KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sajnálom, hogy Domokos képviselő úr eltávozott a teremből. Remélem, hogy visszajön, és figyel arra, akár a televízión keresztül is, hogy mit mondok, hiszen az ő hozzászólásával kapcsolatban kértem kétperces megszólalásra lehetőséget.

Ő megrótt bennünket azért, mert jól takarékoskodtunk az idővel. Mi udvariasak voltunk. A részletes vitának az a sajátja, hogy mindenki a módosító javaslata mellett próbál érvelni, és mi azt a taktikát választottuk, hogy röviden reagáltunk minden ellenzéki megszólalásra. Azért is volt ez jó, mert Kovács Tibor képviselőtársam már többször elmondta, hogy a múlt heti szavazás során egyöntetű volt a Ház álláspontja, kifejezte a Ház 100 százalékos többsége azt, hogy támogatja a fejezeti főszámokat, és ezek után nyilvánvaló, hogy a részletes vita már egy más hangnemben, más ritmusban tudott zajlani.

A másik, hogy ha már Domokos képviselő úr arra vette a bátorságot, hogy értékelje a költségvetést, akkor az lett volna tisztességes dolog, ha egy reális értékelést ad erről a költségvetésről. Ha ezt megtette volna, akkor elmondhatta volna, hogy bizony nincs könnyű helyzetben az, aki egy költségvetési törvényjavaslatot összeállít. Az egész vita arra világít rá, amit a legelején, még egy bizottsági ülésen mondott az Állami Számvevőszék elnöke, hogy bizony nagyon nehéz úgy a költségvetést összeállítani, hogy egyidejűleg a versenyképességet is szolgálja, meg az igazságosabb társadalomépítést is szolgálja. Ez a kettő feltétel borzasztóan meghatározza azokat a kereteket, amelyek között mozoghat a kormány. Ez az egész vita tulajdonképpen azt tükrözte, és éppen ezért van annak jelentősége, amit Tóth András képviselőtársam mondott, hogy bizony itt az utolsó percig érdemes a vitát hallgatni, hiszen a kormánypárti képviselők fognak érvelni amellett, hogy milyen szükséges apró módosító javaslatokat tettek még az elmúlt órákban is.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu