DR. BARÁTH ETELE tárca nélküli miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársam! Nagyon nagy ívű napirend előttit tetszett volt mondani. Megmondom őszintén, eléggé meglepett, mert azt hittem tegnap már az interpelláció kapcsán, hogy valami olyan titok rejtőzik az önök tudásában, amit ténylegesen napirend előtti, iszonyatos fontosságú mondatokba kell tudni foglalni. Hát ez nem hangzott el. Ezzel kapcsolatban azonban elhangzott nagyon sok olyan részkérdés, visszautalás a tegnapi napra, amire sajnos vissza kéne nekem is térnem.

Az egyik dolog az, hogy sem a miniszterelnök, sem egyik szocialista miniszter, soha az életben azt nem mondta, hogy mindig mindent jobban tud. Én azt gondolom, nem jellemző a magatartásunkra. Sőt pont a miniszterelnök úr magatartására az a jellemző, hogy szinte napról napra igyekszik tanulni. Már az is előfordult itt, a parlamentben, a Házban, amikor azt mondta, hogy tévedtem, és megkövette azokat, akikkel kapcsolatban tévedett.

(8.30)

Nincs mit megkövetni most, a tegnapi beszéde kapcsán, tudniillik kétségkívül, ami a számokat illeti, sok mindent lehetne róla elmondani, de egyet nem lehet elmondani: mindegyikünk bánatára ez a népszavazás, ez a szavazás, ez a referendum eredménytelen volt.

Azért mindenki bánatára, mert tudtuk ugyan előre is, hogy nem tud megoldani semmit, mert a kérdésfeltevések olyanok voltak, de valóban nem oldott meg semmit azon kívül, hogy további új és új konfliktusok bázisát teremtette meg.

Az, amit ön mond a miniszterelnök úrral kapcsolatban, hogy éjszaka világosodott meg, úgy emlékszem, mintha itt a parlamentben már jóval azt megelőzően a szülőföldprogram megindult volna. Azért is kell, hogy így emlékezzek erre a kérdéskörre, mert részt vettem ennek az előkészítésében, részt vettem azokban a javaslatokban, amelyek pont az európai csatlakozás kapcsán nagyon sok további eszközt adnak a kezünkbe Erdély és az egész külhoni magyarság érdekében a határon átnyúló kapcsolatok, ezen belül gazdasági, kulturális, társadalmi kapcsolatok megerősítésére.

Ami ennek az ügynek a Verespatakkal kapcsolatos magyar kormányzati összefüggéseit illeti, azért egy személyes dolgot hadd mondjak el önnek, miután már többször volt szerencsénk itt kapcsolatba kerülni, és mindig a Verespatakra volt ez kiélezve. Az én családom és a feleségem egész családja is erdélyi származású. Én 5 éves, 6 éves, 8 éves, 15 éves koromban nagyon lassú tehervonatokon egész Erdélyt beutaztam, lenn jártam a Regátban, sőt azt kell mondanom, hogy még a nászutamat is ott töltöttem. Egészen mély emberi, humánus szeretet köt ehhez a területhez. Tehát amikor ön azt kéri számon valakin, most adott esetben rajtam mint választ adó miniszteren, hogy tudunk-e foglalkozni ezzel a kérdéssel kellő emócióval, vagyunk-e annyira töltöttek, mint önök ebben a kérdésben, tisztelettel jelentem: igen, vagyunk, emberileg is vagyunk ugyanúgy töltöttek, ugyanolyan nemzeti érzés tölt el engem, mint önt vagy bárki mást ebben a kérdéskörben.

Ennek ellenére azt kell mondanom, hogy az önök kérdésfeltevésével szemben mi cselekszünk. Cselekszünk nemcsak a program megadása kapcsán, nemcsak a kétoldalú kapcsolatok kiépítése kapcsán, azáltal, hogy én lenn jártam Aradon, és az Európa-ügyi miniszterrel megállapodtam az együttműködésben, vagy jártam Pozsonyban két héttel ezelőtt, és megállapodtam az ottani területfejlesztési miniszterrel a kétoldalú kapcsolatok megerősítésében, és nemcsak azáltal, hogy találkoztam a horvát illetékes Európa-ügyi miniszterrel az ő csatlakozásuk elősegítése érdekében, hanem azzal is, hogy pontosan tudatában vagyunk annak, amit ön kér most számon az utolsó mondataiban, hogy mik azok a technológiák, fejlesztési lehetőségek, amelyeket az Európai Unió biztosítani tudna, hogy ne afrikai legyen. Bár azt gondolom, hogy Afrikában is nagyon sok kiváló technológia van, nagyon sok mindent tudnak, nem kellene őket megsérteni, Indiát nem kellene megsérteni a technológiával, az évezredes kultúrájával. De igen, az európai csatlakozás az, aminek a különböző irányelvei biztosítják azt, hogy a legkorszerűbb technológiák valósuljanak meg, hogy ne környezetkárosítás legyen, ne csak a kibocsátással kapcsolatban legyen problémánk, hanem az egész előkészítés kapcsán meghatározott lehetőségeink legyenek.

Szeretném önnek mint a környezetvédelmi bizottság elnökének a figyelmét felhívni, hogy a 793/93-as tanácsi rendelet, a 91/411-es tanácsi rendelet, a 90/8-as irányelvek meghatározzák mindazt, ami alapján Romániának egy bányanyitás, egy környezetvédelmi beruházás, bármi más ilyen fejlesztés kapcsán el kell járni. Ezek tartalmazzák azokat a hatásvizsgálatokról szóló előírásokat, a kockázatelemzéseket, amiket ők csak akkor fognak megcsinálni, ha az Európai Unió tagjai lesznek, egyébként semmi más kötelezettség nincs. Ahogy Ausztria Csehország belépését nem kívánta megakadályozni az atomerőmű kapcsán, csak eléri azt, hogy ott egy korszerűsítés végrehajtódjon, azt gondolom, hogy Magyarország egyetemes érdeke Románia minél hamarabb történő teljes jogú tagsága.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Forrás: parlament.hu