DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Úgy tűnt egy ideig, mintha befejeződne ennek a törvényjavaslatnak, illetőleg az alkotmánymódosító törvényjavaslatnak a vitája, azonban mind Herényi Károly felszólalása, mind Kékkői Zoltáné világosan mutatta, hogy ezt nem lehet az általuk elképzelt módon lezárni, bele kell mennünk kemény, éles kérdésekbe is, nem lehet kizárólagosan a jogi érvelés és az általános célok meghatározásának, felsorolásának eszközét alkalmazni, hanem rákényszerülünk az éles, kemény politikai vitára. Nem vagyok az éles, kemény politikai vita ellenfele.

Tisztelt Herényi Károly Képviselőtársam! Ön olyan követeléseket fogalmaz meg, amelyek a rendszerváltó megállapodásból teljes mértékben hiányoztak. Amikor önök és társaik tárgyaltak a háromoldalú egyeztető tárgyalásokon, nem arról beszéltek, hogy tárgyalópartnereiket végérvényesen ki akarják iktatni a politikai életből. Arról beszéltek, hogy legyenek többpárti választások, egyébként egy olyan időszakban, amikor egy 1989. február 10-11-ei KB-döntés alapján Magyarországon már legalizáltan, ha nem is jogilag legalizáltan, de létezett a többpártrendszer. Arról folyt a vita, hogy milyen alkotmánymódosítás szükséges ahhoz, hogy Magyarország átlépjen a jogállamiság korszakába. Arról folytak ezek a megbeszélések, hogy milyen legyen a párttörvény. Arról folytak ezek a megbeszélések, hogy milyen legyen a választási rendszer. Arról folytak a megbeszélések, hogy mely büntető törvénykönyvi tényállásokat kell kiiktatni a Btk.-ból, mert azok nem felelnek meg a jogállamiság követelményének. Más kérdés, hogy amelyek a helyükre kerültek, azok sem mindig tökéletesen jogállamiak. De az - mint az előbb már említettem - nem merült fel, hogy ki kell iktatni, bűnösnek kell nyilvánítani a tárgyalópartnereket. Arról folyt a vita, hogy választásokat kell tartani, a választásokon győztes politikai erő vagy erők koalíciója kormányozni fog, a másik oldal pedig ellenzékbe szorul, és utána a politikai váltógazdálkodás követelményeinek megfelelően majd akár hatalomra is kerülhet.

Én elhiszem azt, tisztelt Herényi képviselő úr, hogy 1994-ben sokaknak nagy meglepetést okozott a Magyar Szocialista Párt győzelme, és megjelentek olyan cikkek, hogy a nép visszaszavazta úgymond elnyomóit, de elsöprő volt akkor ez a fölény, még akkor is, ha csak 32,99 százalékos eredményről volt szó, mert a második helyezettnek 19,74 volt a teljesítménye, a harmadik helyezett MDF-nek pedig 11,73, a kisgazdáké 8,82 és így tovább. Tehát nagy volt a relatív többség, még akkor is, ha ez messze állt az abszolúttól, de utána az a választási rendszer, amely a Kerekasztalon született, ezt a relatív többséget a mandátumszámokat és arányokat tekintve abszolúttá változtatta át. Én elhiszem, hogy ez hallatlan gondokat okozott azoknak a politikai erőknek, amelyek azt gondolták, hogy a magyar társadalom túlnyomó többsége mindent elvet a '45-90 közötti időszakból, és a baloldalisággal végérvényesen szakít, ahogy ezt Birkás János egykori KDNP-társelnök fogalmazta meg 1990 októberében, az önkormányzati választások során: a kutyának sem kell Magyarországon semmiféle baloldali erő; kiderült azonban, hogy végül is ő kényszerült arra, hogy a politikai közéletből - természetesen nem mi voltunk azok, akik kényszerítették rá - távozzon.

A dolognak az a lényege, tisztelt Herényi képviselő úr, hogy egy megegyezéses, tárgyalásos rendszerváltás zajlott le. Én elhiszem azt, hogy sokkal jobban szerettek volna egy másik rendszerváltást, ahol önöké a kizárólagos hatalom. Nem így alakult a történelem. Miért nem így alakult? Azért nem, mert nem Magyarországon indult el ez a folyamat, hanem nagyhatalmi megegyezés volt a háttérben, ezt sokáig tagadták, majd Ronald Reagan tavalyi elhunytakor aztán egyre több sajtóorgánum megfogalmazta azt, hogy Ronald Reagan, Mihail Gorbacsov, majd az idősebb George Bush Reykjavíkban, majd Máltán milyen egyezséget kötöttek.

Éppen ezért világosan látni kell, hogy ezeket a kereteket Európa egésze számára határozták meg, nemcsak Magyarország és nemcsak Kelet-Közép-Európa számára, és az is világos, hogy éppen ezért szemben azzal, amit Kékkői úr feltételez, az Európai Unió semmiféle elvárást nem fogalmaz meg a mai magyar kormányzattal szemben, hogy kiket távolítson el az államapparátusából. Teljesen egyértelmű, és erre egyébként Herényi úr is utalt, hogy olyan országban, hol feloszlatták a szolgálatokat és újjászervezték, olyan alacsony színvonalúvá vált a nemzetbiztonsági munka, hogy ez valóban veszélyezteti akár a NATO-nak, akár pedig Nyugat-Európai Uniónak, az EU katonai szerveződésének - már amennyiben ez annak nevezhető - a biztonságát.

(15.30)

Tehát, ha a jogfolytonosságot ezen a területen megtörjük, akkor nem éppen az EU vagy akár a NATO céljait teljesítjük, hanem ezeket korlátozzuk. De abban az esetben, ha az a helyzet, hogy átvesszük a régi szolgálatok állományának túlnyomó részét - Répássy képviselő úr nyilatkozott, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal vezető munkatársainak 74, a nemzetbiztonsági szakszolgálat vezető munkatársainak pedig 63 százaléka 1989 előtt is a szolgálatoknál tevékenykedett -, akkor miféle alap van arra, hogy itt bárkit is, bármilyen módon is kizárjunk a közéletből? Hiszen mégiscsak - ha a legfelső pártvezetéstől eltekintek - ők voltak azok, akik ezt a rendszert működtették, ők voltak azok, akik a jelentéseket írták, összesítették, majd utána felterjesztették. Nagyon kevés volt azon pártalkalmazottak száma, akik ilyen jelentéseket olvastak; a következő törvényjavaslat vitája során majd ezt részletesebben is el kívánom mondani (Derültség.), most erre csak egy rövid mondat erejéig utalnék.

Tehát, ha átvesszük a szolgálatoktól az embereket, ha vezető pozícióba helyezzük őket - és nemcsak a Horn-kormány, a Medgyessy-kormány vagy a Gyurcsány-kormány időszaka alatt, hanem az Antall-kormány, a Boross-kormány és az Orbán-kormány időszaka alatt is -, akkor miről is beszélünk, amikor a láthatatlan légiót, a kettős hatalmat előfeltételezzük? Egyébként a láthatatlan légió mint fogalom, természetesen kádárista fogalom, Moldova könyvére lehet itt hivatkozni, ahol ő arról írt, hogy az elbocsátott rákosista ávós légió még mindig milyen befolyással rendelkezik annak ellenére, hogy Kádár János és köre azért '56 után, nagyobbrészt 1962-t követően, eltávolította ezeket a pozíciójukból. Voltak olyanok, akiket utána visszahelyezett, például Rajnai Sándort, aki a III/I-es csoportfőnökség főnöke volt, majd utána bukaresti, a legvégén pedig moszkvai nagykövet, de nem ez volt a jellemző. Tehát ha így közelítjük meg a kérdést, akkor Herényi képviselő úrnak ezen felvetései nem igazán megalapozottak.

De nem megalapozott az a vélekedése sem, hogy az első parlament tisztázta az úgynevezett ügynökproblematikát. Lehet arra hivatkozni, hogy a szovjet csapatok Magyarország területén állomásoztak 1991. június 19-éig, de nem célszerű erre hivatkozni. Tudniillik a rendszerváltás folyamatában a szovjet csapatok jelenléte nem volt semmiféle meghatározó tényező, hiszen Mihail Szergejevics volt az, aki azt akarta, hogy minél gyorsabban essen át ez a térség a rendszerváltáson. Meg kell nézni, hogy mi történt Bulgáriában, ahol Dobri Dzsurov hadseregtábornok döntötte meg Todor Zsivkov uralmát, vagy mi történt Csehszlovákiában, vagy mi történt az NDK területén, ahol Mihail Gorbacsovnak volt némi szerepe abban, hogy a berlini felkelés, a lipcsei felkelés és más hasonló városokban a megmozdulások olyan gyors ütemben zajlottak le, ahogy lezajlottak. Tehát nem kellett félni a jelen lévő szovjet csapatoktól, mindenki tudta akkor is, hogy távozni fognak. Persze, egy kockázati elem volt ebben, hogy esetleg Ligacsov vagy Jazov vagy mások Gorbacsovot megdöntik, és abban az esetben esetleg a történelmi folyamatok visszafordulnak. De ennek nem igazán volt valószínűsége, mert a szovjet-amerikai megegyezéseket nem lehetett félretenni.

Az más kérdés, hogy Gorbacsovot megvezették, ő elhitte, hogy a két katonai tömböt fel fogják oszlatni, ez már legyen az ő és környezete problémája.

Azt teljes világossággal látnunk kell, hogy a szovjet csapatok jelenléte nem lett volna akadálya a III/III-as vagy akár a III/I-es, III/II-es, III/IV-es és katonai felderítő problematika rendezésének. Voltak ennél sokkal komolyabb problémák. Kétségtelen, hogy végül is megszületett a '94. évi XXIII. törvény, de mikor? 1994. március 8-án, és már nem vonatkozott arra az Országgyűlésre, amely megalkotta. El kell ismerni azt, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége ezen a területen úttörő munkát végzett a Hack-Demszky-féle javaslattal, bár rögtön hozzá kell tennem, hogy a javaslat nem volt jogilag cizellált, és valóban csak a III/III-as csoportfőnökségre terjedt ki. Tehát mindazokat a problémákat, amelyeket most mi tárgyalunk, nem oldotta volna meg. De vitathatatlanul egy lépés volt, és lényegében az 1994. évi XXIII. törvény kidolgozottabban, de ezeket az elveket, amelyek a Hack-Demszky-javaslatban voltak találhatóak, vette alapul.

Az más kérdés, hogy 1994 végén az általam ma már többször említett 60/1994-es alkotmánybírósági határozatban az Alkotmánybíróság ennek a törvénynek több alapvető jelentőségű rendelkezését alkotmányellenesnek nyilvánította, ezeket utóbb, 1996-ban már az MSZP-SZDSZ-kormánynak kellett korrigálnia. Ugyanakkor azt is világosan látnunk kell, hogy az egész tematika, amellyel itt most küszködünk, valójában csak az ezredfordulón került elő, mert a III/I., a III/II., a III/IV. és a katonai hírszerzés vagy felderítés ügye nem volt napirenden.

Igazából a Medgyessy ügy volt az, amely a III/II-es és a többi csoportfőnökséget előtérbe állította. De kik robbantották ki a Medgyessy-ügyet? Fideszes képviselőtársaim szerették azt állítani, hogy az MSZP-n belüli ellentétes érdekcsoportok (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ezt nem mi állítjuk!), de ezt empirikusan azonnal cáfolni tudjuk, ha megnézzük, hogy milyen azonnali kérdést tett fel 2001. november 6-án Hegedűs Loránt - akkori MIÉP-es képviselő - Demeter Ervin miniszter úrnak.

Ebből az azonnali kérdésből egy az egyen kiderült, hogy Hegedűs Loránt a tudás birtokában van, szemben velünk, akik akkor nem voltunk a tudás részleteinek birtokában (Derültség a Fidesz soraiban. - Dr. Répássy Róbert: Csak sejtettétek, ugye?), nagy vonalakban azért Medgyessy Péter 2001. május 25-ei országos választmányi ülésen elmondott beszéde alapján már sejtettük, hogy ilyen kapcsolat fennállhat, ő ezt nem tagadta, sőt célzásokat is tett rá. De teljesen egyértelmű, hogy Hegedűs Loránt, nem véletlenül, a tudás birtokában volt, majd utána, 2002. június 18-án az egész ügy országos méretű botránnyá vált, de utána az is kiderült, hogy a magyar társadalomban nem csökkent, hanem növekedett Medgyessy Péter népszerűsége, mert azt a kémelhárító tevékenységet, amelyet ő végzett, nem ítélték meg negatívan. A népszerűsége utána 2003 nyarától kezdett csökkenni, egészen más okok miatt.

Tehát, ha nem merült fel 2000-ig - és ezt egyetlen politikai erő sem vetette fel, hogy bűnös tevékenység volt a III/I-nél, a III/II-nél és a többinél működni, akár szt-tisztként, akár hivatásos állományúként -, akkor nem a rendszerváltás 15 éves deficitjére kell utalni, hanem arra, hogy politikai változások, a pártok közötti politikai küzdelmek kapcsán kiterjesztették ezt az egész tematikát a teljes állambiztonsági szervezetre. Azért áll előtérben az állambiztonsági szervezet a mostani törvényjavaslatban, mert annak az iratai voltak leginkább titkosak. A 2002-es vita során már felsoroltam jó néhány KB-titkár nevét, akikhez a szolgálatok tartoztak, osztályvezetők nevét is fel lehet sorolni, BM-miniszterhelyettesek nevét is fel lehet sorolni, ezzel ki lehet elégíteni azokat az igényeket, amelyeket a másik oldalon megfogalmaztak.

Végezetül pedig nagyon röviden Kékkői képviselőtársamra is reagálnék. Nem működik ez az irreguláris haderő, nem működnek ilyen szerveződések Magyarországon, de vitathatatlan, hogy a köztisztviselői kar nem cserélődött le '90-ben. Az ön helyében én nemcsak a munkásőröket nézném meg, hanem azt is megnézném, hogy ki miért nem volt munkásőr, esetleg azért, mert valamilyen más tevékenységet végzett az MSZMP részére, ilyen is volt. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ezt már nem látjuk át mi!) Természetesen nem titkosszolgálati tevékenységre vagy állambiztonsági tevékenységre gondolok.

Az ön gondolatmenete alapján, tisztelt Kékkői képviselőtársam, a teljes apparátust le kellett volna cserélni, és valóban hirdetett ilyet az MDF 1990 kora tavaszán, amikor azt mondta, hogy országos tavaszi nagytakarítást. Ám mivel a rendszerváltás alkotmányos keretek között zajlott le, másik apparátus pedig nem állt rendelkezésre, az országos nagytakarítás elmaradt.

Tisztelt Kékkői Képviselőtársam! Ma már nem lehet, de nem is érdemes ezt a nagytakarítást lebonyolítani. Ha pedig ön úgy látja, hogy a munkásőrök okozzák a 15 százalékos többletet, akkor először forduljon azon párttársaihoz, akik minden egyes elbocsátandó köztisztviselőért könnyeket hullatnak, és mindenki mellé oda akarnak állni. Sőt, pártelnökéhez is forduljon, aki azt állította, hogy a Kádár-rendszerben egy falusi fiatalnak nagyobb lehetősége volt a felemelkedésre, mint most. Meg kell vizsgálni, hogy nem volt-e a pártelnök úrnak ebben a kérdésben igaza, ez már oktatásszociológiai kérdés.

Köszönöm a figyelmet. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Tessék tapsolni!)

Forrás: parlament.hu