PODOLÁK GYÖRGY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A lakosság széles körének alapvető szükségleteit érintő szabályozási tárgykörben dönt az Országgyűlés, amikor a távhőszolgáltatásról szóló törvényjavaslatot tárgyalja.

Felelős döntés szükséges a törvényjavaslat szabályaival kapcsolatosan, hiszen a távhőellátás 645 ezer lakás fűtését biztosítja, ami az ország lakásállományának mintegy 16 százaléka. Így a távhőszolgáltatás több mint 1,5 millió embert érint hazánkban, akik számára e szolgáltatás minősége, biztonsága az elmúlt hideg napokban talán különösen aktuális kérdéssé vált.

A távfűtés megítélése hazánk közvéleményében fokozatosan romlott az elmúlt időszakban, holott a távhő a nemzetközi gyakorlatban egyáltalán nem tekinthető elavult és alacsony hatékonyságú fűtési módnak. Nyugat-Európában a távhőszolgáltatás az elmúlt évtizedben dinamikusan fejlődött, és Magyarországon is a távhőszolgáltatás energiaellátásban betöltött szerepének erősítése, a távhő további térnyerése lenne a kívánatos.

A távhőellátással elérhető társadalmi előnyök a környezetvédelmi, energiaellátás-biztonsági szempontok bevonásával érzékelhetőek igazán. A távhőellátás ilyen, számszerűsíthető előnyei elsősorban abból adódnak, hogy a fűtési célú tüzelőanyag jelentős részének felhasználása nemzetgazdasági szinten optimalizálható; hogy a kogeneráció térnyerésével a felhasznált energiahordozók hasznosításának hatásfoka lényegesen magasabb, ezáltal a hőenergia-termelés környezetszennyező hatása pedig lényegesen kisebb. Mindezek következtében a távhőellátás megerősödésével felértékelődhetnek a gyengébb minőségű hazai energiahordozók, alternatív megoldások születhetnek a komplex hulladékgazdálkodásban, növekszik az energiatermelés és -felhasználás hatékonysága, lehetőség nyílik a megújuló energiahordozók nagyüzemi szintű felhasználására, csökkentheti a hazai energiaellátás importfüggőségét, növelhető a foglalkoztatottság az energiatermelésben és a háttériparágakban. Gondoljunk az alternatív energiák felhasználására!

Mindezekre tekintettel hazánk energiastratégiájában a távhőellátásnak és természetesen a kapcsolt energiatermelésnek hangsúlyos szerepet kell betöltenie. Ugyanakkor a távhőellátás sajátos szabályozási tárgykör, hiszen a piaci viszonyok korlátozottan tudnak érvényesülni. A távhőszolgáltató a szolgáltatásba bekapcsolt fogyasztók esetében tulajdonképpen monopol eladói pozícióban van, ahol a rendelkezésre álló alternatívák választása, vagyis a leválás, más fűtési módra való áttérés általában a fogyasztók erejét meghaladó beruházást igényelne. Ez a monopolhelyzet vagy kvázi monopolhelyzet így elsősorban gazdasági és csak másodsorban jogszabályi okokra vezethető vissza, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül az e helyzetet előidéző műszaki-technikai adottságokat sem.

E helyzet következménye ez a fokozott felelősség, tisztelt képviselőtársaim, amely a jogalkotókra, ránk hárul, hiszen nekünk kell megteremtenünk azokat a szabályokat, amely a lakossági fogyasztók és a távhőszolgáltatók közötti erőviszonyok egyensúlyozását, a felhasználói érdekek hatékony védelmét szolgálják.

A jelenlegi törvény, tehát a távhőszolgáltatásról szóló '98. évi XVIII. törvény megoldásai számos súlyos vitát eredményeztek. Ezek nemcsak a szabályozás hiányosságaira, de sokkal inkább arra vezethetőek vissza, hogy a leromlott műszaki állapotú, fogyasztói tulajdonban álló fűtési és melegvízellátó rendszerek korszerűsítésére általában nem került sor. Az épületek hőtechnikai állapota általában különösen rossz, ami kiugróan nagy hőveszteséget és a lakossági fogyasztók által megtapasztalt alacsony szolgáltatásminőséget eredményez.

Az ilyen elavult fogyasztói rendszerek használatával, az alacsony energiahatékonysággal és az összességében jelentősen megdrágult távhőszolgáltatással kapcsolatban felmerült panasz- és vitaáradat megnyugtató rendezésére pedig a hatályos törvényi szabályozás nem tudott megoldást találni. A szabályozás kiugró hiányossága volt ugyanakkor, hogy a fogyasztói panaszok, a viták rendezésére a törvény a települési önkormányzat jegyzőjét ruházta fel hatáskörrel, miközben az önkormányzatok tipikusan a távhőszolgáltatók tulajdonosai és a szolgáltatás hatósági árának megállapítói is egyben.

Ezt a hatósági jogkörök és a tulajdonosi érdekek összeütközéséből eredő és a gyakorlatban a fogyasztói panaszok gyakran súlyosan elégtelen kezelését eredményező szabályozási problémát a törvényjavaslat kiemelten kezeli. A törvényjavaslat alapján ugyanis a települési önkormányzatok jegyzőinek hatásköréből a fogyasztói panaszok intézése átkerül a fogyasztóvédelmi főfelügyelőség feladatai közé. Ezt pedig kiegészíti, tulajdonképpen megerősíti az az új hatásköri szabály is, amely alapján a vitás kérdések rendezésébe a fogyasztóvédelmi törvény előírásainak megfelelően bekapcsolódhatnak a békéltető testületek is.

De a törvényjavaslat változtatásainak áttekintése előtt előbb vegyük sorba az új törvény szabályozásának elveit és céljait. A szabályozás kialakítását meghatározó egyik ilyen elv, hogy a távhőszolgáltatás helyi közüzemi szolgáltatás, így a közüzemi szolgáltatásra vonatkozó általános érvényű szabályok a távhőszolgáltatásra is érvényesek, azoknak a távhőtörvényben következetesen meg kell jelenniük. Ehhez kapcsolódik az energiaágazatot érintő más törvényekkel, valamint a közüzemi szolgáltatás általános szabályaival való összhang kialakítása.

További, a törvényjavaslat szabályain végigvonuló elvi követelmény a lakossági felhasználók és a távhőszolgáltatók közötti piaci erőviszonyok egyensúlyozása, a lakossági felhasználók számára fokozott védelem, illetve garanciális szabályok biztosítása.

(10.10)

A törvényjavaslat vállalkozik továbbá a hőmennyiség szerinti szolgáltatásra és a díjfizetésre vonatkozó jogviszony, így a szolgáltatói és a felhasználói jogok és kötelezettségek részletes, a korábbinál egyértelműbb szabályozására. Végül a törvényjavaslat szabályozását átható célok a távhőrendszer szereplőinek kiegyenlített, a hátrányokat egyensúlyozó szabályozása és a távhőrendszerek technológiai, illetve kapacitásbeli sokszínűségének megfelelő figyelembevétele. A törvényjavaslat ezeknek a prioritásoknak a beépítését a következőképpen valósítja meg. Ahogy már említettem, a fogyasztóvédelem területén a leglényegesebb változás, hogy a távhőszolgáltatók többségének tulajdonosaként is megjelenő települési önkormányzatoktól a törvényjavaslat elveszi a fogyasztói panaszok kivizsgálását, és a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség feladatkörébe helyezi át. Növekszik továbbá a fogyasztóvédelmi szervekkel való kapcsolattartásban a véleményezés szerepe, a törvény konkrétabban szabályozza az ilyen szervezeteknek átadandó, a véleményalkotáshoz szükséges adatok körét és az átadás rendjét. Fogyasztóvédelmi tárgyú módosításokat hajt végre még a törvényjavaslat a közüzemi szerződés felmondásával kapcsolatban, ahol a felmondáshoz a tulajdonosi közösség négyötödének az egyetértése szükséges, de megfelelő garanciák következtében a felmondás nem történhet más felhasználó kárára, nem korlátozhatja más felhasználó jogait, és nem okozhat zavart a fennmaradó szolgáltatói és felhasználói rendszer működtetésében.

A törvényjavaslat egy másik lényeges változtatása a fogalmi rendszer pontosításával a felhasználó és a díjfizető fogalmainak és szabályozásának a gyakorlati helyzethez igazodó különválasztása. A kérdés lényege, hogy a távhőfogyasztás mérése és a mérés szerinti elszámolása következtében, ami hőközpontonként vagy épületrészenként valósítható meg, általában különválik a mérés szerinti egységet képező felhasználói közösség, így a társasház, a lakásszövetkezet, mint felhasználó személye, illetve a díjmegosztás alapján a díjat fizető lakástulajdonos személye. Az eltérően alakuló jogok, kötelezettségek tehát részletes, kidolgozott szabályozást kívánnak, amit a törvényjavaslat valósít meg. Így a felhasználó, aki a hőközpontban mért hőmennyiség megosztásának módjáról, illetve arányairól dönt, igényelheti, hogy az összes vételezett hőmennyiséget a távhőszolgáltató az általa megadott külön fűtési és külön melegvízarányok szerint ossza szét. E szabályozás elősegíti annak a jogos fogyasztói igénynek a teljesülését, hogy a fizetett díj a lehető legjobban tükrözze a ténylegesen igénybe vett szolgáltatás díját, illetve arányát.

A távhőszolgáltatás fejlesztését, elterjedését, illetve új rendszerek létesítését támogató szabályozás körében a törvényjavaslat módosítja az engedélyezési jogköröket. A kapcsoltan villamos energiát is termelő, környezetvédelmi szempontból különösen előnyös távhőtermelő berendezések létesítését a Magyar Energia Hivatal engedélyezi. A többi távhőtermelő berendezés létesítési és működési engedélyét, valamint a távhő-szolgáltatási működési engedélyeket a települési önkormányzat jegyzője adja ki. A törvényjavaslat kötelezővé teszi továbbá a kis hőteljesítményű, tehát az 50 megawattnál kisebb távhőtermelő létesítmények egyszeri engedélyeztetését is. Ugyanakkor viszont a fogyasztói érdekek védelme és a folyamatos, biztonságos hőellátás garanciáinak a megteremtése érdekében a törvényjavaslat a korábbinál szigorúbb szabályozást irányoz elő a hőtermelő létesítmény vagy tevékenység megszüntetésére.

Az árszabályozás területén bevezetett módosítások közül kiemelést érdemel a lakossági távhőellátás kezelése, ugyanis az erőművek által közvetlenül vagy közvetve távhő-szolgáltatási célra értékesített meleg víz vagy gőz legmagasabb hatósági árának szabályozását a törvény arra az esetre koncentrálja, amikor a lakosság távhőellátását szolgálja, vagyis amikor a szolgáltató és a felhasználó viszonyában az erőviszonyok nem kiegyensúlyozottak. Az ármegállapításkor irányadó szempontok rögzítése körében a törvényjavaslat a legkisebb költségre való ösztönzést és a termékkapacitások biztosítását írja elő. Beépíti ugyanakkor a szempontok közé a hőtermelő létesítmények elbontásával, a környezetvédelmi kötelezettségek teljesítésével kapcsolatos követelmények megfelelő érvényesítését és érvényesülését.

Tisztelt Országgyűlés! A távhőszolgáltatásról szóló törvényjavaslatot a Szocialista Párt országgyűlési képviselőcsoportja egy alapos szakmai előkészítés eredményeit tükröző és a távhőszolgáltatás szabályozási kereteit jobbá, átláthatóbbá és egyértelműbbé tevő törvényjavaslatnak tartja. De két dolgot feltétlenül fontos megemlíteni e törvény tárgyalásánál, és úgy ítéljük meg, a vita, az eddigi viták során ezt ki is fejeztük, hogy azzal nem érthet egyet az Országgyűlés, és azért tenni kell, hogy nem lehet, hogy Magyarországon a legkorszerűbb és a leginkább környezetkímélő fűtési mód a legdrágább fűtési mód legyen. Ez elviselhetetlen, ennek a feltételein változtatni kell. Ez a világon nem így van, ez Magyarországon van így, és ezen a változtatások irányába el kell indulni ezzel a törvénnyel együtt. Nem elviselhető az sem, ami a magyar belső árviszonyokat fedi le, hogy ma egy 50 négyzetméteres lakás, tehát egy átlagos panellakás, amely 135 légköbméteres, ez általában jellemző, ezen lakások fűtési költsége jelentős mértékben eltér ugyanazon szolgáltatási minőségek közepette. Ma Magyarországon Budapesten a legdrágább a távfűtés, 40 százalékkal kerül többe Budapesten a távfűtés, mint Szombathelyen vagy Győrben. A feltételek ugyanazok, tehát ugyanúgy vásárolt vagy saját maga által, önkormányzat által termelt távhőről van szó, a szolgáltatás önkormányzati tulajdonban van, az ármegállapítás önkormányzati tulajdonban van, semmi nem indokolja a 40 százalékos eltérést.

Úgy gondolom, hogy sok tennivaló és sok belső tartalék van az önkormányzatok e tevékenységi körében, és úgy gondolom, nem véletlen, hogy a törvényben ilyen erőteljesen kihangsúlyozásra került a fogyasztóvédelem, hiszen ebben várható a változás. Bár a monopoljogok fönnállnak, de akkor is változtatnunk kell. Úgy ítéljük meg, mint ahogy az egyéb szolgáltatásoknál Magyarországon, ahol monopoljogok vannak, vezetékek és csöves rendszerek vagy elektronikai szolgáltatások, ott is esély van a versenyre. A verseny feltételeit, esélyeit a távfűtésben is meg kell teremteni. Nem lehet úgy tekinteni, hogy ezek örökre meghatározott keretek, formák, amelyek csak egy tulajdonoshoz és egy tulajdonos jogosítványához kötelezettek.

Ezekkel a módosítókkal a törvényt tovább kívánjuk javítani, ami alapjaiban egy jó törvény, és kérem a képviselőtársaimat, hogy támogassák. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu