MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Mint ahogy már bizottsági előadóként is elmondtam, egy régóta érlelődő hiányt pótol ez a törvényjavaslat, amely beilleszthető egy nagyobb, átfogó archiválási programba. Jól tudjuk azt, hogy milyen hihetetlen pazarlás folyt az értékes archív anyagokkal, hiszen nagyon sok esetben nem lehetett tudni azt a keletkezésükkor, hogy mely anyagok lesznek, teszem azt, történelmi fontosságúak vagy egy művészi életmű megjelenítői. Tudunk rémtörténeteket a magyar irodalmi, magyar színházi életből is, hogy több kitűnő alkotást letöröltek a videomagnó-szalagról, vagy egész egyszerűen kiselejteztek filmeket azon a jogcímen, hogy nem érdemes őrizni őket, például különböző minisztériumok oktatófilmjei kerültek a MÉH-telepre meg egyéb helyekre.

De hogy egy nagyon szomorú dolgot mondjak, és ami nem közvetlenül a mi hibánk, hogy 1986-ban, készülve a forradalom évfordulójára, megkerestem a Szabad Európa Rádió archívumát, hogy '56-os adásokat szeretnék kérni tőlük. Legnagyobb megdöbbenésemre közölték azt, hogy a szalagokat annak idején a takarékos igazgató megsemmisíttette. Szerencsére '57-ben vizsgálat indult a Szabad Európa Rádió ellen, mert sokan úgy vélték, hogy nem objektíven tájékoztatott, és túlzott reményeket sugárzott felénk, és az Adenauer-kormány vizsgálatot rendelt el. Az ő számukra, a kormánybizottság számára egy csomó másolatot készítettek, ezek maradtak meg az '56-os Szabad Európa-adásokból. Magyarországon is volt eset, amikor takarékossági okból, vagy hogy szalagot takarítsanak meg, újra fölvettek videofelvételeket meglévő anyagokra. Ruttkai Évának több szereplése tűnt el és másoké is. De erről a szakemberek többet tudnak mondani.

Ugyanakkor hihetetlen mennyiségben születnek újabb és újabb alkotások, újabb és újabb adások, amelyeknek megőrzése feltétlenül szükséges, hiszen jelenleg nem tudjuk megállapítani azt, hogy mi az, ami a jövő számára fontos lesz, vagy milyen értéket fog képviselni. Nem lehet itt eltekinteni a technológiai forradalomtól és a technológiák szerepétől,

(0.20)

Hiszen nyilvánvaló, hogy a technológia mindig a talaj, amelyen különböző kultúrák létrejöhetnek. Nyilvánvalóan másfajta kultúra volt a kőkorszakban vagy a bronzkorszakban, vagy a vaskorszakban, és folytathatnánk tovább. Itt is azt kell mondanom, hogy a digitális technológia több évtizede érlelődő forradalma, amelyik most szökkent szárba, az tette lehetővé a hihetetlen mennyiségű adatok pontos rögzítését, és ez az a talaj vagy platform, amelyen a digitális archívumot is fenn tudjuk tartani.

Hozzá szeretném tenni, hogy az audiovizuális archívum egy része ennek, hiszen tévé- és rádióadásokat, válogatott tévé- és rádióadásokat kíván archiválni, de a törvényben foglaltak alapján lehetőség nyílik arra, hogy önkéntes felajánlás alapján más adók rögzítéseit is magában foglalja. Nagyon nehéz elkülöníteni éppen technológiailag a dolgokat. A bizottság előtti vitában például megkérdeztem azt, hogy a DVD-ket, az audiovizuális DVD-ket fogják-e gyűjteni, és akkor legnagyobb meglepetésemre közölték, hogy az a nemzeti könyvtárnak, a Széchényi Könyvtárnak a feladata, holott nyilvánvalóan DVD-kké fogják alakítani a bejövő adásokat, és úgy fogják ezt tárolni.

De úgy gondolom, hogy más igen értékes digitális anyagok is hányódnak. Ilyenek például a nyomdákban az egyes nyomdatermékek előállításához szükséges digitális anyagok. Azért mondom ilyen általánosan, mert a legkülönbözőbb hordozókon, a legkülönbözőbb formátumokon van ott a mai magyar nyomdaipar és könyvtermés előállításához szükséges digitális, tulajdonképpen szoftver, és ezek kallódnak, nem tudják tárolni a nyomdák, nem tudják hova tenni, jó lenne ezeket is begyűjteni. Tehát itt egy konkrét cél érdekében fölállított audiovizuális archívumról van szó, de a többi archívummal és a még létre nem hozott archívumokkal együtt egy közös rendszert kell létrehozni, és rendszerben kellene gondolkodni. El kellene gondolkodni a nemzeti könyvtár gyűjtő feladatain is, és ha nem is faktoriálisan, de exponenciálisan nő az állandó tárigény, helyigény, ahol tárolni kell ezeket az eszközöket.

Azt sem tudom, hogy azok, akik ennek a törvénynek az alapján az audiovizuális archívumot létre fogják hozni, föl tudják-e becsülni, ki tudják-e számolni a fejlődés rátáját és menetét. Amíg a régi korok történészeinek az a problémája, hogy rendkívül kevés információ maradt fönn, a mi korunk után következő történészeknek az lesz a nagy problémája, hogy ebből az iszonyatos adathalmazból hogy fogják majd tudni a lényeget megtalálni. Tehát itt nagyon fontos szerepe lesz az archívumon belül az adatok rendezése, értékelése problémájának. A törvényjavaslat egy tanácsadó testületet hoz létre, hogy a nem egészen szűken az archívum feladataira vonatkozó kérdésekben segítséget, eligazítást vagy iránymutatást adjon. Ez egy nagyon jó intézmény, csak nem vagyok benne biztos, hogy így kellene nevezni, hogy az audiovizuális örökség tanácsadó testülete. Ez az örökség szó a régi kultusz szó helyett nagyon bejött a magyar köztudatba, és nem is egészen lehet érteni. Egész egyszerűen valamikor kultuszminisztériumnak nevezték a nemzeti örökség minisztériumát, hiszen mindenből lehet örökség, nem az a lényeg, hanem az, ami van.

A törvényjavaslat alkotása és a vitatása során felmerül egy sor probléma. A legfontosabb a szerzői joggal kapcsolatos problémák. A szerzői jog elavult, túlhaladta az élet, ráadásul a valamikori nagyon egészséges közép-európai vagy német-magyar, osztrák-német-magyar alapokon kialakított szerzői jogot az amerikai befolyások hatására átalakították az elmúlt 15 évben, és azok a kiérlelt és bölcs intézkedések, amelyek a régi szerzői jogban voltak, megszűntek. Ezért kell most már tankönyvekben lévő idézetek után is szerzői jogi díjat fizetni, és nagyban ezzel a problémával fog az archívum is szembenézni. Tehát megérett a szerzői jog reformja, hiszen az internet azt is szétfeszítette. Az internet az a fenomén, amely hihetetlen mértékben izmosodik, terjed, és teljesen új normákat követel meg magának. Ezek a normák még nem alakultak ki. De ebbe a nagy hömpölygő áradatba fog beilleszkedni ez az archívum is. Itt nem beszéltünk arról, hogy a majd az interneten megjelenő tévéadásokkal mi lesz, és azoknak az archiválásával mi lesz, milyen rendező elvek alapján fog ez történni. Engem megütött a törvényjavaslat elején az, hogy magyar nyelvű anyagokat kíván fölvenni. És mi lesz, ha, mondjuk, cigány nyelvű filmek lesznek, vagy Magyarországon élő nemzetiségek, szlovákok, németek vagy mások adásai, amelyek egy televízióban meg is jelennek? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Úgy gondolom, hogy ezt tágan kell majd értelmezni.

Mindenesetre úttörő jellegűnek minősítjük ennek a törvénynek a megszületését, és gondolom, hogy használatba kell venni és ki kell csiszolni, mert másképp nem lehet a hibáit meghaladva megjavítani. Ezért a pártom nevében is, a magyar liberális párt nevében is elfogadásra javaslom.

Köszönöm. (Taps.)

Forrás: parlament.hu