megvitatni ezt a kérdést, hiszen a Ház nagyobbik része, mindenekelőtt ellenzéki képviselőtársaim nem voltak kíváncsiak arra, hogy a kormány milyen érveket sorakoztat fel az iraki rendezés tárgyában tett határozati javaslata elfogadása érdekében.

Úgy gondolom, nyilvánvalóvá kell tenni itt is, most is, ismételten és sokadszor, hogy a kormány javaslata mindenekelőtt az Irakban teljesített katonai szolgálatunk befejezéséről szólt, csak azzal a különbséggel, hogy a mostani időpontot meg kívántuk változtatni 90 nappal. Az 500 naphoz képest, tisztelt képviselőtársaim, 90 nap nem hosszú idő. De az 500 naphoz képest a 90 nap annyi, hogy ha nem hosszabbítjuk meg a mandátumot, elveszítjük azt az esélyt és lehetőséget, hogy részesei lehessünk annak a sikernek, amit közösen érnek el azok, akik megérik Irakban az iraki választást.

Tisztelt Képviselőtársaim! Másfél évvel ezelőtt azért mentünk, azért vállaltuk, és a parlamenti vita is arról szólt, hogy egy diktátor helyett végre-valahára az iraki nép szabadon választott kormánya rendelkezhessen Irak sorsa fölött.

(19.10)

Azért küldtünk katonákat, hogy ezt a folyamatot segítse; azért küldtünk katonákat, mert szolidaritást kívántunk vállalni azokkal, akik ebben a misszióban részt vettek; és azért küldtünk katonákat, mert értékrendünknek felel meg az, hogy a világ bármely pontján, ha szükség van békefenntartókra, -teremtőkre, akkor mi abban részt veszünk, vagy közvetlenül katonai jelenléttel, vagy egyéb erkölcsi támogatással.

Tisztelt Képviselőtársaim! Most tisztességükre, felelősségérzetükre, arra szeretnék apellálni, amit általában államférfiúi képességnek neveznek. Szeretném előhívni emlékezetükből azt, ami a nemzetközi elkötelezettségekre vonatkozik, szeretném, ha önök is emlékeznének arra az igényre, vágyra, óhajra, amely a NATO, illetve az európai uniós csatlakozásunk tárgyában megfogalmazódott. Szeretném, ha emlékeznének velünk közösen arra, hogy hogyan szurkoltunk és hogyan kértük, vágytuk, hogy jöjjenek segíteni a délszláv válság idején, és most önöknek tudniuk kell, hogy mások ugyanúgy szurkolnak, vágyják, áhítják, hogy mi magunk maradjunk. Maradjunk egy olyan közösségben, amelynek 17 NATO-tagállam a részese. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem arról van szó, hogy van Európa közepén egy kis ország, aki egymaga vállal túlontúl felelősséget, hanem arról van szó, hogy a NATO-tagállamok nagy többsége részt vesz ebben a katonai akcióban. 130 ezer emberből adunk 300-at, de ez a 300 nemcsak katonai jelenlétével jelent valamit, hanem az értékválasztással, azzal, amit önök is talán nagyon fontosnak tartanak, azzal, ami üzenet a világnak, azzal, ami arról szól, hogy mi közösséget vállalunk abban a misszióban, melynek a nemzetközi legitimitása és felhatalmazása megvan.

Tisztelt Képviselőtársaim! Önökkel együtt értelmeztük az ENSZ BT határozatát. Önökkel együtt betűztük azt, hogy mi lehet a feladatunk ebben a misszióban. Önökkel együtt olvastuk az iraki kormány kérését. Önökkel együtt hallottuk, mert hallhattuk a koalíciós partnereink kérését. Nem tehetjük meg, nem engedhetjük meg magunknak, hogy az utolsó pillanatban lépünk vissza! Tisztelt Képviselőtársaim! Orbán Viktor úr, aki most itt sajnos nincs jelen, azt nyilatkozta az imént, hogy jobbfajta népség kell hogy legyünk, bizonyítanunk kell, hogy mi jobbfajta népség vagyunk. (Zaj.) Hát, képviselőtársaim, bizonyítsuk közösen! Bizonyítsuk közösen, hogy jobbfajták vagyunk annál, semmint megfutamodunk! Bizonyítsuk, hogy jobbfajták vagyunk annál, semmint fityiszt mutatva másoknak úgy csinálunk, mint ha a világ dolgai nem érdekelnének bennünket!

Tisztelt Képviselőtársaim! Van felelősségünk. Önök, akik a „
jobbfajta népségö kifejezésre vágynak, most nem figyelnek, de tudniuk kell, hogy döntésünknek súlyos következményei lesznek. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Önöknek tudniuk kell, hogy azok, akik bennünket figyelnek, nem veszik jó néven, ha egyoldalúan hagyunk ott egy missziót.

Önöknek tudniuk kell, amit George Bruce, a brit alsóház egyik prominense mondott, hogy ennek évekig tartó külpolitikai következménye lesz.

Ha államférfiúként gondolkodnak, akkor ezeket figyelembe veszik, és a mostani előterjesztésre igennel szavaznak. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu