DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Nagyon jól tudja, hogy önök az elmúlt két év alatt 3300 milliárd forintnyi többletadósságot tettek a lakosságra. Ha ezt 10 millió lakosra szétosztjuk, azt jelenti, hogy több mint 1 millió forintnyi hitelt kellett felvennie az országnak ahhoz, hogy ezek a szép számok, amelyekről ön beszélt, megvalósuljanak. Tudjuk, hogy ez nagyon nagy teher.

Kérdezem, ki fogja ezt kifizetni, tisztelt államtitkár úr. Ön? Pár hónapja itt van, még pár hónapig marad, utána ki tudja, hogy a kormány államtitkárai, miniszterei hogyan jönnek-mennek. Ezek a tények. Nem ön fogja megszavazni ezt a költségvetést, hanem a mögötte levő frakció. Ön derekasan küzdött köztisztviselőként, elismerésem, de az emberek sorsa, amelyről szót váltunk, aminek az érdekében teszünk itt a parlamentben, bizony komolyabb dolog ennél.

Engedje meg, hogy a nyugdíjasok kérdésére reagáljak, mert azt gondolom, az volt a legdurvább dolog, amit ön elmondott. A nyugdíjasok bizony azt érzik, hogy önök hiába ígérték számukra az ingyenes gyógyszereket, a kedvező, alacsony gyógyszeráremelést, ezt nem tudták biztosítani. Nagyon csúnya helyzet alakult ki ezen a területen.

A gázáraknál hasonlóan, akármilyen ígéretük is volt, bizony nagyon drasztikusan sokkal többet kell fizetniük, mint 2002-ben vagy 2001-ben. Bizony, ha megnézzük azt, hogy a 3 százalékos plusz felzárkózási nyugdíjat meghagyták volna a talmi ígéretekkel, amely (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) tizenharmadik haviként jelent meg, de valójában nem az volt, akkor kiderül, hogy bizony ez sem teljesült, ez is kevesebb pénzt jelent.

S engedjék meg, hogy egyúttal elbúcsúzzam a Fidesz-frakció nevében. Remélem, meg tudják fontolni a javaslatainkat, és lesz ideje a két kormánytagnak (Göndör István: Lejárt az idő!), hogy átgondolja ezt a következőkben.

Köszönöm.

Forrás: parlament.hu