DR. KELEMEN ANDRÁS (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Ma hallottuk a miniszterelnöktől: magyarnak lenni jó. Továbbmegyek: töröknek lenni is jó. Mégis egyszer Nagy Szulejmán szultán azt álmodta, hogy az általa hatalmasra növelt Oszmán Birodalom véget ér. Felébredve azon töprengett, hogy vajon az oszmán dinasztia uralmának talán már megindult hanyatlását vissza tudná-e fordítani. Ugyan mikor, mi okból omlik össze egy birodalom? - kérdezte magától. Mivel fontos kérdéseivel általában tejtestvéréhez, a híres tudós Jahja efendihez szokott fordulni, most is tőle várt feleletet, és írt neki egy levelet: te, aki az isteni titkok ismerője vagy, kérlek szépen, világosíts fel arról, hogy mi az oszmán dinasztia jövője, mi lehet az oka egy ország összeomlásának. Jahja efendi rövid válasza így szólt: hát, a közömbösség, szultánom.

A válaszlevelet a Topkapi szerájban a szultán tanácstalanul nézegette. Igazán nem várt volna ilyen rövid és semmitmondó választ. Csak nincs ebben a válaszlevélben valami olyan, amit én nem vagyok képes felfogni? - gondolta magában. Aztán Jahja efendi kolostorába sietett. Bátyámuram, adjál választ levelemre, ne várakoztass, vedd komolyan kérésemet! - szólt hozzá szemrehányóan. Szultánom! Lehet-e félvállról venni felséges kérésed? Kérdésed felett igazán komolyan elgondolkoztam, és a véleményem is őszintén előterjesztettem. - állította Jahja efendi. Rendben van, ámde a válaszodból semmit sem értettem. Egyszerűen csak azt nyilatkoztad, hogy a közömbösség. Ebből azt veszem ki, mintha csak azt mondtad volna, hogy én ne avatkozzam ilyen ügyekbe. - szólt a szultán.

Jahja efendi ekkor világos szavakkal így válaszolt: Szultánom, a pusztulás és a nemtörődömség is sorscsapásként bekövetkezik, ha egy országban igazságtalanság uralkodik el, ha a jogtalanság közismertté válik, és azok, akik erről tudomást szereznek, csak annyit mondanak rá, hogy mi közöm mindehhez; aztán ha nem a farkasok, hanem a pásztorok falják fel a juhokat, és ha azok, akik erről értesülnek, nem szólnak, hanem hallgatnak, sőt eltitkolják ezeket. Ha a szegények, a rászorulók, a nincstelenek jajgatása az égig ér, de a köveken kívül már senki sem hallja meg, akkor már jól látszik az ország pusztulása. Ezután az ország kincstára kiürül, a nép közt a tisztelet és a megbecsülés érzése megszűnik.

Amikor a szultán ezt meghallotta, előbb sírva fakadt, de hálát adott Allahnak, hogy erre előre figyelmeztetést kapott.

Tisztelt Ház! Ez a XVI. századi feljegyzés nem mondja el, hogyan döntött a szultán, hogy elkerülje az ország összeomlását; tudott-e élni e figyelmeztetéssel, vagy pedig kihirdette, hogy lendületben az ország, és ettől kezdve az adószedők immár a nép üdvére hivatkozva szedték a harácsot.

Felmerülhet önökben a kérdés, hogy miért példabeszédet mondtam kifejtés és vita helyett. Éppen azért, mert a rövidre szabott vita és Országgyűlésünkben a függetlenné vált képviselőkre feltett szájkosár nem teszi lehetővé, hogy méltóképpen kifejtsem mondandómat. Felszólalási lehetőségeink megvonása, az időkeretes vitákban számunkra biztosított töredékpercek különösen megdöbbentenék az Európai Parlament képviselőit, akik függetlenekként egyenlő lehetőségekkel élnek, mint frakcióbeli társaik. Ugyanis ha van valami, amit alaposan kellene megvitatni e Házban, úgy bizonnyal a nemzetpolitika, ha nem is valamiféle új nemzetpolitika ilyen kérdés.

(15.40)

A mai vitaszándék őszinteségét kérdésessé teszi azonban a rendkívül rövid vitakeret és az a tény, hogy a kormánypártok felfogásával tulajdonképpen itt és most a vezérszónoklatok kapcsán tudtunk igazán megismerkedni. És én úgy érzem, hogy nem nemzetpolitikáról volt szó, hanem a népszavazási kormánykampányból hallottunk elemeket, eltekintve az SZDSZ általános iskolásoknak szánt elemi közgazdaságtani fejtegetésétől.

Pedig tudvalevő dolog, hogy a nemzeti minimumnak nevezett értékrendszer és cselekvési terv kidolgozását mindig is szorgalmazta az az MDF, amelyből a politikai üldöztetés hatására Lakitelek Munkacsoport lett, most pedig parlamenti csoporttá alakult Nemzeti Fórum néven. A Nemzeti Fórum, vagyis azon képviselők nevében, akiket az Országgyűlés szocialista többsége jogtalanul megfosztott a többi képviselőtárssal azonos parlamenti részvétel lehetőségétől, valamint azon képviselők nevében, akik ez ellen, tiltakozásból csatlakoztak hozzánk, annak a véleménynek adok hangot, hogy az újra megfogalmazni kívánt, de tulajdonképpen folyamatosnak szánt nemzetpolitika céljának ajánljuk mindenekelőtt azt, hogy az európai fejlődésbe visszakapcsolódott Magyarországnak törekednie kell a többszörös szétszakítottság csökkentésére, megállítani a magyar népesség testi-lelki leromlását, és felszabadítani a bennünk rejlő alkotóerőket.

Egy ilyen nemzetpolitika fő pillérei számunkra a következők. 1. A népességfogyásunk megállítása a társadalom ép szövetének helyreállításával. 2. A nemzetfenntartó középrétegek erősítése. 3. Összehangolt szegénységellenes és nem szegénységpárti politika. Ez a két pont egyúttal a munkahelyek teremtésének a lehetőségével és felhasználásával jár. 4. Abból kiindulva, hogy az ember értéktermelő, értékteremtő és értékes lény, és nem teher az állam nyakán, ahogy a mostani tárcaszámításokból néha kitűnik, nemzetmegtartó és szórványápoló tevékenységre van szükség, függetlenül a politikai határoktól és viszonyoktól. Ebbe beletartozik az autonómia mint célkitűzés a szülőföldön maradásra.

Mindez milyen eszközökkel? Sorolom:

A magyar vidék lakosságmegtartó erejének fokozása. Egyetértek Csizmár miniszter úrral, amikor azt mondja, hogy ne kelljen munkáért elvándorolni. De akkor ne legyenek olyan szakértői vélemények és olyan hivatkozások, amelyek azt kifogásolják, hogy a magyar munkaerő nem elég mozgékony.

A magyar állampolgárság megadása a hovatartozás szabad megvallása alapján. Úgy érzem, ez alapvető szempont.

A bevándorlási folyamat tervezése és kézbentartása.

A magyarországi hivatali szervek szemléletváltoztatása egyes hazai társadalmi csoportokkal, valamint külhoni nemzettagjainkkal kapcsolatban, és kölcsönös előnyökre törekvő távlati szomszédsági és közeltérségi politika.

Ötödször pedig annak a világözönnek a kezelése, amit globalizációnak szoktak nevezni - kezelni, mégpedig a nemzet érdekében; a nyitottnak nevezett, valójában szétszakadt társadalom öngyógyító képességének előhívása révén a család, a nemzet hagyományainak átadásával és egyben a devianciáknak, a társadalmi beilleszkedés zavarainak visszaszorításával; a népakarat határozott képviseletével a nem demokratikus hazai, szomszédsági és világerőkkel szemben, mint amilyen a gazdasági és a tömegtájékoztatási monopóliumoké, vagy amilyen akár a központosított bürokrácia. Szembeszállni azzal, hogy az állam felrúgja a társadalmi szerződést, vagyis azzal, hogy az állampolgárok adóforintjaikért cserébe ne kaphassák meg a közszolgáltatásokat; azzal, hogy az állam felrúgja a szolidaritást magyar és magyar között, feledve, hogy a társadalombiztosítás nemcsak biztosítási elven alapul, hanem a szolidaritás elvén is működik, különben milyen alapon fizet többet egy egészséges ember és kap többet egy beteg ember.

Ezzel szemben mit látunk, a kormány mit tesz? Miközben a magántulajdon mindenhatóságáról papolva kivonul az oktatásból, az egészségügyből, a kistelepülésekről, sőt a honvédelemből is, nem akar kivonulni Irakból. Kérdezem én, ezek közül melyik tényleg nemzeti érdek. Mi az, amit az állampolgár elvár adóztatásáért cserébe? Erre mindenki válaszoljon magának! (Taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu