DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tatai-Tóth András képviselő úrhoz kapcsolódóan magam is szeretnék megemlékezni azokról a módosító indítványokról, amelyek a költségvetési vita során sokat - és azt kell mondjam: részben joggal - bírált költségvetési megoldásoknak a módosítására irányulnak.

Ezek között első helyen szerepel az a bizonyos osztott normatíva, tehát hogy egy alapnormatívát minden közoktatási intézmény megkapna, az afölötti részt pedig csak bizonyos feltételek esetén. Ennek az osztott normatívának legalábbis a januártól való megszüntetése... - januártól egész évre a két normatíva összevontan jár, és az elképzelések szerint szeptembertől egy többletnormatíva is járna, amelyet már valóban feltételekhez lehetne kötni.

Hasonlóképpen szól Tatai-Tóth képviselő úr a művészetoktatás kérdéséről - ezt már több ízben elmondtuk a mai vitában is. Azt gondolom, hogy felesleges több szót vesztegetni rá. Magunk is egyetértettünk azzal a bírálattal - mi már előbb egyetértettünk vele, mint most az ellenzéki képviselőtársaim, akik kormánypárti korukban alapvetően támogatták és gyakorolták ezt a dolgot -, hogy nem helyes szaktörvények szakmai előírásait, amelyeknek nincs közük a költségvetési törvényhez, a költségvetési törvény mellékleteként, mintegy a szakmai-politikai vitát megkerülve módosítani, ezért javaslatot tettünk arra, hogy ezek a részek kerüljenek ki, és egy megfelelő szakmai vita után, a következő félévben, a közoktatási törvény módosításaként tárgyaljuk őket.

Helyesnek tartottuk, hogy a pedagógusok óraterhelésére vonatkozó tervezett szabályozást módosítsuk úgy, hogy ez a pedagógusok számára a jelenlegihez képest többletterheket ne jelenthessen.

Szólnék azonban néhány szót, tisztelt képviselőtársaim, a felsőoktatás és mindenekelőtt a tudomány kérdéséről, azokról, amelyek megítélésünk szerint nem, vagy nem megfelelőképpen voltak érintve az eredetileg benyújtott költségvetésben. Ami a felsőoktatást, illetőleg a tudományt illeti, benyújtottunk egy módosító indítványt, amely az egyetemek, főiskolák bérbeadásból származó jövedelmének 50 százalékos elvonását semmisítette volna meg. Azt mondtuk, hogy ezek a bevételek maradjanak az egyetemeknél, főiskoláknál, és fordíthassák őket az ott folyó munka feltételeinek javítására.

Hasonlóképpen kezdeményeztük azt, hogy a kincstári vagyon után járó 5 százalékos részesedés, amelyet általában véve a költségvetési törvény tervezete 15 százalékra kívánt felemelni, de amely alól mentesítette a felsőoktatási intézményeket és a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézeteit, ez a mentesség terjedjen ki minden költségvetési formában gazdálkodó kutatóintézetre, ugyanazokkal a feltételekkel, mint a felsőoktatási intézményekre és az Akadémia kutatóintézeteire. Úgy véltük, nincs ok arra, hogy ezeket a nem az Akadémiához tartozó, de ugyancsak költségvetésből gazdálkodó intézményeket más elbírálásban részesítsük.

Ami a legfájóbb pont volt, tisztelt képviselőtársaim, a tudomány szempontjából, hogy miközben úgy tűnik, hogy az Innovációs Alapról szóló törvénnyel az alkalmazott kutatás, a fejlesztés, az innováció kérdésének financiális oldalát sikerült megfelelőképpen elrendezni, oly módon, hogy más országokból is csodájára járnak ennek az intézménynek, szeretném jelezni, hogy az Innovációs Alapról, illetőleg az annak forrásait képező innovációs járulékról ellenzéki képviselőtársaim szájából az utóbbi napokban nem sok jó szót hallhattunk. Mégis az a helyzet, hogy úgy tűnik, ez az alap alkalmat és lehetőséget ad arra a magyar gazdaságnak, hogy olyan, az innovációban érdekelt vállalkozásokat támogasson, amelyek ezt az innovációt megvalósítják.

Tehát miközben úgy tűnik, hogy az alkalmazott kutatás, a fejlesztés el van rendezve ezzel a törvényjavaslattal, aközben az alapkutatást elsősorban is támogatni hivatott Országos Tudományos Kutatási Alapprogramot, amelyet 2004-re 6,7 milliárddal tervezett a költségvetés, mindjárt érintette az év eleji 1 milliárdos zárolás, és jövőre 5,7 milliárd lett volna az alap.

Azt javasoltam egy módosító indítványban, hogy ezt az 5,7 milliárdot növeljük meg jelentős mértékben, 1,4 milliárd forinttal, és ez legyen az Országos Tudományos Kutatási Alapprogram jövő évi költségvetési támogatása, tekintettel arra, hogy ismeretes módon az alap nem éves, hanem éveken átnyúló projekteket finanszíroz. Márpedig ha a jelenlegi állapotában marad, az azt jelentette volna, hogy csak a korábbi években már elindított kutatások finanszírozását lehetett volna ebből az alapból megoldani, új programok indítására gyakorlatilag alig maradt volna fedezet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én eredetileg ezeket a módosító indítványokat szerettem volna az önök figyelmébe ajánlani. Képviselőtársam és egykori polgármesterként exkollégám, Nagy Gábor Tamás felszólalása nyomán azonban nem állom meg, hogy azt ne mondjam, hogy ami a fővárosban élők jogait illeti, ezek védelmét a fővárosban élők aligha várhatják elsősorban is a Fidesztől.

(15.30)

Nem volt az még olyan régen, tisztelt képviselőtársaim, amikor önök álltak az ország kormányrúdja mellett, és amikor a fővárosiak megtapasztalhatták azt, hogy az ő jogaikat, jelesül azokat a jogaikat, hogy szabadon választhatják meg vezetőiket, miképpen torolta meg a költségvetéssel és más intézkedésekkel a magát polgárinak nevező kormány. (Domokos László: Te beszélsz?) Majd négyszemközt, képviselő úr, tartok egy kis felkészítést önnek, hogy ha netán Békés megyéből nem látszott volna, hogy az önök által megválasztott kormány mit művelt a fővárossal az előző ciklusban, akkor korrepetálom önt nagyon szívesen. (Dr. Kosztolányi Dénes: Mi lesz a Margit híddal? - Az elnök csenget.)

Még egyszer kénytelen vagyok azonban elmondani azt, tisztelt képviselőtársaim, amit szintén Nagy Gábor Tamás képviselő úr említett, hogy tudniillik azokkal a választási ígéretekkel, amelyek elhangzottak 2002-ben, nem önöknek tartozunk elszámolni. Mi ezekkel 2006-ban a választópolgároknak el fogunk számolni. A választópolgárok is pontosan tudják, hogy nem volt még a történelemben kormány, amelyik minden választási ígéretét be tudta volna tartani, de szerintem azt is pontosan tudják, hogy a rendszerváltás óta nem volt Magyarországnak olyan kormánya, amely ilyen nagy arányban váltotta volna be a választási ígéreteit, mint az éppen hivatalban lévő szociáldemokrata-szabad demokrata kormány. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

Önöknek, tisztelt képviselőtársaim, azzal kell elszámolni a választópolgároknak, hogy mindazokat az indítványokat, amelyeket most ellenzékből tesznek, ha önök kormányra kerülnének, hogyan tudnák megvalósítani. Önök következetesen egy angolna ügyességével siklanak ki azok elől a kérdések alól, hogy vajon adót kívánnak emelni, vajon az adósságunkat kívánják tovább növelni, vagy más fontos céloktól kívánják elvonni azokat a pénzeket, amelyeket arra kívánnak fordítani, mint amit itt kétezer-valahányszáz módosító indítványban elénk tártak. Ezzel, tisztelt képviselőtársaim, önöknek kellene elszámolniuk, de önök ezt nem teszik. Önök minden alkalommal a mi választási ígéreteinket nyújtják be módosító indítványként. Köszönjük szépen, nekünk erre nincs szükségünk, mi ezeket be fogjuk nyújtani, vagy ha nem tudjuk őket betartani, akkor el fogunk velük számolni.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Forrás: parlament.hu