DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az előző tárgyaláskor én is felvetettem azt az igényt, hogy az általános vitát ne zárjuk le, és örülök annak, hogy újból megnyitották az általános vitát. Most azonban ott folytatnám, ahol Németh Zsolt abbahagyta: ha a MÁÉRT tagszervezeteit és képviselőit a Kárpát-medencei képviselőknek juttatott lehetőséggel nem hagyjuk élni, akkor az általános vita folytatásának valóban nem sok értelmét látjuk.

Elmondták az Országgyűlés plénumán, hogy a beterjesztés előtt a kormány nem kereste meg őket semmiféle előzetes anyaggal. Eljöttek és elmondták a véleményüket, amely jószerével többnyire a december 5-i népszavazásról szólt és nem annyira a Szülőföld Alapról. Most már tudjuk, hogy a december 5-i népszavazás nem lett ügydöntő, tudjuk, hogy nem hozott kötelező érvényű állásfoglalást, de a választópolgárok többsége úgy foglalt állást, hogy valamilyen módon szeretné támogatni a határon túli magyarok szorosabb kapcsolattartási lehetőségét az anyaországgal, szeretné támogatni, hogy a magyar állam dolgozza ki az akadálytalan kapcsolattartás mindenféle eszközét, és a magyar kormány biztosítsa azt.

A Szülőföld Alapról szóló törvényjavaslat jó lehetőség arra, hogy a Szocialista Párt és a kormányzat megmutassa, mit is akar tenni. Gyurcsány miniszterelnök úrtól azt hallottuk, hogy az ellenzéknek kell törvényjavaslatokat kidolgozni. Mi eddig úgy gondoltuk, hogy a kormányzati felelősség a többségi oldalra hárult a legutóbbi választások óta, és ők dolgoznak ki törvényjavaslatokat. Az, ami eddig törvényjavaslat formájában az Országgyűlés elé beterjesztésre került, még valóban távol áll attól, hogy bármilyen nemzetstratégiai, pláne új nemzetstratégiai változat vagy politikai változás alapját szolgálja.

Pillanatnyilag azt látjuk, hogy egy, évente a költségvetésben bizonytalanul szereplő pénzügyi alap a kormány rendelkezésére áll, hogy mindenféle testületeken, kuratóriumokon és átláthatatlan döntéshozatali tevékenységeken keresztül általa kiválasztott szervezeteknek vagy magánszemélyeknek támogatást juttasson. De ez még nem fogja megerősíteni a határon túli magyar közösségek helyben maradását. Jó lenne persze, ha azok az alapítványok, amelyek már eddig is működhettek - a Segítő Jobb, az Új Kézfogás vagy az Illyés - valóban nagyobb pénzügyi támogatásban részesülnének. Nem kell kitalálni azt, ami egyszer már jól működött, hanem megfelelő feltételeket kell nekik biztosítani, de ha már ez az előterjesztés ide került hozzánk, akkor ezt is próbáljuk kicsit olyanná alakítani, amely megfelel a kormányzat által oly sokszor hangsúlyozott átláthatóságnak, az üvegzsebtörvénynek, annak, hogy a pénzügyi támogatási rendszerek minél nagyobb nyilvánosságot élvezzenek.

Ennek az előmozdítását azzal szeretném elérni, hogy egy módosító javaslatomban indítványozom, hogy az Országgyűlésnek számoljon be az alapot kezelő miniszter. Pillanatnyilag csak a külügyminiszter, és a kormány részére kellene tájékoztatót adnia, mi viszont úgy gondoljuk, hogy a kormánynak az Országgyűlésnek kellene beszámolnia - és nemcsak tájékoztató, hanem beszámoló formájában - a működés tapasztalatairól és pénzügyi tevékenységeiről, és ezt a beszámolót az Országgyűlés szakbizottsága, később pedig a plénuma vitassa meg és hagyja jóvá. Ez szolgálná azt a célt, hogy egy demokratikus intézményrendszerben minél szélesebb körben és átlátható módon kerüljenek felhasználásra az állami költségvetésben biztosított pénzek.

Németh Zsolt képviselőtársam már említette, hogy a Fidesznek a tanács összetételével kapcsolatban is van módosító javaslata. Nagyon szeretnénk, ha ez nem a miniszterelnök személyes döntésén múlna. Látjuk, hogy a klientúraépítés újabb és újabb fordulatait gyűri maga alá Gyurcsány miniszterelnök úr. Jó lenne, ha nem itt próbálná meg a határon túli szervezetek előtt megtépázott tekintélyét visszaszerezni. Nem ezt a pénzügyi eszközt, kommunikációs lehetőséget vagy PR-fogást szeretnénk biztosítani a számára. Valóban egyszerűbb és célszerűbb lenne, ha a köztársasági elnök nevezné ki a tanács tagjait, és sokkal célszerűbbnek látjuk, ha nem közvetlen és direkt függőség alakul ki a kormánytól, hanem ha lehet, a kuratóriumok valódi társadalmi autonómiával rendelkezhessenek. A pénzt biztosítsa az állami költségvetés, a mindenkori kormányzat, de annak felhasználásába már vajmi kevés beleszólása legyen. Különben elkerülhetetlen az a minduntalan előkerülő vád - amit majd újra és újra elő kell venni -, hogy azok kapnak, akik a pillanatnyilag regnáló kormányzathoz közel álló politikai vagy gazdasági célokat szolgálják, testesítik meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! Vannak olyan furcsa megfogalmazások ebben a hozzánk beterjesztett törvényjavaslatban, amiket nem is nagyon értünk. Ha a magyar állam szeretne támogatást nyújtani a preambulumban foglaltak alapján a magyar nemzeti azonosságtudat megerősítése, az anyaországgal való kapcsolattartás, ápolás és azok fejlesztésének a célja érdekében, akkor nem értjük, miért kell arra utalni, hogy az államok területi szuverenitásának tiszteletben tartásával fogunk támogatásokat adni. Kinek jutna eszébe az államok területi szuverenitását megkérdőjelezni? Nem értjük azt sem, hogy miért kell szerepelnie ebben a törvényjavaslatban annak, hogy az államok közötti baráti kapcsolatok tiszteletben tartásával vagy szem előtt tartásával kell majd ezeknek az alapoknak működniük. Nem értjük, hogy milyen baráti kapcsolatokról lehet szó akkor, amikor a határon túli magyar közösségek megtámogatása a cél. És ha valamely oknál fogva éppen nem annyira barátiak a kapcsolatok - lásd Verespatak vagy más stratégiai kérdés a Magyar Köztársaság szempontjából -, akkor talán nem működhet a szülőföldön maradás programja?

A nemzeti egyesítés új nemzetstratégiai programja felfüggesztésre kerül, ha adott esetben egy szomszéd ország miniszterelnöke összevonja a szemöldökét, és nem túl barátian néz a magyar kormány vagy a magyar kisebbségek helyzetére, igényeire, követeléseire? Nem értjük, hogy miért kellenek bele ezek az egyébként nagyon szép, tiszteletteljes fordulatok, amelyek ugyanakkor egyáltalán nem utalnak az emberi jogokon és a diszkrimináció elvén túl a kisebbségi jogokra. Egyáltalán nem utalnak arra, hogy a kisebbségeknek joguk legyen önazonosságuk, kulturális intézményrendszerük fenntartására, egyáltalán nem utalnak azokra a valóban égető problémákra, amelyeket a határon túli magyar közösségeknek nap mint nap meg kell élniük.

Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Végezetül szeretném még egyszer elmondani, úgy látjuk, hogy a határon túli magyar szervezetek - amelyek elég szomorúan vehették tudomásul a tegnapi referendum eredményét, és szomorúan utazhattak haza - nem sok jót várnak ettől a programtól.

(22.40)

De amennyi benne van, azt próbáljuk megadni úgy, hogy tiszteletben tartjuk az ő jogukat, lehetőségüket, hogy beleszóljanak a magyar törvényhozás őket érintő témáiba. Jó lenne, hogyha akár közvetlenül, akár más képviselőkön keresztül valóban nyújthatnának be ők is módosító javaslatokat. Utalnék itt arra, hogy a legutóbbi MÁÉRT-en az RMDSZ-nek már volt olyan jellegű igénye, amely kapcsolható lenne ehhez a törvényjavaslathoz, de itt jelen esetben ez még nem jelenik meg. Nagyon örülnénk neki, hogyha a kormány komolyan venné azokat az ígéreteket, amelyeket még a népszavazás előtt mondott. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu