GAÁL GYULA gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Azzal kezdeném a zárszót, amivel a miniszteri expozé is indult: szeretném megköszönni azoknak a képviselőknek, akik kezdeményezték a mai vitanapot és akik aktívan részt vettek ebben, hogy lehetőség nyílt az ország nyilvánossága előtt az infrastruktúrát övező, az infrastruktúrához kapcsolódó kérdések, politikák, szándékok megvitatására. Talán nem volt teljesen haszontalan a mai vita, ha akadtak olyan képviselők, illetve a hallgatóink között akadtak olyanok, akik elfogulatlanul próbálták az elhangzottak alapján megítélni a tényeket és a tényleges szándékokat.

A magam részéről a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium legfontosabb feladatának, ha tetszik, küldetésének azt tekintem, hogy a magyar gazdaság versenyképességét szolgáló tevékenységet végezzen. A versenyképességet több értelemben is értem. Versenyképesség a tekintetben, hogy minél több befektetést és tőkét vonzzon, és ezáltal munkahelyet teremtsen, és versenyképességet abban az értelemben, hogy a befektetett tőke milyen jövedelmet képes termelni, a megteremtett munkahelyek milyen jövedelemtermelő képességgel rendelkeznek. Mindezeknek a versenyképességi mutatóknak egyik nagyon fontos segítője, kiszolgálója az infrastruktúra, az infrastruktúra fejlesztésére fordított erőfeszítéseink hatékonysága.

Azt gondolom, hogy Magyarország szempontjából külön speciális jelentősége is van az infrastruktúrára történő odafigyelésnek, hiszen Magyarország olyan helyzetet foglal el az Európai Unión belül, ami arra rendelteti, ha okosan tud élni ezzel a lehetőséggel, hogy az Európai Unió egyik logisztikai központjaként jelentős növekedési potenciált használjon ki, teremtse meg a lehetőséget az Európába irányuló és onnan kilépő áru- és utasforgalom lebonyolítására, az ehhez kapcsolódó szolgáltatások nyújtására. Ahhoz, hogy ezt a lehetőséget ki tudjuk használni, komoly infrastrukturális fejlesztésekre van szükség, mindenekelőtt arra, hogy az ország átjárható legyen közúton, vasúton, és minden szempontból működőképes közlekedési infrastruktúrát tudjon biztosítani.

Nyilvánvaló, hogy ma már nem elég csak közútról, csak vasútról beszélni, nagyon fontos a kombinált szállítási módok alkalmazása, tehát a különböző közlekedési alágazatok összekapcsolódási lehetősége, nagyon fontos - idegen szóval - az intermodalitás, az ehhez kapcsolódó légi közlekedés, vízi közlekedés feltételeinek és ezek összekapcsolódási lehetőségeinek a megteremtése. S az is nyilvánvaló, hogy az infrastruktúra-fejlesztés nem egyszerűsíthető le csupán közlekedési infrastruktúrára, bár logikusan a mai vitanap végül is erre korlátozódott, hiszen mindent nem lehet egyszerre egy ilyen vita keretében megtárgyalni.

Ezért én is a közlekedési infrastruktúra kapcsán felvetődött ügyekre szeretnék kitérni a zárszóban.

(12.50)

Mindenekelőtt látszik az az aránykülönbség, hogy igen nagy mértékben foglalkoztak a hozzászólások a közúti közlekedés infrastruktúrájával, és lényegesen kisebb mértékben a vasúti infrastruktúrával, az egyebekről gyakorlatilag nem esett szó. Jelenti-e ez azt, hogy sokkal fontosabb számunkra a közúti közlekedés, mint a vasúti? Nyilvánvalóan nem. A kormányzat nem így gondolja, de biztos vagyok benne, hogy egyikünk sem így gondolja.

Ami miatt valóban a kormányzati kommunikációban is nagyobb hangsúllyal jelenik meg a vasúthoz képest a közúti közlekedéssel kapcsolatos elképzelések nyilvánosságra hozatala, az az, amit valamelyik vezérszónok említett, hogy Magyarországon a vasúti közlekedés részaránya mind az utasforgalomban, mind az áruszállításban még az öröklött előnyök, kapacitások miatt vagy sajátosságok miatt még mindig duplája, mint az Európai Unió átlagában ezt mondhatjuk. Tehát tulajdonképpen nincs meg az a nagy lemaradás a vasúti közlekedés terén, ami a közúton viszont kimutatható. Tehát ahol elsősorban fejleszteni kell, és utol kell kérni a versenytársainkat egyfelől, másrészt a kooperációs partnereinket, az Európai Unió többi államát, az a közúti közlekedés feltételeinek a biztosítása.

A közúti közlekedésen belül külön érdemes szólni a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztéséről, külön az egyéb úthálózat-fejlesztési, karbantartási tevékenységekről.

Először ezzel a másodikkal szeretném kezdeni. Többen is felvetették ellenzéki képviselő urak, Balsay képviselő úrra emlékszem, Ékes képviselő úrra emlékszem, hogy lényegesen több pénzt kellene fordítani a közúthálózat fenntartására, üzemeltetésére. Ékes képviselő úr egyenesen úgy fogalmazott, hogy gyalázatos, szégyenletes állapotú utak vannak. Természetesen sok mindenben igazak ezek a kritikák, nem hiszem, hogy bárki, bármilyen oldalon is ül ebben az országgyűlési teremben, ne tudna számos példát mondani arra, hogy milyen leromlott állapotban van a közúti közlekedési hálózat. Ugyanakkor, ahogy ezt éppen Kékes Ferenc képviselő úr emelte ki itt hozzászólásában, nem mondhatjuk azt, hogy csökkent volna a kormányzati odafigyelés pénzben mért nagyságrendje is erre a területre, hiszen az előző ciklusban és a mostani ciklusban nagyjából azonos összegeket költ az Országgyűlés, illetve a kormányzat az adófizetők pénzéből a közúthálózat fenntartására.

A probléma csupán az, valóban, hogy egy sok éve, mondhatnám, évtizedek óta halmozódó problémát ennyi pénzből nem lehet megoldani, és ha csak ennyi pénzt tudunk rá fordítani, akkor a fizikai infrastruktúra állapota valóban exponenciális ütemben kezd romlani, tehát egy idő után nem tehetjük meg, hogy érdemben nem módosítjuk az erre fordított eszközeink nagyságát. Ez azonban nem csak elhatározás kérdése, és ezt nagyon fontos hangsúlyoznom, hiszen - és ez volt egy kicsit bántó éle ennek a mai vitának -, sokan úgy állították be, mintha ez pusztán egy elhatározás kérdése lenne, mintha valamilyen erkölcsi deficittel rendelkezne a kormányzat akkor, amikor nem ad lényegesen több pénzt a közúthálózat fejlesztésére, hiszen ott ül a pénzes ládán, a pénzhegyeken, és a jó szándékán, vagy a gonosz szándékán múlik, hogy most több pénzt fordít-e ezekre a területekre, vagy nem.

Itt most az elmúlt napokban, kifejezetten a tegnapi napon a költségvetés részletes vitájában is sokszor ez az illúzió keltődött, mintha itt csupán a nemes erkölcsiséget felvonultató ellenzéki képviselőkkel való direkt kitolási szándék vagy gonosz szándék miatt nem lehetne elfogadni mindazt a jó indítványt, amit megfogalmaztak, és az a kérdés nem merül fel, hogy ténylegesen mi az ország és ezen belül az adófizetők, a költségvetés teherbíró képessége.

Van, aki ezt elfogadja, hogy valóban nincsen több pénz. Ékes képviselő úr ezért azt a megoldási javaslatot vetette fel, hogy lehet, hogy egy kicsit kevesebb autópályát kellene építeni, és akkor az ott megtakarított forrásokat kellene a normál közúthálózat fenntartására, fejlesztésére fordítani, és akkor itt lehetne több eredményt elérni. Ebben a képviselő úrnak logikailag teljesen igaza van. Én akár szakmai szempontból el is tudnám fogadni az ő álláspontját, ugyanakkor ne felejtsük el, hogy a kormányzatot, ezen belül a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumot az a törvény kötelezi ennek az autópálya-hálózatnak a kiépítésére, amit egy évvel ezelőtt egyhangúlag fogadott el az Országgyűlés, és nem azért fogadta el egyhangúlag ezt a törvényt (Közbeszólás a Fidesz soraiból.), mert az ellenzék kivonult volna, hanem azért, mert minden ellenzéki képviselő megszavazta, elfogadta azt, hogy ez egy prioritás, ezt a gyorsforgalmi úthálózatot, ami abban a törvényben megfogalmazódik, valóban létre kell hozni. Mi ennek a törvénynek a szellemében és iránymutatása alapján folytatjuk a tevékenységünket.

Ha tehát ez így van, akkor bármilyen jó szándékú Ékes képviselő úr javaslata, hogy kevesebb gyorsforgalmi utat építsünk, és a megtakarítást fordítsuk közúthálózat-fejlesztésre, nem tudjuk megtenni, amíg az Országgyűlés ettől eltérő döntést nem hoz.

Marad a harmadik lehetőség, hogy akkor nézzük meg, milyen egyéb finanszírozási források vannak, ha ezek a feladatok, és ennyi a költségvetésben rendelkezésre álló fedezet, akkor milyen egyéb finanszírozási formákat tudunk bevonni. Kézenfekvő megoldás, hogy a magántőkének a korábbiaknál lényegesen nagyobb szerepet adjunk, ugyanakkor erre önök azt mondják, hogy nem lehet a magántőkét bevonni, ez megdrágítja, eladósítja az országot, unokáink fogják megfizetni és így tovább. Én azt tudom erre mondani, hogy ezek nem kellően végiggondolt vélemények, és főleg nem végigszámolt vélemények. Ezek leginkább érzelmi alapon, más értelemben, ha úgy tetszik, politikai alapon megfogalmazott vélemények; a valós számítások nem ezt mutatják, és a történelmi példák sem ezt mutatják. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból: Hol vannak azok a számítások?)

Ivanics képviselő úr, és többen mások, ha kiderül, hogy igazából akkor nincsen más megoldás, minthogy a magántőkét nem szabad bevonni, ezt a gyorsforgalmi úthálózatot meg kell építeni, a költségvetésnek nincsen több pénze, akkor ő is és még néhányan mások bemenekültek abba az álláspontba, hogy azért ez a helyzet, mert pazarlóan, korrupt és egyéb tisztességtelen módon használja fel a kormányzat a pénzt. Ő olyat is mondott, hogy az üvegzsebtörvényt is fel kell oldani, ez a mi szándékunk annak érdekében, hogy a mutyizást folytatni lehessen. Ezek szerint, képviselő úr, nyilvánvalóan… (Arnóth Sándor: A Népszabadságban olvasta…) Nem hiszem, hogy ezt a Népszabadságban olvasta, hogy a mutyizás folytatása érdekében az üvegzsebtörvényt fel kell függeszteni. Nyilvánvalóan úgy gondolja a képviselő úr, hogy mielőtt ez a koalíció meghozta az üvegzsebtörvényt, az előtt mutyizással készültek az autópályák és az egyéb úthálózat-fejlesztési programok, ha a kettő ilyen módon függ össze. Tehát ha az állam feladata a közúthálózat finanszírozása, ahogy mondják, akkor meg kell találni ennek a megfelelő finanszírozási forrásait.

Nem igaz, képviselő úr, hogy lényegesen drágábban épülnének ma autópályák, mint a korábbi időszakban. Azok a számok, amit itt többen mondanak, hogy 1,1-1,3 milliárd forint/kilométer költséggel épített a Fidesz-kormányzat autópályákat, egyszerűen nem felelnek meg a valóságnak. Ugyan túl sok autópálya-építést nem találtam, amire önök kötöttek szerződést és valósították meg, de vegyük például az M30-as autópálya Emőd és 35-ös út közötti szakaszát, 2 milliárd 310 millió forint az egységára kilométerenként. Önök kötötték, köze nincs az 1,1 milliárdhoz, amiről önök beszélnek. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból.) Ugyanakkor az ezen kormány által megkötött szerződés - az M3-as, Polgár-Görbeháza - 1,73 milliárd forintba kerül.

Nyilvánvalóan lehet az újabb szerződések esetében ennél magasabb árú szerződéseket is kimutatni, itt viszont már olyan dolgok vannak belevonva, legtöbbször koncessziós pályázatokat hasonlítanak össze, ahol a fenntartás is, a finanszírozás is bele van értve az árba; tehát nem pontosan összehasonlítható dolgokról beszélünk.

(13.00)

Még egy dologra szeretnék gyorsan kitérni. Azt mondják önök, hogy nem a magántőke kell, ha nincs az államnak elég pénze, akkor az európai uniós forrásokat vegyük nagyobb mértékben igénybe. Igen, képviselőtársaim, ez az elhatározott szándékunk, hogy mindent megteszünk annak érdekében, hogy minél nagyobb mértékben tudjuk bevonni az európai uniós pályázati lehetőségeket és a pénzeket.

Emiatt az ISPA keretében a magyar állam két pénzügyi megállapodást kötött mintegy 46 milliárd forint értékben: összesen 435 kilométeren kerül sor útrehabilitációra. A KIOP keretében 7 projektnél kötött támogatási szerződést 16 milliárd értékben, és a második pályázati ciklusban további 53 milliárd forint értékű pályázattal készülünk.

A ROP regionális operatív program keretében 35 projektnél megkaptuk a támogatásra vonatkozó pozitív jelzést, és 370 kilométer alsórendű úton kívánjuk ezt felhasználni. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Mennyi autópályára?)

Az autópályák esetében az M0-ás úttal pályázunk reményeink szerint sikeresen, és 285 millió eurónak megfelelő támogatásra számítunk. Mindent megtesz a kormányzat annak érdekében, hogy minden európai uniós forrást felhasználjon, minden hazai forrást, és Herényi Károly képviselő úr kérésétől függetlenül is kijelenthetem, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy a lehető legolcsóbban oldja meg azokat a feladatokat, amik ebben a felelősségteljes munkában rá hárulnak.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu