KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A MÁÉRT-vitából is meg a mai megszólalásokból is levonható a következtetés, hogy valóban egy rossz kérdésfeltevéssel állunk szemben, egy végiggondolatlan, felelőtlen kérdésről kell az embereknek december 15-én dönteniük. A vita pedig arról folyik, hogy erre a rossz kérdésre adjunk esetleg egy rossz választ, mert én az “igenö választ rossz válasznak tartom, s anélkül adjuk ráadásul az igen választ, hogy tudnánk, utána viszont milyen választ adunk, ha tényleg igen lesz a végeredmény. Mert, tisztelt képviselőtársaim, végigülve a MÁÉRT vitáját mondhatom, nincs egyetértés abban, mit is jelent valójában az igen válasz, miről is beszélünk.

Elhangzott itt már, hogy van, aki azt mondja, útlevelet kell adni, erről szól a kérdésre adott igen válasz. Node, tisztelt képviselőtársaim, először is a magyar állampolgárság egy útlevelet jelent? Egy utazási okmányt? Végiggondoltuk, hogy mi is az állampolgárság tartalma, hogy az az állam területén élő emberek jogait és kötelezettségeit tartalmazza? Hogy tudjuk ezt megtenni, a határainkon kívülre milyen jogokat tudunk adni, és milyen kötelezettségeket tudunk megfogalmazni? Nem véletlen, hogy a nemzet és a politikai nemzet fogalma eltér egymástól; az ezért van, ahogy a miniszterelnök úr ezt más szavakkal megfogalmazta.

Márpedig ha nem tudjuk, hogy az igen válaszra mi a válaszunk, akkor hogy tudunk arról beszélni, hogy ennek vajon mik a következményei? Van, aki azt mondja, hogy az égvilágon semmi, nem kerül semmibe, adunk egy útlevelet, aztán lehet vele utazgatni. Én nem gondolom, hogy ez így lenne, mert ha valakinek állampolgárságot adtunk, amihez mellesleg járul egy utazási okmány is, akkor ebben az esetben milyen alapon tagadnánk meg tőle, ha valóban Magyarországon akar élni. Nem tehetjük.

(13.40)

Én nem is gondolom egyébként, hogy az egy szerencsés üzenet lenne, hogy most meg majd állampolgárságból létezik kétféle Magyarországon, egy a miénk - minden joggal meg persze kötelezettséggel -, és egy azoké, hát az egy ilyen kis másodrendűbb, azzal meg majd utazni lehet. Nem hiszem, hogy ilyet egyáltalán a törvényeinkbe tudunk iktatni, vagyis még mindig nem tudjuk, hogy az igen szavazatra valójában mi a megfelelő válasz.

És akkor azt sem tudjuk természetesen, hogy mik ennek a költségvonzatai. Azt állítani, hogy nincsenek, az teljesen lehetetlen persze. Hogy mikor mekkora, azt sem tudjuk megmondani, mert ahhoz meg azt kellene tudni, hogy vajon ez felgyorsítja-e a letelepedést Magyarországon egyébként, ami egyúttal azt jelenti, hogy felgyorsítja a szülőföld elhagyását; ezt mellesleg senki nem akarja, sem a határainkon belüliek, sem a határon túliak, sem azok politikai szervezetei, akiknek, megjegyzem, az igen álláspontját megértem: etnikai alapon szerveződött politikai szervezetekről van szó, természetes módon mondanak igent.

De kényszeríthetjük-e a magyar állampolgárokat arra, hogy egy kérdésben, aminek nem ismerik a következményeit, felelős döntést hozzanak, aminek aztán valamilyen ma még nem ismert következményei lesznek? Hát én azt gondolom, hogy nem. Ezért mondjuk azt, hogy nemmel kell szavazni, mert a nem szavazat valójában fenntartja a jelenlegi állapotot, és lehetővé teszi a mindenki számára megfelelő megoldások keresését, abban a keretben, ahol többet tudunk tenni a szülőföldön való maradás, a szülőföldön történő érvényesülés érdekében.

Tisztelt Képviselőtársaim! A XXI. században élünk. Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz. Ez más, mint ami eddig volt. Most, a XXI. században egy XX. században keletkezett, a lelkünkbe égetett problémára, Trianonra elkezdtünk keresni egy XX. századi választ. Nem jó! Miért nem arról beszéltünk és vitatkoztunk, hogy mit jelent az EU-csatlakozásunk a határon túliaknak, hogyan tudunk ebből az ő számukra is profitálni, hogyan tudjuk ennek minél több előnyét a számukra megszerezni; hogyan tudjuk elősegíteni, hogy előbb-utóbb ők is az Európai Unió polgárai is legyenek; mit tudunk tenni annak érdekében, hogy már most, amíg ez a lehetőség nem adott számukra, lehetővé tegyük a boldogulásukat, lehetővé tegyük az erőteljesebb gazdasági fejlődést számukra? Ez a valódi kérdés (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), nem pedig a XX. századi álkérdés.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu