DR. CSAPODY MIKLÓS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Honfitársaink! Ebben a Házban most képviselői által majdnem mind a 15 millió magyar jelen van. Köszöntöm önöket.

Igaz, hogy december 1-je van, de talán ez is erőt ad. Unalmas leszek, én a törvényjavaslatról fogok beszélni, ezért előre is elnézést kérek mindkét oldaltól.

Tárgyában ez a mostani vita a múltkori nemzetpolitikai vitadélután folytatása. Az MDF örül neki, hogy a kormány kézzelfogható javaslatokat hozott ide, mert a szépen hangzó bejelentések után végre van mit megvitatni. Tudjuk persze, hogy a beterjesztés időzítése propagandisztikus. Hiszen így még a népszavazás előtti tévévitákban mindenütt elmondható, hogy lám, igaz, hogy a kormánypártok, sőt maga a kormányfő is az eltökélt nemre buzdít, de íme, a parlamentnek egy másfajta igent mégis benyújtottak. Nem népszavazási igent persze, hanem olyan javaslatokat, amelyekkel valóban a nemzetpolitikának akarnak új lendületet adni. Ezt a mondatot azonban sajnos kérdőjellel is elmondhatnám. Valóban új lendületről volna szó? Mindenesetre a Magyar Demokrata Fórum minden olyan jó megoldást támogatni fog, amelyekről a határon túli magyar szervezetekkel és pártokkal is megegyeztek, vagy legalábbis megkérdezték őket róluk, és azokat ők is támogatják.

A benyújtott két javaslat sajnos nem egészen ilyen. Az RMDSZ-nek és a felvidéki Magyar Koalíció Pártjának a külügyi bizottságban nemrég megjelent képviselői nehezményezték is, hogy a kormány nem kérte a véleményüket.

Azt mondtam az előbb, hogy az MDF minden jó javaslatot támogat, ezt most is megerősítem.

(17.40)

A határon túli magyarokkal való előzetes egyeztetés elmaradása ront ugyan a dolgon, de még korrigálható. Ettől még a javaslat lehet jó, csupán az a kérdés, hogy függetlenül a népszavazás eredményétől, születhet-e köztünk kompromisszum. Mert az MDF nemcsak a jó megegyezést tartja nélkülözhetetlennek - természetesen a leginkább érintetteket is beleértve -, hanem azt is feltételezi, hogy a kormány mindenképpen cselekedni akar. Feltételezzük, hogy a kormány terve nem a nemre való felszólítást akarja most, három nappal a szavazás előtt politikailag és közhangulatilag is ellensúlyozni, hanem valóban az Unió felé tartó, illetve az onnan tartósan kimaradó magyar közösségek helyzetén akar javítani. Ez pedig nemcsak politikai pontszerző, hangulatjavító intézkedés, hanem egyenesen nemzetpolitikai kényszer.

A múltkori nemzetpolitikai vita sajnos csupán színes és lelkesült magyarságversenybe torkollott arról, hogy ki jár többször a Felvidéken, ki ismeri jobban Erdélyt. Magyar szívvel beszélgettünk itt mindaddig, míg előbb az érdeklődők, aztán a vitaidő végleg el nem fogyott. A szülőföldgondolatnak nem adtunk új tartalmakat, sem egymásnak, sem a választóknak. Bár miniszterelnök úr azt mondta, hogy ismeri az MDF nyolc pontban kidolgozott konkrét cselekvési tervét, a Ház ezekről sem beszélt, csakúgy, mint ahogy a MÁÉRT-on sem, és mintha csupán két párt lenne itt a parlamentben. Mégis többször azt éreztük ezen a vitadélutánon - akár a határon túli magyarok parlamenti bizottsága felállításáról volt szó, akár a gazdasági egzisztenciális befektetésekről vagy akár a kulturális támogatásokról -, hogy az olyan sokat emlegetett nemzeti felelősségérzet minden pártban megvan. És bár az ugyancsak sokat hangoztatott szülőföld-stratégiának egy alig félnapnyi vita nem adhatott új lendületet, az MDF úgy ítéli meg, hogy a cselekvés sürgető kényszerét mindenki őszintén érzi.

Most egy parlamenti határozat van előttünk és egy olyan törvényjavaslat, amelyik a határozatból következne. Noha a határozat a nemzetpolgárság mellett egy szülőföld-programcsomag létrehozására is felhatalmazást kér az Országgyűléstől, a törvényjavaslat mégis csupán a Szülőföld Alapot, a programcsomagnak ezt az egyetlen elemét foglalja magába. Az MSZP két másik, néhány hete meghirdetett javaslatát a 20 milliárdos beruházási pénzről, illetve az 1 milliárdos alappal induló, 1 százalékos adóbefizetéseket is befogadó, majd ezeket megduplázó kormányzati hozzájárulásról szóló, részletesen kidolgozott tervet én nem találtam meg. Ezek csak a határozat indokló részében ismerhetők fel, úgy elég távolról, a speciális úti okmány bevezetésével együtt. Azt is csupán remélni tudom, hogy a korábban bejelentett, sajtó- és közvéleményszerte lelkesen fölkapott 20 milliárd nem azonos az alapba mindenhonnan összevonni tervezett költségvetési pénzek összegével. Vannak jelek arra, hogy nem azonos, más jelek az ellenkezőjét mutatják. Ebben a kormány válaszát várjuk.

A nemzetpolgárságról szóló javaslat fő szövegével akár egyet is lehetne érteni, ha az ember megtudná belőle, mit jelent a nemzetpolgárság jogilag; szegény igazságügy-miniszter ki is ment - nem is csodálom. Azt, hogy mit jelent lélekben és érzésben - hogy Antall Józsefet idézzem -, mindenki érzi, mindenki előtt világos. Hogy ez az irodalmi reformkori eredetű fogalom a magyar nemzet minden egyes tagját magába foglalja, éppen úgy, ahogyan a Szent Korona a történelmi Magyarország minden lakóját jelentette és jelképezi ma is a nemzet spirituális egységét, ezt talán már nemcsak a történészek tudják. Azt azonban, hogy e fogalomnak mi a konkrét jogi értelme, hogy van-e jogi jelentése, nem tudjuk. Valószínű, hogy sajnos nincs. Nincs, hiszen a kettős állampolgárság vitáiban éppen a kormányoldal képviselői szoktak azzal érvelni, hogy azért nem lehet külhoni vagy bármilyen más - szerintük másodosztályú - állampolgárságot adni, hanem csak egyet, a teljeset, mert az állampolgárság csak egyetlen teljes körű jogviszonyt hoz létre. Ez a jogviszony pedig - mondják egyébként helyesen - csak egy állam és az adott személy között jöhet létre. A magyar állampolgárság tehát a magyar állam és egy természetes személy közti viszonyt jelenti. A magyar nemzet és a személy között ilyen viszony nincs, mert abba az ember eleve beleszületik. A nemzet ugyanis nem jogi, hanem részint vérségi, részint pedig szellemi és kulturális fogalom.

S éppen ez a kulcsprobléma: a mi esetünkben nem fedi az állam a nemzetet. A nemzet még mindig sokkal nagyobb, mint az állam. Ezért van, hogy Magyarország mint állami entitás, úgymond, önmagával határos, mint nemzeti entitással. Ezt a problémát persze az Unióban már rég megoldották, mi azonban azóta is a hogyanról vitatkozunk. Az MDF-nek a határon túli magyarok különleges jogállásáról szóló javaslata már öt éve, 1999-ben éppen ezt az ellentmondást kísérelte meg nem feloldani, hanem valahogy oldani. Azért, mert akkor még a kettős állampolgárságot is mindenki mindenáron el akarta még valahogy kerülni, s akkor született meg a státustörvény, amiből később a kedvezménytörvény maradt. Az MDF szerint tehát a nemzetpolgárság olyan, egyébként igen rokonszenves segédfogalom, aminek nincsenek jogi tartalmai, ezért ez esetben csupán olyan mankó, amivel nem lehet túl messzire eljutni.

Furcsa ellentmondás az is, hogy a javaslat indoklása a nemzetpolgárság meglehetősen illékony kategóriájából mégis konkrét, jó megoldásokat vezet le. Pontosabban méltatlanul csak az indoklásban, és teljesen kidolgozatlanul, de világosan beszél egy majdani Szülőföld Alapról - itt bújik meg az MDF által egykor javasolt harmadik 1 százalékok kiegészítése -, és sajnos a már hiányolt 20 milliárdos terv konkrét említése nélkül, de itt esik szó a Szülőföld Alapot támogató gazdaságfejlesztési, munkahelyteremtő programról, továbbá a partner hitelprogramról is. Ez az MDF számára rokonszenves elgondolás, hiszen mindeddig hiába sürgettük az állam fokozottabb részvételét a szomszédos országok gazdasági életében, a vajdasági magyarok földhöz juttatásában, hiába sürgettük a stratégiai vásárlásokat, az állami garanciavállalásokat a magyar tőke támogatására. Itt esik szó az uniós forrásokat felhasználó, határokon átívelő regionális fejlesztési, település- és vidékfejlesztési programokról is, de sajnos csupán csak annyiban, hogy mindez oda van írva. Oda, a papírra. Kicsit olyanformán, mint amikor a beszédíró egyszerűen leírja a megadott szempontokat, ahelyett, hogy igazi feladatának eleget tett volna, és magát a jó beszédet írta volna meg. Ez így még vázlatnak is kevés, de végre konkrétum. Olyan konkrét célmegjelölés, amit az MDF helyesnek tart, ezért várja a kormánytól a kidolgozott tervet. A határozati javaslat tehát sok jó elgondolást foglal össze, de sajnos csak tömör mondatokban, minden részlet nélkül. Csak az a nemzetpolgárság, az ne volna! De legyen: ha mától úgy döntünk, hogy az állampolgárság és a nemzetpolgárság egyenjogú és létező jogi kategória, akkor legyen.

Némileg más, szerencsésebb és komolyabb megoldásnak gondoljuk a törvényjavaslatot. A Szülőföld Alapról szóló törvényjavaslat ugyanis a nemzetpolitika egyik kulcselemének, a gazdasági stratégia intézményi keretének megalkotását célozza. Ha az országgyűlési határozat esetében az elnagyoltságot bíráltam az előbb, akkor itt ennek az ellenkezőjét kell szóvá tennem. Ez a törvényjavaslat ugyanis olyan mértékben részletező, hogy miután a határon túli magyar gazdasági stratégia egyéb más elemei ma még teljesen kidolgozatlanok, félő, hogy ilyen aprólékos részletekben azt sem tudjuk, hogy hogyan tudna ez majd a többiekhez illeszkedni. Helyes dolog végre kimondani, hogy létrehozunk egy olyan alapot, amely a szülőföldön való megmaradást támogatja, mégpedig a Magyar Köztársaság alkotmányos felelőssége jegyében. Azt sem árt értékelni, hogy az adományokhoz hozzáadandó támogatásról már a 2006-os állami költségvetés tervezésénél is rendelkezni kell. Helyes dolog továbbá a kedvezményezettek körét tételesen is kifejteni, és korrekt az is, hogy az előterjesztő itt már kissé ráközelít a másik javaslatban még kidolgozatlanul maradt részletekre. Az alap pénzügyi forrásait például már egészen pontosan felsorolja, a törvényszövegnek ez a részlete tehát működőképes eljárást rögzít. Ez az a pont, ahol a már említett 1 milliárdos induló alapról is végre szó esik, a befizetésekkel és a duplázással együtt.

Az alap működési rendje is jól felépített lehet - s itt most nem részletezem az irányító tanács felépítését és az összes többit -, van azonban egy másik pont, ami sötét gyanút ébreszt. Ez a pont a 10. § (4) bekezdése a támogatási rendszer egészének koordinálásáról. Mert az természetes, hogy az alap pénzeire benyújtott pályázatokról éppen úgy pontos nyilvántartást kell vezetni, mint a bevételekről, a kiadásokról és a többiről, az internetes nyilvánosságot pedig talán bele sem kellett volna írni, mert ez magától értetődő. Ami a sötét gyanút felébreszti, talán csak egy félreértés, aminek eloszlatását a kormánytól várom. Mindeddig ugyanis én is, de a külügyi bizottságnak is még számos tagja abban a hitben élt, hogy ez egy külön alap lesz, hogy ez az alap majd annak a bizonyos 20 milliárdnak a bázisáról fog működni, arra épül; vagyis hogy ez az alap egy olyan külön intézmény lesz, ami az eddigi közalapítványokat és más támogatási formákat kiegészíti majd, nem pedig bekebelezi őket.

(17.50)

Azt gondoltuk, hogy a Szülőföld Alap majd az Illyés Közalapítvány, az Új Kézfogás Közalapítvány, a Segítő Jobb Közalapítvány mellett jön majd létre mint a nemzetpolitika gazdaságpolitikai stratégiájának új zászlóshajója. A zárórendelkezésekben azonban ez olvasható: a kormány felhatalmazást kap a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényben a határon túli magyarok támogatására szolgáló fejezeti előirányzatok átcsoportosítására az alap javára. Eszerint tehát szó sincsen új forrásokról, szó sincsen új támogatásokról, szó sincs az évi 1 ezrelék megemeléséről, hanem csupán arról lenne szó, hogy ami itt már megvan a költségvetésben itt-ott szétszórva, azt a kormány egybesöpri, elnevezi Szülőföld Alapnak, ráülteti a tanácsot, és úgy tesz, mintha többet adna?

Az indokló rész meg csak annyit mond: a kormány felhatalmazást kap a meghatározott 2005. évi költségvetéshez és a többi, és a többi, és a többi, hogy tehát maga intézkedhet. Ha ez így van, akkor ez egy olyan centralizáció, amivel az állam azt mondja, hogy a közalapítványok nem működtek jól, ezért nem újrarendezem és megerősítem őket, hanem egybeterelem őket. Ha ez így volna, akkor minden költségvetési fillérről a tanács, végső soron a felügyelő miniszter döntene. Ha ez így volna, akkor csupán egyetlen forrásbővülésről, egyetlen valódi pluszról beszélhetnénk, az egymilliárdos induló betétről, mert a többi csupán más nevet és szerkezetet, az új szerkezetben pedig csupán új helyet, vezetőnek pedig új testületet kapna.

Ha azonban egyedül a partnerprogram 20 milliárdos, akkor ezt bele kellett volna írni. Kétségtelen, hogy az egymilliárdos pluszbefizetések önálló és új forrásbővülést jelentenek, de ez nem az új szülőföld-politika, hogy tudniillik mindent egy kézbe veszek. Itt ismétlem meg egyébként az MDF-nek azt a javaslatát, hogy a feladatok és a teendők mennyiségét nézve az egymilliárdos induló pénznek ötnek kéne lennie.

Összegezve, tisztelt Országgyűlés: a Szülőföld Alapról szóló törvényjavaslatot az MDF úgy ítéli meg, hogy az számos, valóban érdemi előrelépést és konkrét elgondolást tartalmaz. Azt is meg kell állapítanom minden mostani népszavazási, vagyis nyersen bel- és pártpolitikai játszmától eltekintve, hogy megkésett intézkedések meghozatalára mutat végre elhatározottságot. Azt is örömmel mondhatjuk, mint az előbb, hogy az egymilliárdos alapnak nevezett intézmény bevezetésével új faktort teremt, ez pedig valóban a nemzetpolitika új eszköze lehet.

Amekkora érdeme azonban a gazdasági háttér, a nemzetpolitika gazdasági vetületének felvázolása, bár annak csak ez az egyetlen eleme kidolgozott máig, akkora hibája, hogy valóban csupán egy kézbe von, ha csupán átnevez, és a meglévő pénzeket összevonva és összeadva mutatja föl, hogy ennyi még sohasem volt. Pedig éppen erre volna szükség, az áttörésre, arra, hogy valóban többet adjunk, arra, hogy nemzetpolitikánk gazdasági háttérrendszerét immár ne csak felvázoljuk, hanem végre megteremtsük, nem egyetlen ezrelékben, hanem indulásként, egyelőre, mondjuk, kettőben. Az MDF ezt gondolná Szülőföld Alapnak. Ha azonban mindez, amit elmondtam, félreértés volna, mert mindez valóban újabb 20 milliárd, nem pedig összesöpört és átcímkézett pénz, akkor viszont több mint 3 ezreléknél tartunk.

Végezetül, tisztelt elnök úr és tisztelt Országgyűlés, az MDF-nek az a meggyőződése, hogy ez a törvényjavaslat jó kiindulópont a további gondolatcseréhez. Már az első olvasatban ezért úgy ítéljük, hogy megfelelő módosításával támogatását megfontoljuk. Megfontolást nemcsak körültekintő indítványokra gondolva mondok, hanem arra a koncepcionális megfontolásra is, hogy ezzel és az MDF kedvezményes honosítást célzó indítványa elfogadásával együtt elérhetnénk a közös célt.

A népszavazás után ugyanis akkor is kell majd törvényt alkotnunk a gazdasági támogatásokról és az akadálytalan kapcsolatokról egyaránt, hogyha erre a parlament nem kap parancsot a néptől. De akárhogy is lesz, a jogi és gazdasági megoldások bölcs egyeztetése a kezünkbe adja a legegyszerűbb megoldásokat, mégpedig magyarságversenyek nélkül, de csakis a határon túli magyarok megkérdezésével.

Elnézést, elnök úr. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MDF és a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu