DR. SZANYI TIBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Jó reggelt kívánok! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A távhőszolgáltatás társadalmi, gazdasági jelentőségét jól érzékelteti, hogy ez a tevékenység 94 településen 500 ezer panellakás 645 ezer lakóját érinti, szabályozási szempontból pedig sajátos feladatot jelent, hogy olyan helyi közüzemi szolgáltatásról van szó, ahol a szolgáltató technikai monopolhelyzetben van, és a fogyasztóknak nagyon kevés lehetőségük van arra, hogy más hőellátási módot válasszanak.

Tény az is, hogy a távhőszolgáltatás ma az egyik legdrágább hőellátási mód, amely persze több okra vezethető vissza. Így például: a lakótelepek építésekor alkalmazott költségtakarékos épületgépészeti megoldások energiapazarlónak bizonyultak; rossz állapotban vannak a távhővezetékek; a lakások magántulajdonba kerülésével egyidejűleg nem sikerült megoldani a lakásonkénti szabályozás lehetőségét; hiányos az épületek hőszigetelése, ezért jelentős a hőveszteség. Mindezek a problémák műszaki okokra és fejlesztési hiányosságokra vezethetők vissza, azonban a fennálló szabályozási környezetre vonatkozóan is kedvezőtlen tapasztalatokat szereztünk. Emiatt feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy a távhőszolgáltatásról szóló 1998. évi XVIII. törvényt új törvény váltsa fel.

Egyértelművé vált például, hogy a jelenlegi hatályos törvény fogyasztóvédelemre vonatkozó előírásai nem eléggé hatékonyak. A szolgáltatók monopolhelyzete és a távhőszolgáltatás költségei miatt különösen fontosnak tartjuk, hogy a felhasználói érdekek a jogi szabályozásban is nagyobb hangsúlyt kapjanak. Számos észrevételt kaptunk azzal kapcsolatban, hogy a felhasználói panaszok kivizsgálója és a szolgáltatások tulajdonosa ugyanaz: mindkét esetben az önkormányzat. Ez értelemszerűen viták és ellentmondások forrása.

A benyújtott törvényjavaslat ezt úgy kívánja orvosolni, hogy a fogyasztói panaszok kivizsgálását az önkormányzat jegyzőjétől a Fogyasztóvédelmi Felügyelőséghez, illetve annak megyei szervezeteihez telepíti, ezáltal nagyobb súllyal érvényesülnek a fogyasztóvédelemről szóló törvény rendelkezései.

A törvényjavaslat a felhasználói érdekek hatékonyabb érvényesítése érdekében erősíti a civil szervezetek szerepét, ezért az árak megállapítása során kötelezzük az önkormányzatokat és a távhőszolgáltatókat a civil szervezetekkel való együttműködésre. Ehhez meghatároztuk azokat az adatokat, amelyeket az önkormányzatok és a szolgáltatók a felhasználói érdekképviseletek számára kötelesek átadni, azért, hogy azok véleményt alkothassanak az önkormányzatok képviselő-testülete által meghatározott díjak mértékéről, és elláthassák a felhasználói érdekek védelmével kapcsolatos feladatukat.

Az egyértelmű jogi szabályozás és az egységes jogalkalmazás elősegítése végett szétválasztottuk a felhasználó és a díjfizető fogalmát. A távhőszolgáltatás mérés szerinti elszámolásának feltétele ugyanis az, hogy a szolgáltatott hő mennyiségét hitelesen mérjék. A műszaki adottságok miatt a hiteles hőmennyiség mérésére csak a hőközpontokban, esetleg a hőfogadó állomásokon van lehetőség.

Önálló felhasználó csak az lehet, akinek döntési lehetősége van például olyan alapkérdésekben, mint a fűtés megkezdésének és befejezésének időpontja, a rendszerbe belépő melegvíz hőmérséklete. Ezeknek a feltételeknek csak az épület egésze, azaz a tulajdonosok közössége felel meg, tehát ez a kör jelenti a felhasználót, ugyanakkor az eddig kialakult gyakorlat szerint a lakóközösségek nem együttesen fizetik a távhőszolgáltatás díját, hanem lakásonként külön-külön, így történik a mért távhő díjának szétosztása és számlázása is. Ebből következik, hogy a díjfizető a lakás tulajdonosa, illetve a törvényben meghatározott esetekben a lakás bérlője vagy használója. A mért távhő díjának, illetve szétosztásának mértékéről a lakóközösség dönt, de a szétosztást a szolgáltató végzi. Amennyiben lehetőség van a lakáson belül az igénybe vett hőmennyiség szabályozására és a felhasználási arány meghatározására, akkor teljesülhet az a jogos lakossági igény, hogy mindenki csak a ténylegesen felhasznált hőarányban fizesse a távhőszolgáltatás díját.

A rendszeres és pontos díjfizetők védelmét szolgálja az a rendelkezés is, hogy a külön történő díjfizetés esetén az egyes díjfizető más díjfizetők tartozásáért nem felel. Korlátozó intézkedéseket sem lehet a díjhátralékossal szemben úgy alkalmazni, hogy az arányosan érintse a kötelezettségét teljesítő díjfizetőt. Ebből következik, hogy a szolgáltató az esetleges díjhátralék jogait a Ptk. pénztartozásokra előírt rendelkezései szerint érvényesítheti.

2003-ban megszűnt az átalány szerinti távhőszolgáltatás. A jelenleg hatályos törvény szerint ma már csak mérés alapján lehet távhőt szolgáltatni, és a díjakat is eszerint kell elszámolni, ezért a benyújtott javaslat minden esetben elhagyja az átalánydíjas szolgáltatásra vonatkozó eddigi szabályozást.

Ugyancsak a felhasználók érdekében született a törvényjavaslat azon rendelkezése, amely szerint abban az esetben, ha az épületenkénti hiteles hőmennyiségmérés más módon nem valósítható meg, a szolgáltatói hőközpont helyett felhasználói, épületenkénti hőközpontokat kell létesíteni, értelemszerűen a szolgáltató költségére, így az épületenként létesített felhasználói hőközpontban megvalósítható a szolgáltatott távhő mennyiségének hiteles mérése.

Végül a távhőszolgáltató rendszer rugalmasabb és hatékonyabb kialakítását teszi lehetővé az az intézkedés, amely az 50 megawattnál alacsonyabb távhőtermelők esetében kötelezővé teszi az egyszerűsített engedélyezési eljárást.

Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt években sokszor felmerült az a kérdés, hogy mi legyen a távhőszolgáltatás jövője. A nemzetközi példák Ausztriától Dániáig azt igazolják, hogy a korszerű és hatékony távhőszolgáltatás versenyképes az egyéb hőellátási módokkal. A centralizált, műszakilag korszerű hőtermelés ugyanis nyilvánvalóan kisebb környezeti terhelést jelent, mint az épületenkénti vagy netán lakásonkénti hőellátás, emellett a koncentrált hőtermelés lehetőséget ad a kapcsolt energiatermelésre, amely energetikailag hatékonyabb, miután a hasznosított villamos energia csökkenti a hőellátás költségeit. Azt már csak kiegészítésként jegyzem meg, hogy a jelenleg meglévő távhőrendszerek helyett az egyedi fűtések bevezetése lakásonként 400-500 ezer forintba kerülne, amelyet értelemszerűen a lakások tulajdonosainak kellene fizetniük. Erre sem anyagi, sem ésszerű indok nincs. A számítások szerint egyébként az esetek nagy részében ezek a beruházások nem is térülnének meg.

Mindebből tehát az következik, hogy a távhőszolgáltatás hosszú távon hazánkban is fennmarad, sőt korszerű megoldásokkal versenyképes lesz más fűtési módokkal is, éppen ezért fejlesztése és a műszaki elmaradások felszámolása mindenképpen indokolt. Ehhez mind az állam, mind pedig az önkormányzatok jelentős segítséget nyújtottak eddig is és nyújtanak a jövőben is.

Bár a támogatások rendszere nem része a beterjesztett törvényjavaslatnak, azonban a szolgáltatás helyzetének és jövőbeni lehetőségének megítéléséhez ez a kérdés is hozzátartozik. Az iparszerű technológiával épített lakások felújítását szolgáló program keretében az állam és az önkormányzatok jelentős támogatást nyújtanak a távhőrendszerek korszerűsítéséhez, az épületek hőszigeteléséhez, a nyílászárók cseréjéhez. A lakosság saját önrésze mellett a beruházások 30 százalékát az állam, 30 százalékát pedig az önkormányzatok fedezik.

(9.50)

Számos szolgáltató segítette a lakosságot a korszerű radiátorszelepek felszerelésében költségviseléssel vagy alapdíjkedvezménnyel. Az önkormányzatok pedig eddig is és ezután is rászorultsági alapon támogathatják azokat, akiknek nehézséget okoz a távhőszolgáltatás díjának kifizetése.

Tisztelt Országgyűlés! Meggyőződésünk, hogy a beterjesztett törvényjavaslat megtárgyalásával egy korszerű, úgymond, felhasználóbarát, a fogyasztók érdekeit szem előtt tartó, a feladatokat egyértelműbben elhatároló szabályozás születhet. Bizonyosak vagyunk abban is, hogy a mai szolgáltatási rendszer működéséről itt, a parlamentben is sokan rendelkeznek olyan közvetlen és közvetett tapasztalatokkal, amelyek a törvényjavaslat véglegesítése során hasznosulhatnak. A magunk részéről nyitottak vagyunk ezekre a módosításokra is.

Kérem ezért a tisztelt Országgyűlést, hogy a távhőszolgáltatásról szóló törvényjavaslathoz jobbító szándékú javaslataikat megtenni és egyben a kormány célkitűzéseit támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu