LEZSÁK SÁNDOR (független): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Asszony! A jelentésből is kiolvasható, hogy egyre mostohább a fogyatékossággal élőket tömörítő civil szervezetek helyzete, szinte mindegyikük lényegesen kevesebb állami támogatásban részesül, mint amennyiben részesült az Orbán-kormány időszakában, holott időközben növekedtek az államigazgatást is tehermentesítő feladataik.

2002 után vásárlóértékben 20-35 százalékkal csökkent a Fogyatékosok és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetségének a költségvetési támogatása, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége támogatása, a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének a támogatása. 2004 nyarán huszonkét év után először maradt el a mozgássérültek balatoni találkozója. Még a gazdasági szempontból lényegesen kedvezőtlenebb kilencvenes években is jutott erre az egyhetes üdülésre állami támogatás, de tavaly már nem jutott. Tavaly már nem kapták meg a fogyatékossággal élők a korábban átlagosan 20 ezer forintos üdülési hozzájárulásukat sem - idézem a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége elnökének a panaszát.

(17.40)

Leállt a gépkocsi-vásárlási támogatás korábban állami támogatása is. Miközben a kormányprogramban látszólag kiemelt helyen szerepel a fogyatékossággal élők támogatása, helyzetük valójában folyamatosan romlik. Ez a jelentés is figyelmeztet, hogy hamarosan az őket segítő gyógypedagógus-képzés is veszélybe kerül, mert minisztériumi tervek szerint radikálisan csökkentik az ilyen jellegű oktatás támogatását.

Tovább folytathatnám a fogyatékossággal élőket tömörítő civil szervezetek panaszait. A rászorultakat gondozó intézetek létrehozási támogatása a felére csökkent. A támogató szolgálatok a korábbi összegek harmadához juthatnak hozzá. A lakóotthonok támogatása gyakorlatilag a nullára csökkent. A rászorulók többsége képtelen a tárcák által felajánlott uniós pénzekhez hozzájutni, mert nincs arra fedezete, hogy ezeket megelőlegezze.

Mondhatja erre a miniszter asszony, hogy ez nem tartozik már a jelentés tárgyalásához, de - és egyetértek Béki Gabriella képviselőtársam felvetésével - amennyiben elkészült volna októberre a négyéves program, akkor nyilvánvalóan lett volna kapaszkodónk, reménységünk, hogy mindezek már ott vannak egy határozott, elfogadott tervezetben.

Tisztelt Miniszter Asszony! Ön a tárcák közül talán a legsúlyosabb, legnehezebb tárca élén áll. Ez meggyőződésem, mert itt kis pénzzel nagy eredményeket elérni nem lehet. Egy akadálymentesítés hatalmas teher az országunk gazdasági képessége miatt is. Ugyanakkor van nemcsak egy társadalmi elvárás, hanem van egy parlamenti többség is maga mögött, hiszen érezhető volt akár az esélyegyenlőségi törvény elfogadásakor, e jelentés elfogadásakor, a program elfogadásakor, hogy a Ház többsége egyetért ezekkel a célokkal. Jól tudom, nagyon nehéz képviselni ezt aztán a kormányüléseken, és a megfelelő pénzt, költségvetési támogatást erre a területre elhozni.

Éppen ezért a gondok felsorolása mellett hadd említsem meg azokat az eredményeket, amelyek igenis az elmúlt esztendők eredményei. Én eredményként könyvelem el azt, hogy a közhivatalokban a jeltolmácsok alkalmazása egyre gyakoribb, és a jeltolmácsképzést is egyre több helyen segítik elő. Itt hadd jegyezzem meg, hogy véleményem szerint gyorsítaná az előrelépést, ha a kormányzat a siketnémák nemzetközi nyelvének, jelbeszédének a hivatalos elismerése révén nyelvpótlékban részesítené azokat az ügyintézőket, akik munkavégzésük során használják ezt a tudásukat, és ez a nyelvpótlék azonos összegű lenne a nyelvvizsga-bizonyítványok alapján fizetett pótlékkal. Egyébként több uniós országban ez teljesen természetes gyakorlat.

Érzékelhető az eredmény a fogyatékossággal élők oktatásának a területén is. A velük való törődés szükségességét a fogyatékossággal élők nehéz szociális és iskolai helyzetéről szóló kutatások eredményei indokolják. Különösen azoknak szakad meg látványosan a tanulmányi pályája, akik például baleset miatt, betegség miatt váratlanul kerültek a fogyatékossággal élők közé. Csak kiemelt törődéssel, speciális tanterv alkalmazása révén csökkenthetőek a hátrányaik. Egy pedagógiai felmérés szerint az ilyen gyermekeknek, ifjaknak az oktatási intézményekben éretlen társaik, meg talán a nem megfelelő nevelői környezet miatt sérülhetnek az emberi jogaik és méltóságuk, nemkívánatos diszkriminációs hatások befolyásolhatják tanulmányi teljesítményüket, magatartásukat, önértékelésüket, életüket.

Bár csaknem 40 százalékuk jár integrált osztályokba, speciális képzésük véleményem szerint, de a szakma véleménye szerint, ön jól tudja, miniszter asszony, nincs megoldva. Az iskolák több mint 20 százaléka a sajátos szükségletek figyelmen kívül hagyásával normál tantervű osztályban, integráció nélkül neveli őket, 23 százalék működtet gyógypedagógiai osztályt, csaknem 9 százalék pedig speciális kiscsoportot. Az oktatási intézmények legszembetűnőbb gyenge pontja a szakemberek és a fejlesztő eszközök hiánya. Leginkább gyógypedagógusokra, fejlesztő pedagógusokra, iskolapszichológusokra lenne szükségük, a nevelőknek pedig tréningre, képzésekre, hogy a problematikus helyzet megoldására stratégiákat, taktikákat tanulhassanak. Ezen a területen a jelentés adatai egybecsengenek a tapasztalatokkal, kielégítők az eredmények, és nagyon bízom a helyzet további javulásában is.

Összegezve az elmondottakat, az akadálymentesítés és a foglalkoztatás ügyében elfogadhatatlan helyzet alakult ki. Kritikussá vált a fogyatékossággal élők civil szervezeteinek működése, túl sok a bürokrácia a fogyatékossággal élők szociális ellátása területén, de érezhető előrelépés történt a jeltolmácsolás, valamint a fogyatékossággal élők oktatása, szakképzése területén. Sajnos, a tapasztalatok mérlege összességében egy romló helyzetet mutat, és ezt a romló helyzetet a jelentés nem tükrözi véleményem szerint kellő mértékben, és nem hívja fel kellő eréllyel a politikusok figyelmét az emiatt tartóssá váló emberi, lelki, szociális veszélyekre.

Végezetül, tisztelt miniszter asszony, mint ahogy jeleztem, ezen a területen sok-sok pénz kell a költségvetéstől, hogy némi javulást érjünk el egyes területeken. Van egy olyan terület, ahol kevés pénz nagyon jelentős eredményeket mutathat fel, ez pedig az egyesületek támogatása. Ezt magam is tapasztalom, akár Bács-Kiskun megyében vagy más megyében, hogy egy megnövelt állami támogatással azok az emberek, azok a közösségek, falvakban, városokban, az egymással való kapcsolattartásukban, közösségi életükben lelkileg újulnak meg, és ehhez nem sok pénz kell. Talán van valamilyen tartalékalap ott, a költségvetésben, amely segítheti, elsősorban a civil szervezeteken belül az egyesületek munkáját.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu