TÓTH SÁNDOR (MSZP): Nagyon sokan elcsodálkoztak már, akik hitelt vettek föl akár lakásépítésre, akár gépkocsivásárlásra, hogy amikor kiszámolták, hogy a végén mennyit kellett visszafizetni, az bizony a többszöröse volt annak, mint amennyire eredetileg gondoltak. Tehát valami hasonló konstrukció valósul meg itt is.

A kérdés az, hogy ki vegye föl a hitelt. Ha nincs a költségvetésben erre elkülönített forrás, és van egy jogosult is, aki építkezik, akkor vagy mondjuk fel azt a szerződést, ami az AKA Rt.-vel jogszerűen fennállt, és a magyar állam kezdjen hozzá újra hitelt felvenni, közbeszerzési eljárást indítani, ezzel késleltetve ennek a beruházásnak a megvalósítását, vagy a koncesszor vegye fel a hitelt.

A kettő között mi a különbség? Az, hogy a bankok - akár nemzetközi bank, akár európai bank, akár kereskedelmi bank - kit találnak jobb adósnak. Nagyon érdekes megállapításokat is lehet tenni. A magyar állam közel sem minősül olyan jó adósnak a metróépítés felmondása kapcsán, mint egy koncesszor vagy egy befektető, ahol megy az autó az autópályán, beszedi a díjat vagy a matrica árát, és biztonsággal vissza tudja fizetni a hitelt. Tehát ebből a szempontból majdnem teljesen mindegy, hogy a beruházó, a befektető vagy az állam veszi föl a hitelt, mert a kamatkötelezettsége ha 20 évre, ha 27 évre, ha 15 évre veszi föl, ugyanúgy fennáll, és ezek kamatos kamattal számolnak.

Ami különbség lehet, az az, hogy a beruházó, a befektető, a koncesszor saját tőkéjére vetített hozamelvárása magasabb lehet, mint egy felvett kamatdíjmutató. De nézzük meg a tőkeszerkezetét egy ilyen koncesszornak: a saját tőkéjére vetített elvárt hozam és a hitelösszeg közötti különbség vagy a saját tőke és a hitelösszeg közötti különbség 99 százalék az 1 százalékhoz.

Forrás: parlament.hu