DEÁK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Hogy a napirendhez is hozzászóljak, rögtön az elején kezdem. Mi a kifogásunk ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban?

Az eddigi 11 milliárd helyett most 12-ről beszélünk, ez lényegében ugyanaz az összeg. Ez az első kifogás.

A második: nem koherens, úgy gondoljuk, hogy nem definiálja a viszonyát a többi alaphoz.

A harmadik kifogás: nem differenciál az országok között. Lényegében négy differenciálási szint kellene hogy legyen: az egyik a nyugati magyarság; a másik az európai uniós tagsággal bíró szlovákiai magyarság; azok, akik előbb-utóbb belépnek az Európai Unióba; s akik kimaradnak az Európai Unióból, legalábbis középtávon.

A negyedik kifogásunk: túl általánosan fogalmazza meg a döntési testületek összetételét. Jól látható, hogy a mindenkori kormányzatnak, illetve a miniszterelnöknek olyan lehetőséget biztosít, ami óhatatlanul politikai színezetet és aszimmetrikus viszonyokat eredményez a döntéshozó testületekben.

(20.30)

Az ötödik kifogás, hogy azok a célok, amelyeket meghatároz ez a törvény, túlságosan általánosak, és ezért a mindenkori kormányzat számára - mert higgyék el, képviselőtársaim, az MSZP-SZDSZ-koalíció azért nincsen örökre bebetonozva a hatalomba - túlhatalmat fog biztosítani.

A hatodik kifogás, hogy ha ezt az összeget, ezt a plusz 1 milliárd forintot szétosztjuk a hét ország felé, amelyről gondolkodnunk kell, akkor olyan kis összeg jön ki pluszként, amely lényegében egy falusi templom tatarozásához sem elég.

A hetedik kifogás, hogy nem hoz minőségi megújulást. Ez ugyanaz, mint a régi. Átcsoportosítunk egyik költségvetési zsebből a másikba, de nem hoz semmilyen változást. És tegyük hozzá, azt mindenki tudja: az egészen végigvonul a kapkodás.

Összefoglalva, láthatjuk azt, hogy ez a mai vitanap, nem bántó kifejezést akarok használni, fogalmazzunk így, hogy a kétigenes népszavazást megelőző lázas állapot eredménye. A kétigenes népszavazás az, amely ezt a vitanapot létrehozta. Eörsi Mátyás úr egyik interjúját olvastam néhány hónappal ezelőtt, ha jól emlékszem, és meglepett, mert profi politikustól profi politikushoz képest amatőr, de őszinte megnyilatkozást ritkán lát az ember. Eörsi Mátyás képviselő úr azt nyilatkozta - tartalmilag idézem, tehát nem szó szerint fogom mondani, amit mondott -: mi úgy látjuk, hogy a határon túli magyarok nem fognak minket támogatni, és ezért semmiféle érdekünk nem fűződik ahhoz, hogy az ő állampolgárságukat támogassuk. Ez egy világos, habár, mint mondtam, egy kicsit amatőr megfogalmazása egy kvázi üzleti érdeknek és üzleti gondolkodásnak - ha nincs hasznom belőle, akkor nem támogatom.

A magyar nép múlhatatlan érdeme az, hogy ezt a kérdést a politika asztalára odatette. Mert lehet fintorogni azon, hogy ez most pontosan megfogalmazott kérdés, szeretjük-e, hogy ez itt van előttünk, de mindenesetre az tény, hogy ez ott van a magyar politika asztalán. Ezt nem a magyar parlamentben lévő politikai pártok, hanem egy olyan, mondjuk így, politikai parvenü tette ide az asztalunkra, akiről sok mindent hallani, vitatott a megítélése az illető úrnak, de elindított egy olyan kezdeményezést, ami megkerülhetetlenné tette ezt a kérdést. S akármi történik most vasárnap, a magyar történelemben egy olyan választóvonalhoz érkeztünk, amely után ez soha nem fog lekerülni innen. Soha! Politikustársaim, tudomásul kell vennünk azt, hogy az elmúlt 15 évben lehetséges, hogy a Fidesz-oldal vagy a jobboldal nem nagyon szerette ezt a kérdést, lehet ilyet mondani. Azt is lehet mondani, hogy a baloldal irtózott tőle, mert fél tőle. Ez a politikai elit felelőssége. De ez a kérdés odakerült elénk, és ez a kérdés soha nem fog onnan lekerülni. Erre választ kell adni.

Lehet azt mondani, hogy fésületlen, pontatlan a fogalmazás, de a magyar nép, aki minket ideküldött ebbe a patkóba, azt mondta, tessék igent vagy nemet mondani. Politikustársaim, akárki akárhol ül, nincs más választásunk! Vagy igent, vagy nemet kell erre szavazni. Lehetséges - mondják önök, én bízom benne, hogy nem így van -, hogy a mostani vasárnapi népszavazás nem hoz igent. Mondom, hitem szerint ezt meg fogja hozni, de lehetséges, hogy nem. De akkor majd elhozza a jövő vasárnap az igent, vagy ha nem a jövő vasárnap, akkor majd a jövő év. De amíg erre a magyar parlament nem mond igent, addig ez ott lesz előttünk, akár jobboldalon, akár baloldalon, akár középen ülünk. Ezért én a lelkiismeretükre apellálok, mert ezt az igent egyszer ki kell mondanunk, mert ez az igen jár ezeknek az embereknek.

Meghallottuk a hét régiónak a szavát - bocsánat, nem tudom, hány képviselő volt itt, 12 képviselő volt -, egyöntetűen azt mondták, hogy igen, ezt akarják, ez jár nekik. Lehet mondani, hogy sokba kerül, lehet azt mondani, hogy nem szeretnénk, de egyet nem lehet mondani: hogy nem. Ez jár nekik. Hitem szerint megkapják most vasárnap az igent, ha nem vasárnap, akkor jövő héten, jövő évben, de meg fogják kapni. Én csak abban bízom, hogy ez minél előbb be fog következni.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu