DR. GÖNCZ KINGA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen, hogy itt vannak mindazok, akik szociális területen elkötelezettek, és akikkel, azt hiszem, sok helyen sokszor beszéltünk ezekről a kérdésekről. Ma ugyan nagyrészt a módosító indítványok kapcsán a pénzbeni ellátásokról volt szó, én szeretnék legalább röviden kitérni egypár olyan kérdésre is, amely az általános vitában merült fel, és ezek nem mindegyike vonatkozott a pénzbeni ellátásokra, viszont azt gondolom, hogy ugyanilyen fontosak voltak ezek a kérdések, illetve a hozzászólások.

Az általános vitában merült fel a hatástanulmány, amit több bizottság hiányolt. Én remélem, hogy azóta mindenkihez eljutott ez. Úgy tűnt nekem, hogy már nagyrészt mindenkinek a kezében volt az általános vita idején is. Felmerült az a kérdés, hogy a szükséges források rendelkezésre állnak-e. Az általános vita után azt szerettem volna mondani, hogy igen, tehát azok a források, amelyek ebben a tervezetben megjelennek, rendelkezésre állnak, benne vannak a költségvetési törvény tervezetében. Én ma egy darabig próbáltam számolni a pluszmilliárdokat, hogy mennyit kellene még erre költeni, nagyon-nagyon sok volt. Ha a kérdés az, hogy szeretném-e én magam is, hogy erre sokkal többet tudjunk költeni, akkor jó szívvel tudom mondani, hogy azt gondolom, igen. Török Zsolt képviselő úr többször is elmondta ma este a vitában, hogy felelősségünk van arra nézve is, hogy a költségvetési hiány hogyan alakul, az embernek egyszerre van kétféle felelőssége ebben a kérdésben.

Szintén még az általános vitában felmerült az, hogy a Szolid koncepciójához hogyan viszonyul ez, minősítések is hangzottak el, hogy mekkora Szolid is ez. Azt szeretném mondani, hogy ott egy átfogó koncepció készült, tényleg egy széles együttműködésben. Azt gondoltuk, hogy nem várnánk meg ennek a kidolgozását, hanem szeretnénk ennél hamarabb intézkedéseket látni néhány olyan területen, aminek azonban az iránya egyértelműen a Szolid irányával vág egybe. Ez tehát beleillik koncepcionálisan, de természetesen kisebb és első lépéseket tartalmaz, és nagyon sok olyan lépés van benne, amit valóban, az állampolgárok közvetlenül nem éreznek, mi azt gondoljuk, hogy közvetve viszont igen. Ha szociális hivatal lesz, aminek ellenőrzési funkciója van, az biztosan érezhető. A pénzbeni ellátások mellett én legalább ilyen fontosnak látom azt, hogy a szolgáltatások az alapellátásban fejlődjenek, hogy érezhetőek legyenek a szolgáltatások is, ne csak a pénzbeni ellátások, noha tudom, hogy látványosabb talán ezekről beszélni.

A szociális szolgáltatások területén az információs szolgáltatást nagyon lényegesnek tartjuk, azt tehát, hogy ez minden településre jusson el, legyen az embereknek információjuk arról, hogy mi az, ami jár nekik, mi az, amire jogosultak. Felmerült az, hogy visszalépés lenne az önkormányzati ellátási kötelezettségben az, amit itt megfogalmaztunk; egyértelműen nem. Azt látjuk, hogy főleg a kistelepüléseken hiába szabott meg a szociális törvény magas elvárásokat, gyakorlatilag a kistelepülések nem voltak képesek ezeket teljesíteni. Tehát azt gondoltuk, hogy jobb lenne, ha visszalépnénk, viszont ezeken a területeken biztosan számíthatnánk arra, hogy ezek a szolgáltatások el fognak indulni. Ebbe az irányba mutatnak azok a finanszírozási változtatások is, amelyek feladat alapúvá tesznek bizonyos ellátásokat. Azt szeretnénk tehát, hogy a települések akkor kapják meg ezeket az összegeket, ha valóban ellátják ezt a szolgáltatást, és azt is reméljük, hogy ettől olyan helyeken is meg fog ez jelenni, ahol ma nem látjuk ezt.

A másik, amiről szól az átalakítás, hogy szeretnénk azt látni, hogy több helyen társulásban, mikro- vagy kistérségi szinten indulnak el a szolgáltatások. Ez azért is fontos, hogy a megfelelő szakértelem ott garantáltan megjelenjen, és biztosítható legyen a kistelepülések számára is. Felmerültek kérdések a családsegítő, gyerekjóléti szolgálatokkal kapcsolatban, és hogy ott kisebb lenne a fejkvóta, ami ezeknek az ellátását, finanszírozását szolgálná. Ez azért kisebb, mert a feladat alapú finanszírozás a fedezet egy részét leköti. Azt gondoljuk, hogy egy jobb elosztást fog ez lehetővé tenni.

A pénzügyi ellátásokkal kapcsolatban nagyon-nagyon sok minden felmerült ma is, meg az előző, az általános vitában is, legfőképpen a munkaösztönzés rendszere volt az, ami sok-sok kérdésben szerepelt. Hadd mondjam, hogy a munkaösztönzés, az, hogy a szegénység felszámolásához, igazi csökkentéséhez munkára, munkahelyre van szükség, sok helyen megjelenik, nem csak a szociális törvény mostani módosításában és nem csak a pénzbeni ellátásokban. Nagyon sokfajta olyan járulékkedvezmény van, ami a munkaadókra vonatkozik. Sokfajta olyan szabályozó van például, hogy a gyes mellett a gyerek egyéves korától lehet most már munkát vállalni. Sokfajta olyan szabályozó van, ami a nők számára lehetővé teszi a részállású munkát, és nem bünteti azokat a munkaadókat, akik részállású munkakörben foglalkoztatnak fiatal anyákat. Megjelenik abban, hogy a nappali intézményeket fejleszteni szeretnénk részben európai uniós forrásokból, részben hazai forrásokból a normatívák emelésével, mert azt szeretnénk, hogy gyereket, ellátásra szoruló hozzátartozót lehessen nappali intézményben elhelyezni nappalra, hogy elmehessenek dolgozni a nők, akik nagyrészt vállalják ezeket a terheket.

(22.00)

Ha tehát csak abban az összefüggésben beszélünk munkaösztönzésről, ami megjelenik ebben a törvénytervezetben, az természetesen kevés, de egészében azt gondolom, hogy nagyon egyértelmű ez a fajta elkötelezettség, mint ahogy ez a fajta elkötelezettségünk is, ami látszik ebben a törvénytervezetben, hogy szorosabb együttműködést szeretnénk a munkaügyi központok, munkaügyi szolgálatok, szociális szolgáltatások között. Ez elindult egyébként a rehabilitációs területen már most, de szeretnénk ezt továbbfejleszteni beilleszkedési, egyéni tervekkel, aktivitásösztönzéssel, és mindenféle olyannal, ami lépésről lépésre segíti az embereket a munkába való visszatérés területén.

Felmerült az, hogy a közcélú munka az egyik ilyen lehetőség, ami segíti a munkába való visszatérést. Az elmúlt évben közel kétszázezer embernek volt lehetősége közcélú munkára, és körülbelül a negyedük vissza is tudott térni az elsődleges munkaerőpiacra, ami azt gondolom, nagyon fontos. Ez a törvénytervezet tartalmaz egy olyan részt, ami arra vonatkozik, hogy egy évig lehet foglalkoztatni valakit közcélú munkában.

A közgyógyellátással kapcsolatban fölmerült az, hogy kell-e ilyen fajta ellenőrzés, ami most megjelenik a törvénytervezetben. Erre azért van szükség egyrészt, mert tudjuk, hogy szükség van egy radikálisabb átalakításra is majd a közgyógyellátás területén. Ahol ma lépést tudunk tenni, az, hogy az OEP informatikai rendszere lehetővé teszi azt, hogy a közgyógyellátásra való jogosultságot tudjuk pontosan követni, és azt is, hogy milyen mértékben használnak gyógyszereket a közgyógyellátottak. Ahhoz, hogy később hozzá tudjunk nyúlni a rendszerhez, szükség van arra, hogy legyen az OEP-nek ilyen ellenőrzési lehetősége ahhoz, hogy később ki lehessen tágítani a közgyógygyógyszerlistát, szükség van arra, hogy először lássuk, hogy pontosan mi a helyzet. Ez tehát ezt szolgálja.

Az idősek járadékával kapcsolatban nagyon érdekes vita volt a mai is. Ez egy folyamatos küszködés a nyugdíjak esetében, mert tudjuk, hogy Magyarországon alacsonyak a nyugdíjak. Hogy mennyiben biztosítási elvű és mennyiben szociális kérdéseket vagy biztonságot tükröző kell hogy legyen a nyugdíjak változtatása; amennyire én tudom, ennek hosszú története van, és valóban van egy erős törekvés arra - ezzel én magam is egyetértek -, hogy a biztosítási elv érvényesüljön.

Azt gondoltuk, fontos az, hogy a legidősebbek esetén, a legidősebb egyedülállók esetében - akik biztosan nem tudnak már munkajövedelemmel kiegészíteni semmifajta egyéb jövedelmet - biztosítsunk egy valamennyire is biztonságot nyújtó idősek járadékát. Itt van egy félreértés - azt láttam ebben a vitában -, hogy ez nem azt jelenti, hogy lehet ennél alacsonyabb nyugdíja valakinek 75 év fölött, ha egyedülálló. Ez azt jelenti, hogy az idősek járadéka egyébként is kiegészíti azt, ha valakinek nyugdíja van, csak ennél alacsonyabb, akár özvegyi, akár egyéb. Ebben az esetben, ha ez alacsonyabb, ezt a kiegészítést mindenki meg fogja kapni, tehát nem merül fel az a veszély, ami itt többször szóba került. Az lehet, hogy lehet alacsonyabb nyugdíja valakinek, ha nem érte el a 75 évet, illetve, ha nem egyedül él. Ebben az esetben igen, 75 év fölötti egyedülállók esetében nem.

Sok szó esett a jegyzőhöz kerülő ellátásokról. A szociális és gyermekvédelmi igazgatás rendszerében egyelőre nem látunk kellő garanciát a diszkriminatív eljárások ellen, és nem volt elegendő jogorvoslati lehetőség. Azt gondoljuk, hogy az európai uniós csatlakozás kapcsán mindkettőnek kiemelt jelentősége van, és ehhez az kell, hogy elkezdjük átalakítani ezt a rendszert. A rendszeres szociális segély, az időskorúak járadéka, az alanyi jogú ápolási díj, a rendszeres gyermekvédelmi támogatás mind olyan, ahol a jogosultság és a finanszírozás normatív irányba megy el. Ez a 90-10 százalékos arány ezt a normativitást hangsúlyozza hosszú ideje.

Azt gondoljuk, hogy a jogbiztonság szempontjából fontos ez. Az önkormányzatnak marad mozgástere arra, hogy kiegészítse ezeket az ellátásokat, de azt gondoljuk, hogy a jogbiztonság, az esélyegyenlőség szempontjából a normativitás követendő út.

Ehhez az is kell, hogy a hatósági jogkörök esetében legyen egyfajta átalakítás.

Ma fölmerült nagyon sok minden. Röviden reagálnék rá. Nagyon sok olyan javaslat volt, ami további forrásokat igényelne. Említettem az elején, hogy ennyi forrás áll rendelkezésre feltehetően a következő évben. Azért tartottuk fontosnak, hogy megjelöljük azt is, hogy 2006-ban merre szeretnénk továbblépni, mert azt gondoljuk, hogy ez olyan irányt jelez, ami a Szolidban megfogalmazódott, és ami egyértelműen fontos a továbblépés iránya szempontjából. Ennek a tempója függ a forrásoktól.

Sokszor fölmerült ma a rendszeres gyermekvédelmi támogatás módosítása. Elhangzottak érvek pró és kontra. Egy oldalról felmerült az, hogy a rendszer igazságtalan, mert hogy néhány forintnyi különbséggel valaki hozzájut vagy nem jut hozzá. Ha továbbemeljük a családtámogatásoknak ezt a részét, akkor pontosan ez az, amit súlyosbítunk. Én elmondtam a múltkor is, de azt hiszem, többször is, hogy az egész segélyezési rendszerhez rendszerében kellene hozzányúlni, ami érzékenyebben követi a különbségeket, és jobban tud differenciálni.

Mindenféle változtatásnál figyelembe kell vennünk ezeket a nehézségeket, hogy például a szegénységi csapdát ne növelje tovább, ne teremtsen olyan helyzetet, mert nagyon sok minden kötünk hozzá a rendszeres gyermekvédelmi támogatáshoz; az ugyanebbe az irányba megy el.

Még egypár dolgot szeretnék mondani. Az is fölmerült az összeghatár kapcsán, hogy a rendszeres gyermekvédelmi támogatás küszöbe ne csak a gyermeküket egyedül nevelő szülők esetében változzon, hanem minden esetben. Azt gondolom, hogy ezek mind olyan dolgok, amiket figyelembe vehetünk, de akkor megint nem áll elő az a helyzet, hogy akik nehezebb helyzetben vannak, azoknak nyújtsunk legalább relatíve több segítséget.

Béki Gabriella képviselő asszony fölvetette, hogy további munkaösztönzőket be lehetne vezetni. Megnézzük ezek költségkihatását, hogy tudunk-e még ebben lépni. A kereteket vagy a határokat egyértelműen ez fogja jelenteni a továbbiakban, tehát hogy szüneteltetni lehessen a munkaidejére a szociális segélyt, illetve ennek egy részét megkaphassák azok, akik átmenetileg tudnak munkát vállalni.

Sisák képviselő úrnak mondanám még: nagyon sok szó esett a gyerektámogatásokról. A szegénység csökkentésében nem csak a gyerektámogatásokra tudunk építeni - most legfőképpen erről beszéltünk -, a lakásfenntartási támogatásról van szó, mindenféle egyéb olyanról, részben önkormányzati segélyekről, amik ezt kiegészíthetik. Tehát nem ez az egyetlen olyan, amivel önkormányzat is, kormányzat is eszközöket kap a kezébe ahhoz, hogy segítsen egy családnak.

Mátrai Márta képviselő asszony felvetette az ápolási díj kérdését. Sokszor beszéltünk erről különböző helyzetekben. Megint azt szeretném mondani, hogy elindultunk egy úton, a lehetőségekhez képest elkezdtük azt, hogy a legsúlyosabb állapotúakat ápolók kapjanak egyelőre kiegészítést. Amint arról beszélünk, hogy munkaviszonnyá tegyük az ápolási díjat, nagyon kemény kérdések merülnek föl; nyilván nem fog a mostani vitába beleférni ennek a megtárgyalása. Nyugdíjszempontból ma is jogszerző az ápolási díj, de nem munkaviszony abban az értelemben, hogy ki a munkáltató, hogy mi van betegállomány idején, szabadság idején, tehát nagyon sokfajta olyan kérdést vet fel a munkaviszonnyá alakítás, ami további megfontolásokat igényel.

Említettem, hogy nem is biztos, hogy ez az az irány, amerre tovább kell lépnünk: inkább a könnyítés irányába, inkább a nappali ellátást támogató szolgálatok igénybevétele irányába, ami talán többet segít.

Felmerültek hatályba léptetési kérdések. Ahogy láttam, legfőképpen itt is finanszírozási kérdések voltak, persze jobb lenne 2005. január 1-jén elkezdeni sok mindent. Említettem az elején és még egyszer szeretnék erre kitérni, hogy ahol el van tolva, részben felkészülési időkről, részben egyértelműen forráskérdésekről van szó.

Köszönöm szépen még egyszer a késői figyelmet. Azt gondolom, hogy a módosítók egyértelműen azt a célt szolgálják, hogy jobb legyen ez a javaslat egyrészt, másrészt egyértelműen jelzik az elkötelezettségét mindazoknak, akik a módosítókat benyújtották, akkor is, ha most nem mindegyikre van lehetőség. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu