KUNCZE GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Való igaz, az általános vitán túl vagyunk, a frakciók első körben beadták módosító javaslataikat, és most arról vitatkozunk, hogy mi is történjen ezekkel a módosító javaslatokkal, melyek azok, amelyek végül támogatást nyerhetnek, melyek azok, amelyek a szavazások során kiesnek, és melyek persze azok az irányok, ahol adott esetben még érdemes csatlakozó módosító indítványokat benyújtani, annak érdekében, hogy egy-egy terület támogatását javítani lehessen. Mert természetesen nincs olyan költségvetés, ami ne lenne javítható, nincs olyan tételsora a költségvetésnek, amivel ne lehetne valamit kezdeni, amin ne lenne érdemes elgondolkodni. Természetesen a frakciónk, amikor a költségvetést megvitatta, megnézte, szintén azon gondolkodott, hogy melyek azok a területek, ahol javítani szeretnénk. A későbbiekben majd ezek közül kiemelek néhányat, de én is egy általános megjegyzéssorral szeretném kezdeni.

Arról van szó, tisztelt képviselőtársaim, hogy a költségvetés lehetőségei egész egyszerűen nem végtelenek. Nem végtelenek azért, mert egyrészt természetesen nagyon sok az igény, ezeket az igényeket nem lehet mindig kielégíteni; másrészt persze, ami a bevételeket illeti, nem nagyon szeretünk túl sok adót fizetni, ezért aztán ott is korlátosak a lehetőségek, ráadásul szerintünk az adóterheket csökkenteni kell; harmadrészt meg meglehetősen sok a determináció a költségvetésben, egész egyszerűen meghatározott, hogy mit mire kell költenünk, milyen arányokban osztjuk fel a költségvetést, ezen nagyon nehéz változtatni. Megjegyzem, azért nehéz változtatni, mert a politika képtelen egyezségre jutni egy-egy nagy terület jövőbeni szabályozását illetően, amire pedig azért lenne szükség, mert ezeken a nagy területeken minden változtatás keresztülnyúlik kormányzati ciklusokon, annak a hatásai adott esetben 10-15 éves kitekintésűek, és ilyen körülmények között bizony meg kellene egyeznie kormánypártoknak és ellenzéki pártoknak bizonyos alapkérdéseket illetően a követendő irányvonalról.

Ez soha nem történik meg, ezért van az, hogy négyéves ciklusokban irányítjuk az országot, aminek meg az a következménye, hogy a különböző rendszerek változatlanok maradnak, változatlan szerkezetben egyre nehezebben finanszírozzuk őket - lásd, mondjuk, egészségügy, lásd önkormányzati rendszer vagy akár a közigazgatás egésze -, és ilyen körülmények között valóban egyre nehezebb a különböző területeken a helyzet. Aztán ráadásul ez most már odáig fajul, hogy a minél rosszabb, annál jobb elvet követve például az egyik ellenzéki párt, a Fidesz, olyan népszavazási kezdeményezést támogat, ami az úgynevezett kórház-privatizációt illeti, ami végérvényesen hosszú távra is bebetonozza a jelenlegi magyar egészségügy helyzetét, és lehetetlenné teszi ott bármilyen változtatás végrehajtását; lehetetlenné teszi ezért az egészségügyben a kibontakozást, egy olyan helyzetben, amikor egyébként olyan szituációk alakulnak ki, ami már nem jó a betegnek, és nem jó az egészségügyben dolgozóknak sem.

Ezt azért tartom fontosnak elmondani éppen a költségvetés kapcsán, mert ha nem engedünk be forrásokat a magyar egészségügybe, akkor az lesz, ami most van, azon vitatkozunk, hogy hová lehet még tenni egy-kétszázmillió forintot, meg persze arról, hogy és honnan lehetne elvenni ezeket az összegeket, és mindennek a következményeként a magyar egészségügy meg marad olyan helyzetben, amilyenben van.

A másik dolog, amit érdemes megjegyezni, hogy természetesen a költségvetés bizonyos prioritásokat felállított, és ha valahová ennek következményeként többet költünk, akkor persze más területekre meg ennek megfelelően valamelyest kevesebb jut. És itt most a költségvetés esetében kiemelendőnek tartom az infrastruktúra-fejlesztéseket, kiemelendőnek tartom a foglalkoztatás ösztönzését, és kiemelendőnek tartom azokat a törekvéseket, amelyek arra tesznek kísérletet, hogy az egyébként örvendetesen megindult gazdasági növekedés tartós, hosszú távú és lehetőség szerint fenntartható pályán maradjon.

Vannak determinációk, ahogy említettem, ilyen determinációnak tekintjük a konvergenciaprogramot. Arról van szó, hogy 2010-ig szeretnénk csatlakozni az euróövezethez, és ennek megfelelően bizonyos kritériumoknak eleget kell tennünk a gazdálkodásunk, illetve a költségvetési gazdálkodásunk során, és ebből következik számunkra egy nagyon fontos követelmény: a költségvetés hiányának rendszeres csökkentése azért, hogy a megadott időszakra a megadott mérték alá tudjuk vinni, és ez, valljuk meg, egy meglehetősen jelentős terhet jelent, aminek aztán majd az euróhoz csatlakozás kapcsán megjönnek az előnyei is, de ez is szűkíti a mozgásteret, és egyfajta determinációként értékelendő.

És való igaz, hogy a bevételeket sem lehet korlátlanul növelni, egész egyszerűen azért, mert éppen ellenkezőleg, a bevételi oldalon az adók csökkentésére van szükség, mert ez is hozzájárulhat a gazdaság erősödéséhez, teljesítményének növeléséhez, míg a másik oldalon a magasabb adók viszont megfojtják a gazdaságot, lehetetlenné teszik annak egészséges fejlődését, és ennek meg persze az a következménye, hogy már középtávon is elveszítjük a kibontakozás, a felzárkózás lehetőségét. Ezért mondjuk mi, szabad demokraták, hogy a gazdaságnak kell prioritást kapnia, mert csak a jól működő, hosszú távon is növekedést produkáló gazdaság képes megtermelni azokat a többleteket, amelyek felhasználásával a különböző területeken jobb helyzetet lehet teremteni. Ez fordítva nem megy.

Ha megint a költségvetésről beszélünk, még mindig az általánosságnál maradva, az nem megy, tisztelt képviselőtársaim, hogy egyszerre követelni minden területre több kiadást, és egyébként pedig követelni az adók jelentős csökkentését - ellenzékből persze, merthogy amikor kormányon volt például a Fidesz, akkor ennek éppen az ellenkezőjét csinálta.

Ugyan nem az adótörvények vitájánál vagyunk, de Varga Mihály képviselőtársam felszólalására mégiscsak reagálnom kell. Azt mondta, hogy új adónemként jelenik meg a vállalkozók járuléka. Igen, a vállalkozókkal való tárgyalásokon rendre felmerült, hogy szeretnének, abban az esetben, ha nem működik a vállalkozás, kiesnek, munkanélküli-segélyt kapni, mert valamiből élniük kell, és ennek megfelelően hajlandóak járulékot fizetni, vagyis ez éppen az egyéni kisvállalkozások kérésére került bevezetésre.

(9.20)

Varga Mihály nem akar segíteni ilyen módon a vállalkozóknak, lelke rajta.

Említette a telefonadót, ami jelentős terheket ró a vállalkozásokra. Tisztelt Képviselőtársaim! Az idei szabályozás azt jelenti, hogy abban az esetben, ha a vállalkozás telefonhasználatának egy részét magáncélú használatnak tekintjük, akkor azon szabályok szerint, amelyeket kialakítottunk, ezt egyúttal jövedelemnek is kell tekinteni. Ha pedig jövedelemnek tekintjük, az után adó- és járulékterheket kell fizetni. Ezt azért is lehet mondani, mert ilyen irányú viták az APEH és a vállalkozások között megindultak.

Abban az esetben, ha a szabályozás így maradt volna, akkor a vállalkozóknak több mint 100 milliárdos teherrel kellett volna szembenézniük. Ezt nem akartuk, ezért változtattunk a szabályokon, és hoztunk be egy egyébként egyszerűbb, tisztább, átláthatóbb és lényegesen kevesebb adminisztrációs terhet igénylő szabályozást, ami ezt a veszélyt a vállalkozók feje fölül elvette. Egyébként pedig gondoljuk csak végig, hogy is megy a mobiltelefon esetében a vállalkozások költsége, és persze a magánköltség. Talán abban azért egyetérthetünk, hogy a vállalkozás költségei között a vállalkozási tevékenységi kör kapcsán felmerült költségeket lehetséges elszámolni.

Varga Mihály képviselőtársam megjegyzést tett, hogy valami kis adócsökkentések történtek azért, és utána az adóemelésekre helyezte a hangsúlyt. Akkor én hadd soroljam el, hogy például a személyi jövedelemadó középső kulcsa 26 százalékról 18 százalékra csökkent; ez egy átlagos jövedelmű család esetében havonta majdnem 5 ezer forintos többletjövedelmet jelent akkor is, ha egyébként a bére változatlan marad.

Hadd emlékeztessem önöket arra, hogy a Fidesz-kormány idején 40, 30 és 20 százalék volt a személyi jövedelemadó kulcsa. A jövő évtől kezdve a felső kulcs 38 százalék, az alsó 18, közötte meg nincsen kulcs. Én azt gondolom, pusztán ez is mutatja, hogy itt egy jelentős adócsökkentésről van szó, miközben egyébként a sávhatár is emelkedett, most a 18 és 38 százalék közötti váltás 1,5 millió forintos éves jövedelemnél történik meg.

Valóban csökken az egyösszegű hozzájárulás, további több mint ezer forinttal a jövő év novemberétől. Megjegyzem, ez az a járulékfajta, amelyet - önök ezt hajlamosak elfelejteni, ezért tényleg szeretem önöket erre emlékeztetni - két és félszeresére emeltek önök a kormányzásuk időszakában. A kormányprogramban az szerepel, hogy ez a járulékfajta a ciklus egészében megszűnik, ehhez jelentős lépés a jövő évi csökkentés.

Említésre került valóban az iparűzési adó esetében, hogy az 50 százalékos mértéke a nyereségadó alapjával szemben jövőre leírható, ezt a vállalkozások nagyon jó néven veszik. Mint ahogy azt is, hogy különböző, olyan kedvezmények lépnek be a jövő évi szabályozórendszerbe, illetve olyan kedvezmények erősítése történik, amelyek arra ösztönzik a vállalkozásokat, hogy forgassák vissza a jövedelmeiket, a nyereségüket a vállalkozásukba, ruházzanak be, ez nekik is érdekük, hiszen magasabb színvonalú termék-szolgáltatás előállításra lesznek képesek; természetesen a magyar gazdaságnak is érdeke, hiszen ezen keresztül növeli annak hatékonyságát. Ezért aztán jelentős mértékben változnak a különböző küszöbértékek, mind a foglalkoztatási kritériumhoz, mind pedig a beruházott értékhez viszonyítva. Ez is egy adócsökkentés azok számára, akik valóban fejleszteni akarnak, és beruházni szeretnének.

Különböző olyan lépések is történnek, amelyek a foglalkoztatást erősítik, illetve arra ösztönzik a vállalkozásokat, hogy ebbe az irányba lépjenek előre. Ilyenek részben a beruházási kedvezmények, amelyeket foglalkoztatáshoz is kötnek, de ilyen például az is, hogy bizonyos esetekben, ott, ahol a kormány ösztönözni akarja a foglalkoztatást a gyedről, gyesről visszatérők esetében, a pályakezdő fiatalok esetében, illetve a munkaerőpiacról kieső 50 év fölöttiek esetében, olyan ösztönzéseket alkalmaz a szabályozás, ami elősegíti a visszavezetésüket a munkaerőpiacra. Ez is egyfajta járulék- és tehercsökkenés. Számos egyéb esetet is fel lehet sorolni ezzel kapcsolatban.

Most Varga Mihály képviselőtársamtól hallottuk az egyik oldalon, hogy csökkenteni kellene az adókat, a másik oldalon pedig, hogy növelni kellene a kiadásokat. És beszélt valamifajta Fidesz-csomagról, ami arról szól, hogy bizonyos területeken támogatni kellene, bizonyos területekről meg nyugodtan el lehet venni. Miután a részletek ismertetésétől eltekintett, ezért engedjék meg nekem, hogy én most ezt megtegyem annak alátámasztására, hogy egy dolog a szöveg, és más dolog a szöveget alátámasztani szándékozó cselekvés, ami azonban természetesen a szöveggel semmilyen módon köszönő viszonyban sincsen.

Én azt akarom most megvilágítani, hogy a Fidesz csak beszél, beszél, beszél, és egyébként pedig képtelen egy koherens, egységes javaslatcsomagot összeállítani. Merthogy, tisztelt képviselőtársaim, a költségvetésbe be van állítva egy 3,5 milliárd forintos összeg a Magyar Televízió Közalapítvány támogatására. Önök szemmel láthatóan nem értenek egyet azzal, hogy a Magyar Televíziót támogassa a költségvetés - lelkük rajta, talán keveset szerepelt Orbán Viktor a híradóban, vagy nem tudom, mi lehet itt a probléma -, de erre beadtak módosító indítványokat, és ezt az összeget át akarják csoportosítani valahová.

Nem tudom, hogy önök tisztában vannak-e vele, de erre a 3,5 milliárd forintra 97,8 milliárd forintnyi módosító indítványt adtak be, vagyis 3000 százalékkal akarják szétosztani ezt a 3,5 milliárd forintos összeget. A gazdálkodó szervezetek által befizetett termékdíj-visszaigénylés kifizetésére 3 milliárd van beállítva a költségvetésben, ez (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Idő, elnök úr! - 15 perc! - Olvasni tudni kell!) egyébként egyfajta adócsökkentés a vállalkozások számára... (A szónok mikrofonját kikapcsolják.)

Forrás: parlament.hu