DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Valóban, nagyon kevés hangsúlyt kapott az elmúlt időszakban a sajtóban e két törvényjavaslatnak a vitája, de én olvastam egy nyúlfarknyi kis jelzést róla, és ezt örömmel konstatáltam.

Tisztelt Ház! Ami a legfontosabb ebben az egész ügyben, az az, hogy végre megpróbálunk megteremteni egy olyan lehetőséget, hogy az állampolgár ne csak a per útján tudjon saját maga meggyőződni arról, hogy vajon igaza van-e egy ügyben, vagy sem. Ez a nem peres eljárásban a szakértői kirendelésnek a lényege. Nem arról szól a történet, hogy bíróság helyett kell dönteni, nem arról szól a történet, hogy a szakértő az ügy ura, hanem arról szól, arról az állampolgárról, gazdasági társaságról, arról a személyről vagy szervezetről, amelyik nem tudja eldönteni, hogy pereljen vagy ne pereljen, megegyezzen, vagy közvetítőt vegyen igénybe, nem tudja maga eldönteni, hogy milyen eséllyel tud egyáltalán egy adott ügyből kikeveredni.

Meggyőződésem, hogy ez nagyon sok emberen, társaságon, szervezeten fog segíteni, és aki egy kisebb összeggel egy ilyen nem peres eljárásban lefolytatott szakértői eljárással megússza a hosszadalmas pereskedést, szerintem dicsérni fog bennünket, ha ezt a törvényt elfogadjuk.

Én filozófiailag gondolom, hogy ezt másképpen kell értelmezni, mint ahogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselője elmondta, és kedves Gyimesi képviselő úr, figyelmébe ajánlom, hogy gondolja végig ezt a logikát, amit én most elmondtam. Fontosnak tartom, hogy javítsuk az állampolgárok, a jogkeresők lehetőségét arra, hogy a lehető leggyorsabban, leghatékonyabban megtalálják a megnyugtató megoldást saját ügyeik vitelére. Ezt is szolgálja ez a nem peres eljárásban kirendelt szakértői eljárás. Azért szolgálja, mert mindenki meggyőződhet arról, hogy helyesen járt-e el, helyesen cselekedett-e, helyes elképzelései vannak-e egy adott ügyről, avagy sem. Ennyit erről a nem peres eljárásban kirendelt szakértői eljárásról.

A másik ügy maga az a törvényjavaslat, amely végre egyértelműen, egy törvényben meghatározza a legfontosabb körülményeit, lehetőségeit és feltételeit az igazságügyi szakértői munka végzésének. Erre már régen szükség lett volna, hiszen a szerteszét, itt, ott, amott, különféle jogszabályokban meglevő szabályokat sem a jogkeresők, sem a joghoz értők, sem a joggal foglalkozók, de maguk az igazságügyi szakértők sem tudták mindig egy kalapba venni. Fontos kérdés, hogy ezt rendeztük, és fontos az, hogy áttekinthetjük újra az igazságügyi kamara, tehát szakértői kamara helyét, szerepét ebben az egész rendszerben.

Úgy látom, hogy megnyugtató módon ezeket a korábbi szükséges egyeztetéseket az előterjesztő lefolytatta, és azokat a javaslatokat, amelyeket még hozzánk eljuttattak, újból egy egyeztetésen végigvittük. A szakértők három javaslatot fogalmaztak meg; ebből van olyan, amelyet a büntető törvénykönyvben lehet majd rendezni, van olyan, amelyre egyáltalán nincsen mód, és van egy olyan, amiben egy kompromisszumot is lehet kötni, ez pedig nem más, mint az, hogy gazdasági társaság lehessen-e szakértőként bejegyezve. Ebben a kérdésben én is bizonytalan voltam még az alkotmányügyi bizottság ülésén, de még az előző tárgyalási napon is, amikor elmondtam a bizottság többségi véleményét, de kezd kikristályosodni bennem az a meglátás, hogy valahogy úgy kell szabályozni, hogy az jó legyen a szakértőknek is, de jó legyen az állampolgároknak is.

Egy kompromisszumos módosító indítványt nyújtottunk be, ezt majd a részletes vita során részletesebben is el fogom tudni mondani. Meggyőződésem, hogy erre a két törvényre szükség van, és én védem a nem peres eljárásban kirendelhető szakértői eljárás elvi alapját is, védem, mert fontosnak tartom az állampolgáraink, az itt élő magyar állampolgárok és szervezeteik számára, egyáltalán a jogkeresők számára.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu