DR. DÁVID IBOLYA, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Hetek óta beszélnek a politikusok ennek a törvényjavaslatnak és alkotmánymódosításnak az előzményeiről, szinte kivétel nélkül mindegyik vezérszónok említette ezt a kérdést, ezért engedjék meg nekem, hogy magam is ennek a 15 évnek az áttekintésével kezdjem.

Ebben a 15 évben, a rendszerváltozás hajnalán, 1990-től '94-ig az Antall-kormány volt az, amely egy nagyon nagy lépést tett. Megszületett az első és egyetlen olyan törvény, amely a III/III-as törvény volt, amely kibírta az Alkotmánybíróság próbáját, és lehetőséget biztosított arra, hogy az úgynevezett besúgók világába bepillantást nyerhessünk, mi több, még következménnyel is járt mindez. Ezt követően azért volt ott más törvény is. Volt kísérlet arra, hogy hogyan lehet az elévüléssel segíteni a történelmi szembenézést, volt Zétényi-javaslat. Sok minden volt akkor, egy nem volt, tisztelt képviselőtársaim: ebben a Házban senki nem állt fel, és senki nem kampányolt azért, hogy ne csak a III/III-asok, hanem a III/I-esek, a III/II-esek és a III/IV-esek körében is legyen akár csak a közszereplők vonatkozásában megismerhető a múltjuk.

A legmesszebbre ment el akkor a Demszky-Hack-javaslat, amelyet oly sokszor hallunk, de képviselőtársaim, tessenek elolvasni még egyszer; az a javaslat kevesebbet kért, mint amit valójában az Antall-kormány a III/III-as törvényében megfogalmazott. Ennyit arról a történelmi tisztánlátásról, hogy akkor kellett volna megoldani, és immáron már a bűne is annak az időszaknak, hogy nem oldotta meg.

Kérem szépen, amit az akkori körülmények megengedtek, ahhoz képest igen sokat teljesített az Antall-kormány. Kérem, hogy ne állítsák be úgy ezt a kérdést ma, mintha azt ott valaki elrontotta volna, és egy percre gondoljanak vissza a '90-94 közötti időszakra, amikor recsegett-ropogott a szocializmus Közép- és Kelet-Európában, amikor nem tudtuk azt, hogy mikor, hol lesz visszarendeződés, amikor nem tudhattuk 1991-ben, az orosz puccs idején, hogy annak mi lesz a végkimenetele, a következménye. Nos, ha a délvidéki háborút végignézzük, akkor beláthatják, képviselőtársaim, hogy miért nem volt ember itt, aki a hírszerzés, kémelhárítás és egyéb területen nagyobb bepillantást akart volna nyerni a rendszerváltozás hajnalán. De aztán jött egy másik kormány - és akkor már négy évvel voltunk túl a rendszerváltozáson -, akinek megvolt a kétharmada. Megvolt a kétharmada ahhoz, hogy megfelelő jogi környezetet teremtsen, és nem tette.

Szóval összegezve, bizton állíthatom önöknek, hogy soha senki annyit nem tett a történelmi szembenézésért, mint amit a legnehezebb időszakban, a legnehezebb körülmények között munkáját megkezdett Antall-kormány ebben a kérdésben tett.

Tisztelt Képviselőtársaim! Aztán ez a gumicsonttá vált ügy előkerült. Egyetértek a Fidesz vezérszónokával, aki gumicsontnak nevezte ezt az ügyet. Higgyék el nekem, hogy ezt a minősítést a két évvel ezelőtti eljárás miatt vívta ki magának ez a törvénytervezet. Hiszen két éve is vajúdtak a hegyek, vajúdott az MSZP és az SZDSZ, és aztán egeret szültek. Emlékezzenek vissza, hogy fejeződött be annak a két törvénynek a szavazása két évvel ezelőtt!

Az az érzésem, hogy rosszul mennek a dolgok az országban, kell valami téma, ami leköti a média figyelmét, leköti az emberek figyelmét. Én nem kívánom lebecsülni az ügynökkérdést, és az állambiztonsági iratok nyilvánosságra hozatalának fontosságát, de vitatkozhatnánk azon, hogy vajon valóban ez-e a legfontosabb problémánk. Mindenesetre az MDF nagyon nagy örömmel venné, ha a kormánypártok hasonló gyorsasággal és vehemenciával meg hasonló elszántsággal viszonyulnának olyan kérdésekhez, mint például a gyermekszegénység, a 45 év feletti vagy a pályakezdő tartósan munkanélküli honfitársaink munkához jutása, a kis- és középvállalkozások, a gazdálkodók vagy a nyugdíjasok helyzete, vagy akárcsak a másfél éve éppen pihenő közjogi törvénycsomagunk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Érdekes párhuzamok vannak abban, ahogyan az ügynökkérdés rendezése időről időre felmerül. A 2003-as törvényjavaslatok kezdeményezője Medgyessy Péter, akkori miniszterelnök volt, aki a személyes érintettsége kapcsán kirobbant ügy után maga kezdeményezett egy törvényt. Az eredeti törvényjavaslatokat azonban már részben saját maga mint képviselő, részben más MSZP-s képviselőtársaival egyetemben nyújtotta be. A benyújtott javaslatok a Sólyom-bizottság, az adatvédelmi ombudsman, az érintett szakértők egyhangú kritikái alapján azonban mind tartalmilag, mind szakmailag alkalmatlan előterjesztések voltak, arra is alkalmatlanok, hogy az Országgyűlés egyáltalán tárgyaljon róluk, ezért azokat visszavonták. Az átdolgozott javaslatokat már a kormány nyújtotta be, és egy újabb kör után, a harmadszori benyújtást követően két törvény közül az egyiket sikerült is elfogadni.

A helyzet most is hasonló, csak ezúttal az MSZP-től indult a kezdeményezés, amelyre Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr sietve rácsatlakozott. Azóta pedig folyamatosan kritizálta és kevesellte a tervezetet. Egyben instrukciókat is adott az előterjesztőknek, alkotmányos aggályait pedig azzal tompította, hogy készen áll az alkotmányt is módosítani, az információs önrendelkezési jog korlátozása érdekében. Ezt a javaslatot is sokan fenntartásokkal fogadták, most azonban mégis elénk került ez a törvénytervezet.

A kormány valóban nem ismer lehetetlent, megint azzal állunk szemben, hogy egy aktuálpolitikai kérdés kapcsán a kormány törvényt, egyúttal magát az alkotmányt írná át saját ízlése szerint, súlyosan korlátozva egy meglévő alapjogot. Emlékezzünk a PSZÁF-törvény vagy a monetáris tanács hasonló indíttatású ügyére is! Az adatvédelmi ombudsman részletesen kifejtette, hogy törvényt úgy kellene megalkotni, hogy ne legyen alkotmányellenes, nem pedig, hogy a hatályos alkotmányt hozzászabni egy politikai ötlethez, ráadásul úgy, hogy alapjogot kívánnak ezzel korlátozni.

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

További kérdésként vetődik fel a tervezett szabályozás nemzetközi jogi vonzata is, abban az esetben, ha alkotmánymódosításra sort kerítenek. Az Európai Tanács adatvédelmi egyezményére gondolok, amelynek részes állama vagyunk, továbbá az Európai Unió és az OECD e tárgyban született irányelveire.

(11.30)

Persze, az is felvethető, hogy ha a miniszterelnöknek ötletei és konstruktív instrukciói is vannak, akkor miért nem a kormány nyújtotta be ezt a törvényjavaslatot. Miért nem ő vállalja ennek jogalkotási és politikai felelősségét a több ezer fős kormányzati apparátusával egyetemben? A két évvel ezelőtti törvényjavaslat is képviselői előterjesztésként indult, meg is bukott, mivel nem állta ki még a minimális szakmai, törvényességi követelményeket sem. Akkor is a kormánynak kellett belenyúlnia a tervezetbe. Elképzelhető, hogy most is így lesz. Ahogyan a történelem ismétli magát, úgy az MSZP képviselői is visszavonták már egyszer a mostani javaslatot, tehát már ez is egy átdolgozott tervezet, és még mindig nem tökéletes. Nem is lesz az, ha a kezdeményező MSZP nem törekszik politikai konszenzusra ebben a kérdésben. Az MSZP már többször jégre ment ebben a tárgykörben a javaslataival, ezért nem érthető, hogy azokat most miért nem a kormány nyújtotta be. A kormányfő és kormány is nem titkoltan támogatja a törvényjavaslatokat, az előterjesztő felelősséget nem vállalja, áthárítja a benyújtó képviselőkre.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum nem zárkózik el attól, hogy a további nyilvánosság érdekében megszülessenek a szükséges törvénymódosítások. Támogatjuk, sőt elfogadásra javasoljuk azokat, amelyeknél a szükséges alkotmányos és törvényes garanciák biztosítottak. Fontosnak tartjuk ugyanakkor, hogy kevesebb lendülettel, jóval átgondoltabban közelítsük meg ezt a kérdést. Azt hiszem, hogy az előkészítés során a vitában is minden parlamenti párt részéről nagyfokú visszafogottság várható el az ügy érdemi részével kapcsolatban, hisz mind a négy korábbi kormányzatnak, mind a négy frakciónak, amely ma az Országgyűlést alkotja, volt lehetősége arra, hogy a rendszerváltozáshoz sokkal közelebbi időpontban ezt a kérdést szabályozza. Itt még egyszer szeretném kiemelni: volt egy '94 és '98 közötti időszak, amikor alkotmányos szinten az összes kétharmados törvény módosításával egyetemben parlamenti kétharmadával élhetett volna a korábbi kormányzat, az MSZP-SZDSZ-kormányzat, folytatva azt a munkát, amit heroikusan kezdett meg feles támogatottsággal az Antall-kormány.

A rendszerváltozás óta eltelt másfél évtized alatt sok minden kiderült az ügynökkérdéssel kapcsolatban. Megszületett 1994-ben az Alkotmánybíróságnak egy döntése, amely úgy szólt, hogy a politikai közvéleményt feladatszerűen ellátó személyek, a közhatalmat gyakorlók, a politikai közszereplők és a hivatalban lévő állami vezetők múltjával kapcsolatos adatok meghatározott része nyilvánosságra hozható. Ez akkor is nagyon fontos döntés volt, és ma is jó, ha figyelembe vesszük az Alkotmánybíróságnak ezt a döntését. Nagy felelőssége van annak, aki 15 évvel a rendszerváltozás után e kérdéshez nyúl.

A Magyar Demokrata Fórum részéről továbbra is úgy véljük, hogy ennek a megtisztulásnak a politikai eliten belül kellene elkezdődnie. Elsősorban a politikai pártok és a közélet szereplői számoljanak el önmaguk múltjáról, akikről az alkotmánybírósági határozat szól, és járjanak elöl jó példával. Soha senki eddig nem tiltotta meg senkinek, sem az MSZP képviselőinek, sem az SZDSZ képviselőinek, hogy ezt megtegyék. Ez a lehetőség fennáll, jogszabályban biztosított '94 óta, 2003 óta pedig kiváltképp, mégsem történt ez idáig semmi.

Erre is tekintettel a Magyar Demokrata Fórum azt szorgalmazza, hogy a rendszerváltozást megelőző állambiztonsági szolgálatokkal való együttműködés legyen összeférhetetlen a közjogi, közéleti tisztségekkel. Aki közjogi tisztséget, közfeladatot vállal, attól elvárható, hogy tisztázza a múltját. Számunkra az is elvárható, ha később bebizonyosodik, hogy ez a múlt a közéletben vállalhatatlan vagy nem a valóságnak megfelelő, akkor ennek legyen meg a következménye.

A politikusok legnagyobb tőkéje a szavahihetőségük. Ez a szavahihetőség napjainkra igencsak megkopott a közvélemény szemében. Aki közéleti szerepet vállal, attól elvárhatjuk, hogy az életében ne legyen és ne szerepelhessen olyan tényező, amely tevékenységének átláthatóságát akadályozza, ami által kiszolgáltatottá válik. Mindenekelőtt azt mondjuk, hogy aki az ügynökkérdést meg akarja oldani, először saját magát világíttassa át, és hozza ezt nyilvánosságra. Ezért a Magyar Demokrata Fórum a múlt héten kezdeményezte a párt országgyűlési képviselőcsoportjának, elnökségének és a megyei választmányok elnökeinek az átvilágítását.

A Magyar Demokrata Fórum volt az az egyetlen párt a Magyar Országgyűlés pártjai közül, amelyik - emlékezzenek vissza - a Mécs-bizottság működése után kialakult helyzetben megvált az egyetlen gyanúba keveredett képviselőjétől is. Sem a legnagyobb kormánypárt, sem az ellenzéki párt, sem a törvényjavaslatot kezdeményező SZDSZ hasonló magatartást nem tanúsított. Tisztelt Képviselőtársaim! Kettős mérce és kettős látás jellemzi a mai magyar közéletet. Jó lenne, ha mindenki ezt a kérdést elintézné előbb a saját csapatában, és utána nyúlna hozzá a jogalkotás rendkívül felelős eszközéhez.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az ügynökkérdés rendezése nem válhat újkori boszorkányüldözéssé, egyetértek. Azzal is egyetértek, hogy el kell kerülni, hogy egy átgondolatlan javaslat súlyos jogi, erkölcsi és egzisztenciális körülményekkel járjon több tízezer érintett számára, ugyanakkor a rendszer kitalálói, működtetői, haszonélvezői homályban maradnak. Mikor fog összeállni egy teljes kép, egy olyan kép, ami egy rendszerről megadja nekünk a teljesség igényével azt a lehetőséget, hogy szembe tudunk nézni a múltunkkal? Kérdezem az előterjesztőket: ugye, önök sem gondolják azt, hogy az ügynökök nevének nyilvánosságra kerülése egyet jelent azzal, hogy bátrak voltunk, és szembenéztünk a történelmi múltunkkal? Hol vannak a mozgatórugók? Hol vannak azok az eljárások? Hol vannak a hivatásos szolgálatú emberek, az irányítók, a kiagyalók, a felhasználók? Hol van az állampárt működtetése, az MDP, az MSZMP, a KB, a PB, az ott ülő emberek, akiknek rendelésére dolgozott itt egy egész rendszer? És akik ezt kiagyalták, működtették, hol vannak ők megnevezve? Hol van az ő politikai felelősségük?

A titkosszolgálatok hatékony működése érdekében ugyancsak óvatosan kell az ügynökkérdéssel bánni. A nemzetbiztonsági bizottság ülésén felvett jegyzőkönyv nagyon tanulságos, tisztelt képviselőtársaim. A becslések szerint az állomány 35-40 százaléka, míg a vezetők esetében 60 százalékuk vonatkozásában van átfedés a jelenlegi és a rendszerváltozást megelőző időszak titkosszolgálati állománya között. Nem tudom, hogy az előterjesztők feltették-e már maguknak a kérdést: mi lesz a hazai titkosszolgálatok állományával a törvény hatálybalépése után? Ez az önök felelőssége. Érdekes lenne tudni a tárgyban érintett Belügyminisztérium, Honvédelmi Minisztérium, nemzetbiztonsági szolgálatok szakmai apparátusának a véleményét erről a tervezetről.

A törvényjavaslat előterjesztői kiszolgáltatott helyzetbe hozzák a ma is működő, hírszerzéssel, kém- és terrorelhárítással, a szervezett bűnözés elleni küzdelemmel foglalkozó szolgálatokat és azok teljes állományát, valamint az ügynöki hálózataikat is. Hazánkkal szemben bizalmi válságot teremtenek mind a titkosszolgálatok külföldi társszervezetei, mind pedig a különböző nemzetközi szervezetek vonatkozásában. Az elmúlt évtizedben ezekkel a társszervezetekkel kialakult együttműködés alapja a kölcsönös bizalom. Amelyik országban a hírszerzés vagy a kémelhárítás adatait, közreműködőit nyilvánosságra hozzák, azzal a többi szervezet megszakítja a kapcsolatait. Amelyik országban a megfigyelés alá vont külső vagy belső személyek meggyőződhetnek arról, hogy megfigyelés alá vonták-e őket, ott az ország kiszolgáltatja önmagát.

Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány kérdés a törvénytervezetről. A levéltár munkájának kiskorúsítására vagy segítésére négytagú tudományos tanácsadó testület jönne létre. A testület egy-egy tagját a Tudományos Akadémia, a Történelmi Társulat és két tagját a kormány jelölné. A testület feladata elég nehezen körvonalazható, és a minősítéssel kapcsolatos bírósági jogorvoslat is átkerülne ezen testülethez, mellyel megszűnne a levéltár ilyen irányú jogosultsága. Az utóbbi felveti a testület perképességének kérdését is. Mivel ezt a törvény nem mondja ki, ezért vagy a testület elnöke perel mint magánszemély, vagy a Pp. alapján rendelkezni kell arról, hogy a perben a testület részéről ki járhat el.

A javaslat rendelkezik az iratok internetes közzétételéről és azok hozzáférhetővé tételéről. Ez újabb gyakorlati problémákat vetít előre, hiszen mintegy 700-800 ezer oldalnyi anyagról van szó, ami rendkívül időigényes, akár egy évtizedes munka is lehet. Ehhez a jelenlegi állomány jelentős bővítésére, a férőhelybővítésre, új épületre is szükség van. Az iratokat tételesen vizsgálni, válogatni kell, mivel az anyag jelentős része érdektelen vagy értékelhetetlen információkat tartalmaz, illetőleg ügyelni kell arra, hogy olyan információk, adatok, melyek titkossága továbbra is indokolt, nem kerülhessenek nyilvánosságra.

(11.40)

Itt magam is szeretném aláhúzni, hogy az áldozatok - és ebben a helyzetben az áldozatok alatt a megfigyelt személyeket értem -, a megfigyelt áldozatok személyes adatainak a védelmére rendkívüli módon vigyázni kell. Ez a törvény és a XXI. század első parlamentje nem válthatja valóra az ÁVH álmát, hogy a kiagyalt, a megfigyelt, a kitalált személyes dolgokat úgy teregesse a világ elé, hogy utóbb több generáció ennek a hátrányát lássa. No, ezért nem lehet ezt a fajta eljárást úgy elfogadni, ahogy ezt előterjesztették az előterjesztők. Arról már nem beszélve, hogy milyen munkát jelent az, hogy a 700-800 ezer oldal mellett a jelentős része kézzel íródott, ennek feldolgozása ugyancsak jelentősen időigényes, anonimizálni kell az iratokat, és sok minden más probléma jár vele. A lényeg ebből az, hogy ez egy igen tetemes, becsülhetően több milliárdos költségvonzattal járó munka. Tisztelt Előterjesztők! Tisztelt Kormányzat! Hol van ennek a fedezete? Vagy az egész ötlet komolyságát bizonyítja az, hogy egy szó nincs arról, hogy ez milyen költségvonzattal, milyen ütemezéssel járó munka lenne?

Tisztelt Képviselőtársaim! A nemzetbiztonsági bizottság ülésén az is kiderült számomra, hogy az előterjesztők gyakorlati információkkal rendkívül hiányosan rendelkeztek, több, a bizottsági ülésen kiosztott iratfajtával is csak akkor találkoztak először. Olyannyira hiányosak voltak az ismereteik, hogy az előterjesztő képviselője, Burány képviselő úr meg is jegyezte, hogy az internetes közzététellel kapcsolatban az elhangzott információk alapján át kell gondolnia az előterjesztését.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum részéről arra teszünk javaslatot, hogy az alkotmánymódosítás kérdéséről folytassa le az Országgyűlés a vitát. Elhangzott az alkotmányügyi bizottságban, hogy a Fidesz úgy, ahogy van, az alkotmánymódosító szöveget szó szerint, módosítás nélkül támogatni képes és hajlandó. Ha önök a saját előterjesztésüket komolyan veszik, a két nagy párt elegendő ahhoz, hogy az alkotmánymódosítás megtörténjen. Ez nyitja meg arra az ajtót, hogy utána elgondolkodjunk azon, hogy milyen ügynöktörvény, milyen levéltári törvény, milyen titkosszolgálati törvény kövesse az alkotmánymódosítást.

Megítélésem szerint, ha nem parlamenti komédiára készülünk, akkor az előterjesztő, aki az alkotmánymódosítást előterjesztette, és aki az alkotmányügyi bizottságban a Fidesz támogatásáról biztosította ezt az előterjesztést, felelősek együtt azért, hogy ne vagdalkozzunk a törvényalkotásban, hanem egy biztos úton induljunk el. Ez az önök felelőssége!

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

Forrás: parlament.hu