BORKÓ KÁROLY (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Eredeti kérdésemet a miniszternek szerettem volna feltenni, de hát mivel ön van itt, öntől kérem majd a választ. Ön néhány napja, ahogy ön önnönmagát egykor meghatározta, agrárdiplomata, ahogy az egyik napilap titulálta a minap, “az európai baloldal reménységeö, az egyik kereskedelmi adón a magyar gazdaság lehetőségeiről beszélt. Szokásához híven, szolid stílusában meglepő dolgokat mondott. Az óriási és egyre bővülő kínai piac lehetőségeit ecsetelte a gyanútlan nézőknek.

Arról beszélt, hogy milyen meglepően jól szerepelnek a magyar ásványvizek Kínában, s hogy ezen a téren korlátlanok a lehetőségek. Javasolta ezek kihasználását. A szállítmányozással foglalkozók szerint két dolgot nem érdemes hosszú távon szállítani: a vizet és a levegőt. Ennek alapján, államtitkár úr, az ön javaslata telitalálat. Lennének nekem is az előzőhöz mérhető ötleteim, csináljunk például az ásványvízből sűrítményt, koncentrátumot - a kínaiak majd hozzáteszik otthon a vizet.

Az államtitkár úr másik komoly ötlete - még bizonyára az előző munkahelyéről hozta - a sivatagmegkötő fű volt. Millió hektárszámra tartóztathatnánk fel vele a Kínában rohamosan terjedő Góbi sivatagot. Igaz, az ásványvízbiznisz kiteljesedése után bizonyára lesz elég lehetőség Magyarországon is a kísérletek elvégzéséhez.

Államtitkár Úr! Komolyra fordítva a szót: nem gondolja-e, hogy a magyar gazdaság szempontjából talán nagyobb lehetőségekkel kecsegtető piaci szegmensek feltárásán kellene munkálkodnia? Természetesen tisztában vagyok az egyre növekvő kínai gazdaság lehetőségeivel, de ásványvíz helyett talán kereshetnénk ott piacot, ha már az élelmiszernél tartunk, a magyar, mondjuk, a kisvárdai gyümölcspálinkáknak, a tokaji boroknak, illetve egyéb hungarikumoknak. A sivatag megkötésével kapcsolatban, mielőtt Kínába mennénk, talán a Duna-Tisza közi homokhátság vízutánpótlását kellene, kellett volna megoldania a kormányzatnak.

Várom megtisztelő válaszát.

Forrás: parlament.hu