SOLTÉSZ MIKLÓS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Asszony! Előrebocsátva a következő gondolatot, hogy ez az a terület, ez az a törvénykezés, ez az a program, amelyben mindenképp az a fontos, hogy kormány és ellenzék sok mindenben egyetértsen, a másik oldalról pedig azok a kritikák, amelyek elhangzanak, illetve részünkről, ellenzék részéről elhangzik, azt mindenképp lehetőség szerint a kormány vegye figyelembe, mert nem rosszindulatúak most sem természetesen a kritikáink, hanem előremutatóak. Talán pontosan ez az együttműködés jellemezte korábban is az Országgyűlést még a polgári kormány alatt, amikor közösen fogadta el azt a törvényi szabályozást az Országgyűlés, amelyről most tárgyalunk, illetve fogadta el azt a fogyatékosügyi programot, amelyről most beszélünk, és amelyről dönteni fogunk.

Éppen ezért, mint ahogy a miniszter asszony is tette, illetve Vidorné Szabó Györgyi képviselőtársam is tette, ugyan a 2001-2003-as időszakról szólunk, de ők is bele-belekalandoztak a jelenlegi időszakba is, a 2004-2005-ös időszakba, nézzék el nekem, ha ide is elkalandozom ennek a témának a kapcsán, mert bizony oda kell figyelni a mostani hibákra, vagy pedig a mostani feladatokat is el kell látni.

Az első gondolat a fogyatékosok sportjával kapcsolatos kritikai megjegyzésemet közvetíti önök felé, mégpedig azt, hogy jelzés értékű volt 2002-ben, a kormányváltást követően nem sokkal, amikor is az átalakuló Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztériumban néhány hónappal később megszüntették a fogyatékosügyi államtitkárságot. Egy olyan intézményt vagy olyan szervezetet szüntettek meg önök, illetve az akkori sportminiszter, aminek a következményét a fogyatékosügyi sport még ma is megsínyli, megszenvedi.

Gondoljunk csak bele a paralimpia előtt fölvetett kérdésekbe, és a bizottság erről is tárgyalt, talán az itt jelen levő Béki Gabriella tette fel azt a kérdést, hogy lesz-e tévéközvetítés, ki fogja támogatni anyagilag, hogyan kerül a nézők elé ez az igenis nagyon fontos és jelentős sportesemény.

És itt hadd térjek ki egy gondolat erejéig erre, hogy miért fontos, hogy a fogyatékosügyi sportot támogassuk, és akár magas szintű állami területre is, akár helyettes államtitkári szintre emeljük. Azok a sportolók, akik részt vesznek egy ilyen versenyen, legyen az egy Európa-bajnokság, legyen egy hazai verseny vagy akár a paralimpia, bizony sokszor többet nyújtanak az országnak, mint más nap mint nap a közéletben vagy pedig a maga munkahelyén. Ezek a sportolók bemutatják azt, és arról tanúskodnak, azt mutatják be számunkra, hogy így is lehet élni, hogy fogyatékosságukkal együtt mégis tartalmas az életük, szükséges az ő támogatásuk. És sokszor erőt adnak az úgynevezett egészséges társadalomnak is, hogy a mindennapi nehézségeket, lelki válságot, a gyerekekkel kapcsolatos nehézséget, iskoláztatással kapcsolatos nehézséget, minden mást átvészeljenek. Tehát nem véletlen volt az, hogy a polgári kormány a fogyatékosügyi sportot ilyen magas szintre emelte, és nagyon sajnálatos, hogy ez a támogatás teljes mértékben megszűnt. Bocsánat, nem teljes mértékben, igazságtalan vagyok, de erről a szintről egy lejjebb levő szintre került.

A következő kritikai megjegyzésem az intézményi rekonstrukciós támogatások csökkenése vagy pedig sok tekintetben a megszűnése. Nem helyes, nem helyes az, hogy különböző intézmények különböző helyszíneken, ahol végre elindult az akadálymentesítés, és tudom, hogy nem csak az akadálymentesítéssel kell foglalkozni fogyatékosüggyel kapcsolatban, de igenis egy fontos terület, és ha ezen a területen a pénzt visszavonja a kormányzat, márpedig 2002 óta ebben igenis jelentős támogatáscsökkenés észlelhető, az nagyon nagy gondot jelent az ő számukra.

Ugyanezt tapasztaltuk a közlekedés területén is, és itt több területet is lehet említeni. Az egyik a közlekedési cégeknél, közlekedési vállalatoknál az akadálymentesítés támogatása, ami 2001-2002-ben 200-200 millió forint volt, 2003-ban már csak 100 millió forinttal támogatta a kormányzat. Nem helyes, ha ilyen célokat, amelyeket - azt kell mondani - közösen fogadtunk el, közösen támogattunk, felére csökkenti vissza az aktuális kormányzat, mert azok az emberek, akiknek erre szükségük van, bizony megszenvedik ennek hiányát, a támogatás hiányát.

A következő terület még a közlekedésen belül a gépjárműszerzési támogatás. Évek óta, most már lassan azt kell mondani, évtized óta nem változott ennek az összege. A sor olyan hosszú, hogy aki nagy nehezen megkapja, az már vissza is áll gyorsan a sor végére, hogy esetleg újra pályázhasson erre az összegre. De igazából ebből a pénzből már nemhogy gépjárművet, mármint újat nem lehet venni, de még egy használt roncsot is nagyon nehéz beszerezni. Vagy az értékét kell valamilyen módon megemelni, vagy pedig valami más módszert nagyon gyorsan kitalálni, de ennek a hiánya megint csak a fogyatékkal élőket sújtja.

(16.40)

Többen említették az akadálymentesítési program leállítását. És itt lehet azt mondani, hogy a program túlzott célokat mutatott fel, túlzott célokat írt elő. Ezt lehet mondani, és lehet kritikával illetni a program elindítását, de arra kell felhívnom az önök figyelmét, hogy amikor mind Csehák Judit miniszter asszony, mind pedig Kökény Mihály miniszter úr, illetve a jelen lévő miniszter asszony bizottsági meghallgatása volt, akkor mi erre a programra mindig rákérdeztünk. Mindig megkérdeztük tőlük, hogyan áll ennek a programnak a végrehajtása, teljesíthető, megvalósítható-e vagy sem. És a válasz többségében vagy kitérő volt, tehát soha nem mondta azt senki, hogy nem valósítható meg, vagy pedig az volt a válasz, hogy megvalósítható.

Ha ezt önök komolyan gondolták, illetve a miniszterjelöltek annak idején komolyan gondolták, akkor most már nem lehet azzal takarózni és arra hivatkozni, hogy elhibázott volt ez a program, nem lehet megvalósítani. Ehhez kapcsolódott tulajdonképpen a tavalyi év pályázati kudarca is, amikor körülbelül 800 pályázó jelentkezett az önkormányzatok részéről. Eleve olyan volt a pályázati kiírás, amelyre nagyon nehezen lehetett jelentkezni, nagyon nehezen lehetett megfelelni, százegynéhány önkormányzat kapott csak erre pénzt, a többi pedig kimaradt belőle - nem tudták megvalósítani azokat a néhány százezer vagy néhány millió forintos beruházásokat, amelyek a településükön, a községükben, a falvakban vagy városokban sokat jelenthetnének az ott élő, rászoruló embertársaink részére.

És befejezésül még egy nagyon fontos területre hívnám fel a figyelmet, amelyről 2004-ben rengetegszer szóltunk, rengetegszer interpelláltunk vagy tettünk fel kérdést akár a pénzügyi tárcának, akár pedig a munkaügyi miniszternek: ez pedig a foglalkoztatási támogatás. Elindult egy olyan folyamat hál' istennek az elmúlt években, az elmúlt öt évben, amikor is egyre több megváltozott munkaképességű embertársunk kapott munkahelyet. Ezzel sokszor az egész életük teljesebbé vált; ezzel nemcsak a szociális hálót szaggatták, hanem igenis pénzt kerestek maguknak, és a saját anyagi fenntartásukhoz is külön pénzeket szereztek. És bizony ezen fölfelé ívelő és nagyon jó támogatási mód kapcsán először a tavalyi évben, amikor az áfatörvénnyel kapcsolatos anomáliák előjöttek, és nem téríthették vissza az áfát azoknak a szervezeteknek, amelyek megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztattak, majd utána év közben egy olyan kormányrendelet sújtotta őket, amely kapcsán bizony több ezren vagy majdnem tízezres nagyságrendben veszítik el az állásukat ezek az emberek.

Tehát azt kell mondanom, hogy hiába szóltunk mi 2004-ben erről a helyzetről, erről a hatalmas nagy gondról, a napokban is ettől szenvednek ezek az emberek, az őket foglalkoztató cégek, az őket foglalkoztató társaságok, mert nem kapják meg azt a költségvetési támogatást, amelyet 2004-ben megkaptak, vagy pedig sokszor már 2004-ben is csökkentetten kaptak meg.

Ha ezen a területen nem történik változás, akkor nem sokat léptünk előre, hiszen a jelenlegi magyarországi helyzet az európai átlagtól nagymértékben eltér. Mindig arra hivatkozunk, hogy a törvényi szabályozásban el kell érni az európai normákat, és aszerint kell szabályozni ezt a foglalkoztatási területet, de soha nem mondja ki a kormányzat azt, hogy igaz, hogy el kellene ezt érni, de a másik oldalról pedig sokkal kevesebben vesznek részt ebben a foglalkoztatási rendszerben, mint az európai átlag. Tehát ahhoz, hogy elérjük azt a szintet, azt a színvonalat, bizony nagyon sokat kell tenni.

Összefoglalva: a 2001-2003. évi országos fogyatékosügyi program végrehajtásáról szóló jelentést elfogadjuk, támogatjuk, és arra biztatjuk a kormányt, hogy sokkal nagyobb pénzeket, sokkal nagyobb támogatást nyújtson ennek a területnek az elkövetkezendő években, nem úgy, mint ahogy tette a 2005-ös év költségvetésének az elkészítésekor.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu