DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Két megjegyzésem lenne. Az egyik: amikor Béki Gabriella képviselőtársunk a múltra emlékeztetett, mintha negatív felhangja lett volna, hogy 1991 után csak 1999-ben ratifikáltuk a Szociális Kartát. A huszonegy részes tagállam átlagos ratifikációs ideje 2,6 év, de nyilvánvalóan nagy a szórás. Kikerestem, tényleg csak érdekességként: Luxemburg, amelyik éppen nem nevezhető egy szegény országnak, 30 évet várt arra, hogy ratifikálja, Belgium 29 évet; Franciaország, amely a teljesítéseket illetően az élvonalba tartozik, már az egész Kartát ratifikálta, de csak 75-80 százalékig tudta teljesíteni, ott is 12 év volt. Tehát úgy gondolom, a rendszerváltoztatást követően, egy olyan gazdasági és szociális környezetben az a közel 8 év nem nevezhető hosszú időnek.

A másik: nagyon érdekes a 7. cikkely kérdésköre. Jogértelmezésem értelmében a 15 év az alsó korhatár, tehát a részes tagállamok magasabb szinten meghatározhatják. Inkább azon kellene gondolkodni, hogy a 7. cikkely (3) bekezdését is emeljük most be, amely azt mondja, biztosítják, hogy a még kötelező oktatásban részesülő gyermekek nem kerülnek alkalmazásra olyan munkában, amely megfosztaná őket oktatásuk teljes körű előnyétől. Érthetetlen, miért nem került ez bele, ez a kettő szerintem szorosan összefügg, és megoldhatja azokat a vélt vagy jogos aggályokat, amelyek ennek a cikkelynek a kapcsán fölmerülnek, úgyhogy egy csatlakozó módosítóval kísérletet teszünk arra, hogy ezt is beemeljük a ratifikálandó pontok közé.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu