DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kapcsolódom Soltész Miklós képviselőtársam mondataihoz. Igen, hangsúlyozom, és tudom, hogy sokan érezzük ezt, hogy a gondoskodás és a foglalkoztatás, foglalkoztatottság iránti érzékenység nem egymással szemben álló, hanem összefüggő dolgok. És minél inkább látjuk ezt, érezzük, hogy a gondoskodás egyik legeredményesebb, leghatásosabb módja, hogy foglalkoztatáshoz jutnak ezek a személyek. Persze, olyan foglalkoztatottsághoz, ami annak a személynek a státusában, társadalmi, egészségügyi és egyéb állapotában megfelelő, kívánatos.

Ennek a hiánya azonban, és ezt hangsúlyoznám, tisztelt Országgyűlés, ennek a meglátásnak a hiánya: mintegy lenézni azt az embert, lenézni és nem emberszámba venni. Úgy vegyük emberszámba, ahogy ő van, és abban a minőségében teremtődjék meg számára az, hogy hasznos legyen a társadalomnak. Ha ő úgy tudja, hogy hasznos a társadalomnak, akkor sokkal jobban érzi magát, nem pedig valaki, akiről a társadalomnak kötelessége gondoskodni; gondoskodjon, és így tovább, ennek szép irodalma, filozófiája, társadalomtudománya van. De az igazán emberies, emberséges megoldás az, hogy úgy tenni emberré, úgy segíteni emberré tenni, hogy ő hasznos, és akkor az egész világ megváltozik körülötte.

Szeretném, ha erről többet gondolkodnánk, és ez megjelenne a lehető legvilágosabban a törvényhozásban.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Forrás: parlament.hu