DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Miniszter Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, ahogy miniszter asszony mondta, '99-ben ratifikálta végeredményben a parlament, és akik itt voltak azon a vitán, emlékezhetnek arra, hogy valóban egy szakmai vita folyt magáról a Szociális Kartáról, habár voltak politikai felhangjai is. Az egyik ilyen volt, hogy akkor, amikor az Európa Tanácshoz csatlakoztunk, és utána, '91 decemberében a kormány aláírta az egyezményt, akkor miért kellett ilyen hosszú időnek eltelnie, ami - mint kiderült - egyáltalán nem volt olyan hosszú idő, ha a részes tagállamok ratifikációs idejét nézzük. S azon kívül az optimális minimum kérdése is fölmerült, hogy az az optimális minimum, amit akkor meghatároztunk, az a 12 cikk nem kevés-e, nem lehetne-e többet vállalni. Akkor kritikaként hangzott el, hogy bár emlékeim szerint egy hihetetlenül részletes, vastag háttértanulmányt kapott akkor a Ház, a különböző cikkelyek hatástani vizsgálatát az akkori kormány letette az asztalra, itt ezt most egy picit hiányoljuk, mert a miniszter asszony az expozéjában azt mondta, hogy megvizsgálták a jogi környezetet, megvizsgálták a várható gazdasági hatásokat. Nem hiszem, hogy nagyon nagy munka lett volna ezeket a hatástani vizsgálatokat a Ház rendelkezésére bocsátani.

Ahogy itt elhangzott, négy újabb cikkely, illetve két cikkely teljes egészében és két cikkelynek egy-egy alpontja kerül most ratifikálásra, és most is csupán azt lehet föltenni kérdésként, hogy miért ilyen szűken merít a kormány, miért nem merészebb bizonyos kérdések tekintetében. Akkor, '99-ben nagy vita volt a 12. és 13. cikk fölcserélését illetően, ami a társadalombiztosításhoz való jog kérdésköre. Akkor hatástanilag a kormány indokolta azt, hogy a gazdasági lehetőségek nem teszik lehetővé azt, hogy a 12. cikkelyt teljes egészében ratifikáljuk, s már akkor is fölmerült, hogy miután a társadalombiztosítási rendszer nagyon régóta működik Magyarországon, legalább az 1. cikkelyt lehetne vállalni. Ez most megtörténik, de ugyanígy most föl lehet tenni a kérdést, hogy a 12. cikkely többi pontját nem lehetne-e vállalni, annál is inkább, mert közben a jogi környezetünk jelentős mértékben változott, hogy az Európai Unió tagjai lettünk, és ha aprólékosan, az összes cikket végigtanulmányozzuk, nem biztos, hogy nem találunk olyan cikkelyeket, amelyeket az európai uniós csatlakozásunk kapcsán az élet, illetve az a jogi környezet felülírt. Ezért lett volna jó az a hatástanulmány, amely a jogi környezetet részletesen körülírja.

A 15. cikkely a fizikailag vagy szellemileg fogyatékos személyek szakmai képzéshez, a rehabilitációhoz és a társadalomba történő újrabeilleszkedéshez való jogáról beszél. Itt ezt teljes egészében ratifikáljuk most, ami nagyon jó, csak kérdés, hogy meg fogunk-e tudni felelni ezeknek a kritériumoknak. Én itt csak emlékeztetnénk arra, ami már többször a Ház előtt volt, például a Magyar Demokrata Fórum is szóba hozta, hogy az autisták életbe való beilleszkedése, illetve a megfelelő oktatási és egyéb képzési lehetőségeik mennyire mostohák. Kérdés, hogy ha ez a cikkely elfogadásra kerül, megfelelő lépéseket fogunk-e tenni például ezen a téren is.

A 10. cikk is teljes egészében elfogadásra kerül. Ez a szakképzéshez való jog. Gondolom, itt olyan nagyot nem vállalunk. A szakképzési rendszerünk olyan, amilyen; az más kérdés, hogy bizonyos minőségi és mennyiségi mutatók tekintetében megfelel-e, de egy működő rendszerről van szó.

Megmondom őszintén, ami viszont nem világos számomra, hogy a harmadik részt illetően azoknak a cikkelyeknek az elfogadása szükséges-e, illetve ez most már a hatodik hátunk mögött hagyott év a ratifikációt követően, és nincs róla tudomásom, hogy bárminemű jelentési kötelezettség keletkezett volna-e. Nagyon jó lenne, ha ezt megismerhetné a parlament.

(15.30)

A 21. és a 22. cikkely foglalkozik a jelentési kötelezettséggel. A 21. cikkely azt mondja, hogy a ratifikált részek teljesítéséről kétévente kell jelentést tenni, a 22. pedig azt, hogy a miniszterek bizottsága a még nem elfogadott cikkelyek esetében kérhet jelentést. Ez azért is jó, mert információim szerint ezek a jelentések, illetve a bizottság véleményezése konzultatív, kifejezetten segítő jellegű tanácskozást eredményez, és ez mindenképpen az éppen aktuális kormányzat tevékenységét segíti.

Összefoglalva: nyilvánvalóan lehetne vitatkozni azon, hogy mi az, amit még be lehetne emelni. Az éppen adott hatalom diszkrecionális joga, hogy az adott környezet ismeretében mi az, amit felelősséggel fel tud vállalni. A Magyar Demokrata Fórum természetesen támogatja ezt a megerősítést, és bízik benne, hogy nagyon rövid időn belül még inkább ki fogjuk tudni terjeszteni a ratifikációt az eddig még el nem fogadott cikkelyekre is.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu